AZ EGÉR

Megállapítom, hogy a tévhitekkel ellentétben a világ legokosabb állata az egér. Vagy Neked más a véleménye, Müszike? Akkor Neked még nem volt egered..
A történetem ott kezdődött, hogy vettem két zsák krumplit, borzasztóan örültem a téli betevőnek,-el is dicsekedtem vele,-mert olcsó volt és szép. Jahaj, az örömöm korai volt, mert szerintem egy egér családot is vásároltam a krumplival. Biztos, hogy így van, mert közel 20 év alatt, mióta itt élek, hírből sem láttam egeret.
A napokban meg akartam lepni a családot valami finom süteménnyel. Bemegyek a spájzba a gondosan becsomagolt lisztemért és kifelé jövet észrevettem, hogy egy fehér kondenzcsíkot húzok magam után. Forgatom jobbra-balra a lisztet, hát látom, hogy likas az alja. Hosszas töprengés után rájöttem, hogy ezt a merényletet csak egy egér követhette el. No, de az én józan paraszti eszem még ijedtemben sem hagyott cserben, a polcra a liszt mellé tettem egy darab sajtot, fölé egy negyed gyufa szállal kitámasztott befőttes üveget és vártam.Este aztán az én egerem,-miután a sajtot felfalta, ott ficánkolt az üveg alatt.Óh, de boldog voltam! A sötétség leple alatt kiosontam és az egeret vagy tíz méterre átdobtam a szomszéd kertbe, arra gondolván, hogy a nyolc macska közül-akik itt óbégatnak örökké az ablakom alatt, valamelyik csak elkapja, mert én meg nem ölöm!
Az egér nélküli éjszakát boldogan végigaludtam, szépeket álmodtam-egészen másnapig.
Ebédre milánói makarónit akartam készíteni, gyanútlanul bontogatom a szintén becsomagolt száraztésztákat, mikor egyszer csak, mint a puskagolyó, valami kilőtte magát a zacskóból a hátamra.Hú, azzal a virtus-tánccal, amit akkor ott a spájz sarkában eljártam a fájós lábammal, biztos versenyt nyertem volna!
A kétségbeesésem teljes volt, az újabb csapdám nem vált be, mert a sajt eltűnt alóla, de az üveg állt rendületlen.
A sógorom, mint telki egérszakértő, hozott nekem egy egérfogót, még életemben nem volt dolgom ilyen szerkentyűvel, így a szerelésnél az ujjamat háromszor úgy összezúzta, hogy még most is kék-zöld színben játszik.
De a sógor nem adta fel, bár tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, hiszen a cseresznyémet is úgy szedte le, hogy előbb levágta az ágakat,-szóval mégis úgy összeszerelte az egérfogót és rákötözte a szalonnát, hogy egér legyen a talpán, ha nem marad majd őkelme alatta..De az egér megúszta, a szalonna eltűnt, egérnek nyoma sem volt és a csapda is lecsapódott..
Azóta is hallok mocorgást az éléskamrából, egér tehát van( lehet, hogy a kidobott okos egerem talált vissza). Mit tegyek??
Most bánatosan nézem az üres egérfogót és újabb hadicselen gondolkodom..
,
B Ilona Tóthné

Befejezetlen beszélgetés

Hosszú évek átvirrasztott éjszakáin
hányszor jártak azon gondolataim,
meg kellett volna valamit mondanom,
de soha nem volt rá alkalom...
Melegen megfogni a kezed,
csendesen beszélgetni veled,
ültünk volna lombhulláskor egy padon,
vagy könyököltünk volna a teraszon
egy esti alkonyon.
El-el kezdtem, de valami miatt
beszélgetésünk mindig abbamaradt.
S mire befejeztem volna
már eljött az utolsó óra...
Aztán rájöttem, nemcsak én vagyok így ezzel,
minden másvilágra távozott emberrel
valakinek egy beszélgetése
befejezetlen maradt..

B Ilona Tóthné