Befejezetlen beszélgetés

Hosszú évek átvirrasztott éjszakáin
hányszor jártak azon gondolataim,
meg kellett volna valamit mondanom,
de soha nem volt rá alkalom...
Melegen megfogni a kezed,
csendesen beszélgetni veled,
ültünk volna lombhulláskor egy padon,
vagy könyököltünk volna a teraszon
egy esti alkonyon.
El-el kezdtem, de valami miatt
beszélgetésünk mindig abbamaradt.
S mire befejeztem volna
már eljött az utolsó óra...
Aztán rájöttem, nemcsak én vagyok így ezzel,
minden másvilágra távozott emberrel
valakinek egy beszélgetése
befejezetlen maradt..

B Ilona Tóthné