Szokások rabja

2016. október 25.

Hja, a szokások néha változnak, kénytelen leszek figyelembevenni. Ma ugyanis már 9.45-re kimentem az utcára, mert 10 órakor szokták a kenyeret hozni. Nehogy lemaradjak, mert már reggel a kutyának sem jutott májaskenyér. Nem ácsorogtam ott egyedül, a szomszédnőm is megjelent, ilyenkor jól kibeszélgetjük magunkat, hiszen -tekintettel az időjárásra, hátul a kerti beszélgetések elmaradtak. Én nagyon szeretem ezeket a diszkurzusokat, de most egy kicsit hosszúra nyúlt, a kenyereskocsi meg sehol. Végül bejöttem, gondoltam, amig felöltözöm és kipingálom magam, hogy elmenjek a boltba, addig elkészül az én kenyerem is. Nekiálltam kenyeret sütni. Így legalább néhány lángost is készítek, már régen ettem.
Közben telefonált a szomszédnőm, hogy ma már 9 óra előtt itt volt a kocsi.Nahát!...:-)

A bejegyzést írta: Ilona

október 25., 11:31 ·

Szokások rabja

Hja, a szokások néha változnak, kénytelen leszek figyelembevenni. Ma ugyanis már 9.45-re kimentem az utcára, mert 10 órakor szokták a kenyeret hozni. Nehogy lemaradjak, mert már ...

felesegek.hu|Forrás: Proconer Informatika Bt.

Hozzászólás Megosztom

10 Zoltánné Várady, Gabriella Kerekné és további 8 ember

Hozzászólások

Vali Karvász Jól sikerült a lángosod!

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · október 25., 11:48

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Gabriella Kerekné

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · október 26., 7:27

B Ilona Tóthné Köszönöm! :)

Tetszik · Válasz · október 26., 13:29

2016. október 26., szerda

Én és a konyhaművészet

Biz' Isten, kezdem magam szégyellni! Vannak olyan műsorok, amelyeket már meg sem merek nézni, mert lépten-nyomon rávilágítanak gyarlóságaimra.
Egyik ilyen műsor a Konyhafőnök. Mivel nagyon szeretek főzni, több részt is megnéztem belőle, gondoltam, tanulni sosem szégyen, talán ragad még rám valami újdonság. De lelkesedésem egyre inkább lanyhult. Ennek oka nem más, mint a versenyzők által feltálalt ételek.Csodálatosan néztek ki, művészi elrendezésben, az a kis valamik, amik a tányérokon voltak.
Csak én vagyok ilyen megátalkodott? Sosem voltam nagyétkű, de azok az adagok ott a tányérokon igenis zavartak. Miniatűr képek, amelyeket nagyítóval kell nézni.
Elképzeltem, hogy anno, amikor szegény férjem hazajön munkából-agrárember lévén szerette a földet túrni szabadidejében-szóval hazajön a szőlőkapálásból ebédelni és én meleg szeretettel eléteszek két kanál levest, meg valami kis micsodát, de azt mutatósan, ahogy illik, Rögtön mondta volna, hogy vigyem át a szomszéd Marinak, mert ő művész-lélek, neki elég lenne, de ő nem tányért akar enni, hanem ebédet. Pedig ő is elég káka-bélű volt.Abba már bele sem merek gondolni, mit szólna egy ilyen ebédhez egy útépítő vagy acélmunkás...
Minden elismerésem a konyhaművészeké. Mert ez is a művészetek egyik ága. Ebből kifolyólag dupla elismerésem azoknak az asszonyoknak, akik naponta főznek a családnak. Először is, már az is művészet, hogy megtudják venni az ebédrevalót, másodszor, azt finoman és izlésesen elkészíteni és kitálalni úgy, hogy jóllakjon a család. Mert kinek telik manapság arra, hogy elmenjen egy étterembe és amolyan,-a versenyzők által feltálalt apró finomságot drága pénzen a szemével elfogyassza? Egy vékonyka szelet húst, alatta egy kanál valamilyen szósszal, a tányér szélén három szem ribizli-bogyóval? Nem mondom, jól néz ki, de miközben az ember szeme hízik, a gyomra változatlanul korog.
Tudom, a konyhaművészethez is kell tehetség, fantázia, gyakorlat. De én, esendő ember hajlandó vagyok minderről lemondani egy nagytányér marhapörkölttért galuskával és uborkasalátával...

B Ilona Tóthné

9 Márta Bosnyákné Harpauer, Magdolna Barkó Péterné és további 7 ember