2015. december 2., szerda

Sándor decemberi játékára

FOLYAMAT
/Arany -és ezüstkor/

Kamaszkorom elején, mikor még
nem eszméltem, körülvett tengermély
ezüst színű titok, fátyol lebegés.
Dacos, konok, szertelen természetem
legyőzte a bizonytalanságot és elhitette  velem
álmaim labirintusában már mindent tudok a világról.
Semmit nem vettem komolyan, hanem csak úgy, fél vállról...
Aztán egy ismeretlen érzés bizsergett bennem,
Ámor nyila átlőtte szívem...
Pókhálóként körülfont az első szerelem.
Estek csöndjében fülemben búgott a "Szerelmi álmok",
s az éjszaka ködében is ott lebegtek a dallamok.

Mikor "felnőttem" s a magam ura lettem,
egy olyan helyről álmodoztam, ahol
senki nem parancsol nekem, s bár
az élet csűrt,-csavart, a konokságom megmaradt.
Álmodtam egy olyan társról, családról,
ahol a hétköznapok nem állnak csak gondokból.
Meg is tettem mindent, amit lehetett,
s családunkat összetartotta a szeretet.
Megtanultam, mi a harc és alkalmazkodás,
a hűség és türelem, s olykor a bánkódás.
Nem kergettem nagy álmokat, csak reméltem,
így lesz ez majd, végig az életben.

Tévedtem. Minden összekuszálódott bennem,
merő kín, fájdalom,- mert én vagyok,
s a másik felem-még deres sem lett fejem-halott.
Most, amikor a fehér hó már rátelepedett fejemre,
s elérkeztem békés nyugdíjas koromba,
gyakran álmodom arról, ő én vagyok,
s hogyan vátoztathattam volna meg a sorsot...
Férfiként sem találom nyugalmam,
véreimért  az aggódás és féltés bennem van,
mert valahogy rossz felé megy a világ,
kúszik bennem a  beletörődő magányosság,
homokba tett lépteimet elnyeli a pusztaság...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


Nagy öröm ért ma, ami széppé varázsolta az estémet.
Itt is köszönöm szépen!
Sándor Turza
2 órája

Szervusztok Csoporttársak!
Ígéretemhez híven kihirdetem a decemberi "Álomjáték" okleveleseit.
Elismerő oklevélben részesülnek:
B Ilona Tóthné: Folyamat (Arany - és ezüstkor) c. verséért
Széll Magdolna: Bolondos álmok c. verséért
Tünde Havellantné Szerencsés: Álomképek c. verséért

2016. 01.05.
Köszönöm szépen Turza Sádornak és a Tanyának! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm szépen! smile hangulatjel
Erika Kocsis
Erika Kocsis Gratulálok Ilonám. Megérdemelted. like hangulatjel heart hangulatjel
Nép Ágnes
Nép Ágnes Szeretettel gratulálok! smile hangulatjel heart hangulatjel

2015. november 29., vasárnap

Egy levél 1903-ból

Egy barátnőm kutakodott és megtalálta ezt a levelet. Jó nagyot nevettem rajta és levontam két konklúziót: 1: Már 1903-ban is volt 35 fok meleg, pedig akkor még nem is tudtak talán a "felmelegedésről".
2.. A hivatalokban semmivel sem voltak türelmesebbek, mint most...
Akit netalán megbotránkoztatna a hangnem, hát...ne olvassa el!

Néhány évvel ezelőtt egy szakfelügyelő kollégám kutatás közben találta ezt az iratot a Pest Megyei Levéltárban. Fénymásolta mindannyiunknak, és nagyot nevettünk rajta. Aztán valahogy elkallódott az irataim között, és most pakolás közben megtaláltam. Lefényképeztem, de nem túl jól olvasható, ezért leírom neked a szöveget. Az irat a múlt század elején, 1903- ban keletkezett, korhű helyesírással másolom.

" 506/1903
Tekintetes Kultúrmérnöki hivatal !
Pécsett.
Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 hivatalos átiratukra, melyben azt kérdezik, hogy a Nagy-Berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék?
Hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35' Reaumius hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18 , Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe!
Ph. Dr. Réthy László
m.n.muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes"

HAIKUK, Álmaim


Az álmaimat
nem játszom el senkinek
az csak az enyém


a valóságban
sorstársakkal osztozunk
de hagyj álmodni

nő vagyok, nőnek
születtem és majd
nőként fogok meghalni

B Ilona Tóthné

Egy képet látok

Egy képet látok, amint merengek,
három vidám, bohókás kisgyermek
a sárga anyaföldön hempereg...
Az öreg  kaszáját feni,
dús bajsza mosolyát rejti.

Három vidám, bohókás kisgyermek
kék búzavirágokat szedeget,
a zöld ugaron birkák legelnek,
itatónál szürkemarhák
gémes kút friss vizét isszák.

A vidám gyermekek rég felnőttek,
szomorú korok jöttek és mentek,
idegenek arattak, vetettek.
Nem mosolygott már az öreg,
fáradt élete törte meg...

Dús kalászok közt nő a libatop...
-Senki többet...?- a kalapács kongott,
zsebekből az öreg vére csorgott,
s a bús szürkemarhák bőgtek,
karám mögött birkák bégtek..

B Ilona Tóthné
Kép: Net