Ilyen nincs
2017. február 8.
Tudjátok, mikor az ember idősödik, nőnek a félelmei és még az apró
dolgokat is felnagyítva látja. Ehhez meg kell érni egy kort, magam sem
gondoltam még néhány évvel ezelőtt, hogy ilyen sokat változom.
Hogy megértsétek, visszatérek a tegnapi naphoz, amikor említettem, hogy ma tüdőszűrés lesz.
Nagyon nagy gond volt ez nekem, mert nagyon messze van a rendelő,
aminek a parkolójában fog állni a tüdőszűrő kocsi. Tudtam én, hogy
gyalog képtelen leszek olyan meszire elvánszorogni. Az elmúlt hetek
fagyos időjárása miatt az akkumulátorom lemerült, az udvaron még mindig
hóbuckák. De vannak jó emberek. A szomszédom átjött és míg a kocsival
foglalatoskodott, én odébbhánytam a havat az útból. Megnyugodtam,
gondoltam, minden redben, jöhet a holnapi, azaz most már a mai nap. Még
az sem zavart, hogy reggel megint minden fehér volt, mert éjjel esett a
hó. Átgondoltam a haditervet és 10.30-kor nekilódultam az útnak. Úgy
terveztem, hogy a boltnál megállok, ha már ott vagyok, veszek ezt-azt,
majd otthagyom a kocsit és onnan lesétálok a rendelőig, hogy
megtapasztaljam, tudtam- e volna gyalogolni. Hát nem! Ezen a fél távon
is megálltam vagy ötször.
Végre nagynehen odaértem, de a táj
teljesen kihalt volt, sehol egy ember, sehol a kocsi. Előkapartam a
papíromat, mert már arra gondoltam, elnéztem az időpontot. De nem, a
"behívó" mára szólt. Hát ilyen nincs! Vagy mégis?
Visszabaktattam a
boltba, ott mondta az eladó, hogy én már a sokadik vagyok, aki így járt,
reggel nagy volt a gyülekezet a parkolóban, de a kocsi nem jött, mert a
röntgen-gép lerobbant!
Nos, ez a "kis" esetem is rávilágított a mai eü. állapotokra. Meg másra is, ha az emberi oldalát nézem...
De legalább nem kaptam el senkitől az influenzát. Az meg, hogy
kimerültem és idegileg is megviselt ez a helyzet, semmiség. Holnap már
jobb lesz!
Kép: net
A cikket írta: Ilona