megadott szavak: égszinkék, búzamező, esélytelen, aranyló, ölelés
néha még emlékképeim között
látom öregapámat
amint az aranyló búzamezőn
kezében forgat egy kalászt
égszinkék szemével mosolyog
kérges kezével végigsimítja
mint ékköves a gyémántot...
öreganyám dagasztja a kenyértésztát
kékfestő kötényén a fehér minták
a lisztfoltokkal bárányfelhőt játszanak
szakajtó ölelelésében dagad a tészta
-a jó kovásztól esélytelen a kudarcra-
megkelve, formálva kerül a sütőlapátra
s onnan a kemence izzó poklába
de nem, nem, a kiillanó illat
mennyet sejtet
s mi, gyerekek szinte faljuk
a frissen sült, falusi kenyeret..
/BI/
Kép: Net
