2016. november 26., szombat

Csodáld a sokszínű szivárnyt

Heti játékra

Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti naplementében
szállnak a darvak...

Fekete hajam lassan hófehér lesz,
napjaim szürkeségében ritkán von be sárgával a nap,
de a titokzatos éj átlátszó por-semmi létemet
narancssárgára festi, s az élet új értelmet kap...
Ahol nap van, ott árnyék is, rózsaszínű köd,
türkizkék szemekben az ifjúság tüzes vágyai,
a reménység zöld színében sarjadó rügyek,
néha szomorú vasárnapok, mikor magányosan teng a lélek.
Ez az élet. Nem fekete-fehér!-Színes-szintelen világ,
halványkék ég alatt piros-pipacs szenvedély,
bíbor rózsa tövisétől kiserkent vér,
andante és fortisszimó váltakozás..

De te hallgasd a hegedű dallamát,
s csodáld a sokszínű szivárványt.

Bartha Ilona
Kép: saját

2016. november 25., péntek

ÖNÉLETRAJZ / A Csodálatos természet antológiában való résztvételhez /

Nehéz néhány sorban ecsetelni egy hosszú életútat. Megpróbálkozom, talán elfogadható lesz.
Miskolcon születtem, 1941 január 4-én, egy fagyos téli napon, amikor még fújtak a háború szelei és fegyverropogás is hallatszott. Ilyenkor apám karjában reszkettem a pincében, mint pici gyerek. A háború végén, mint akkor minden családban, nagyon nehéz volt a helyzet. Aztán jöttek a kemény 50-es évek, sokat szenvedtünk, mert apám kivándorló szülők gyermekeként Amerikában született, ami abban az időben bűn volt.A nagyszüleimről nem is beszélve, akik elszegényedett nemes emberek voltak, hiába gazdálkodó életmódot folytattak, földet műveltek. Mindezek ellenére gyerekkoromra mindig örömmel gondolok vissza, a csodálatos szünidőkre, melyeket a nagyszülőknél töltöttünk, a természet közelségére, a virágzó rétekre, hajladozó búzamezőkre.
Miskolcon érettségiztem, egy olyan osztályba jártam, ahol a hozzám hasonló "megbélyegzett" gyerekek tömörültek. Talán ennek tudható be, hogy nagy volt közöttünk az összetartás igaz, mély barátságok alakultak ki, melyek mai napig tartanak.
Érettségi után két évig gyárban dolgoztam, majd felvettek a miskolci Műszaki Egyetemre. A harmadik évben megbetegedtem, komoly operáción menten keresztül, a tanulmányaimat abba kellett hagynom. Felgyógyulásom után előbb a miskolci Tervezőirodában, majd a pesti Agrotervnél dolgoztam, mint épitész- szerkesztő. Munka mellett pénzügyi-gazdasági vonalon tanultam tovább, majd megszereztem az épitőipari árszakértői oklevelet. Férjhezmenetelem után Keszthelyre kerültem, egy kivitelező vállalatnál helyezkedtem el, szakképesítésemnek megfelelően.Férjem, aki tudományos munkatárs volt a keszthelyi egyetemen, mint agrárember, élt-halt a földért, szabadidejében kis szőlönket művelte, én pedig mellette a konyhakertben termelgettem. Mindent, amit a kertészetről tudok, Tőle tanultam.Férjem özvegyember volt, három gyermeket hozott a házasságunkba, de én már csak a legkisebb fiúgyermeket neveltem.
A későbbiekben a kivitelező vállalat KFT-ékre tagolódott, az egyik ilyen KFT -nek lettem az ügyvezető igazgatója, innen mentem nyugdíjba.
Sajnos a férjem ekkor már nem élt, a gyermekem is kirepült a családi otthonból, így 1996-ban visszatértem a "gyökereimhez", a húgom közelségéhez, ahol most is élek, e szép kis faluba, Sajószögedre.
Egyedül élek, de nem magányosan. Van egy kis kertem, ahol mindig van mit csinálni és amikor bevezették az internetet, új tartalmat kapott az életem.Írni kezdtem, ami saját magamat lepett meg legjobban, mert nem is sejtettem, hogy e téren szorult belém egy kis tehetség. A Facebookban irodalmi csoportokban publikálok, van egy blogom, ahol az írásaimat "tárolom".Eredményesen vettem részt néhány pályázaton, antológiákban is jelentek meg verseim.Koromra való tekintettel könyvkiadásra már nem gondolok, nekem nagy öröm az, hogy a csoportokban olvasnak, a barátaimnak általában tetszik, amit írok. Itt, a faluban talán nem is tudják, csak a közvetlen szomszédok, hogy egy verselő él közöttük, én ugyanis képtelen vagyok nyilvánosság előtt szerepelgetni.
Arra buzdítok minden nyugdíjast,-mert soha semmi nem késő, hogy ne törődjenek bele a hétköznapok monotonságába, fedezzék fel magukban azokat a épességeket, melyek örömet jelentenek nekik, legyenek céljaik, vágyaik.
Én e szerint élek, néha rögökön bukdácsolva haladok utamon, amig végére nem érek. Ha valamiért szomorú vagyok, kimegyek a kertbe, megnézem a csodás naplementét, vagy lesétálok kutyámmal a tópartra, mélázok a kék víztükörnél, a parti lombok alatt béke költözik szívembe. Ezt kivánom minden nyugdíjas társamnak...

Tóthné Bartha Ilona

2016. november 23., szerda

Évkönyvem 2016.

Ilona, az évkönyved megmutatja életed legjobb pillanatait! Emlékeztet, milyen csodás barátaid vannak. Egy pillantás az évkönyvbe és máris visszaemlékezel a régi szép időkre!
Nyisd ki az évkönyved és vess egy pillantást az emlékeidre! Kattints ide!
hu.nametests.com|Forrás: Ilona

Nyílik a föld / szonett

Amikor a föld szíve meghasad,
őrült fájdalmába beleremeg,
felszaggatja a mélyben az ereket,
rommá tépi a falakat, utakat.

Jajok és halál a hasadékokban,
életek munkája semmivé lesz,
nem tudhatod, mikor nyílik meg a föld,
elnyel, s fuldokolsz a fekete lyukban...

Beteg a föld teste, forrong, morajlik,
lávakönnye vágatot éget s folyik,
jégmezők olvadnak a melegben.

Ember vigyázz! Talán még nem késő,
óvd földünket, mert ő az éltető,
nélküle por leszünk a mindenségben...


 https://www.youtube.com/embed/TLUgEXI9RYI?rel=0


Bartha Ilona

2016. november 20., vasárnap

Haiku: Nyár után

Haiku
Nyár után az ősz
percek vonatán száguld
hó leple alá
Bartha Ilona
Kép: Net

AZ ÉN BIBLIÁM

Az én Bibliám

Csont-kötéses Biblia,
Igaz minden szava,
Családi hagyaték
Amit tartalmaz: ajándék.
Gyakran lapozgatom,
Gondjaimban vigaszom,
Jó érzés a tudat,
Hogy őseim is e könyvből
Olvasták a sorokat..

Bartha Ilona
Kép: saját
Gyula Koszta · Stefan Miklos ismerőse
Nem lattam ijet oszinten.
Irén Földeák
Erzsébet Pádár
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkine

A hit nagyszerűsége

A hit nagyszerűsége.... dum spiro spero........mondja a bölcs tornatanár.......
Jeruzsálemben egy öregúr minden áldott nap kimegy a Falhoz, immár hatvan éve. Erről tudomást szerez a CNN riporternője. Érdekelte a dolog, elment a Falhoz, majd azonosította a bácsit, mialatt az imádkozott. 45 perc múltán az öreg megfordult, és elindult. A riporter odament hozzá, hogy interjút készítsen vele: -Bocsánat, uram. Rebeka Smith vagyok a CNN -től. Hogy hívják Önt ? -Móric Fischbein -válaszolta az ember. -Mióta jár a Falhoz? -Körülbelül hatvan éve. -Hatvan éve!? És miért imádkozik? Imádkozom azért, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, Imádkozom azért, hogy ne legyenek háborúk és szűnjön meg az emberek közötti gyűlölet, Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség sehol a világon... -És mit érez, most, 60 év után ? -Mintha a falnak beszélnék... /Net/

Fagyott

Fagyott

2016. november 15.
Itt a tél! Az éjjel fagyott, a madarak vize bejegesedett! Ma kiöntöm a hordókból a mostanáig tartogatott "finom" esővizet.Milyen jó lenne ez nyári locsoláskor...
Kis ügyi voltam, reggel korábban keltem és már megfőztem az ebédet: zöldborsólevest, sült savanyúkáposztát nokedlival összekeverve, csempésztem bele egy kis kolbászt is. Délután pedig megsütöm a szokásos rágnivalómat, sajtos kockát, vagy rudat, mert már elfogyott.

Szép napot kívánok mindenkinek! :-)
A bejegyzést írta: Ilona