Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti naplementében
szállnak a darvak...
Fekete hajam lassan hófehér lesz,
napjaim szürkeségében ritkán von be sárgával a nap,
de a titokzatos éj átlátszó por-semmi létemet
narancssárgára festi, s az élet új értelmet kap...
Ahol nap van, ott árnyék is, rózsaszínű köd,
türkizkék szemekben az ifjúság tüzes vágyai,
a reménység zöld színében sarjadó rügyek,
néha szomorú vasárnapok, mikor magányosan teng a lélek.
Ez az élet. Nem fekete-fehér!-Színes-szintelen világ,
halványkék ég alatt piros-pipacs szenvedély,
bíbor rózsa tövisétől kiserkent vér,
andante és fortisszimó váltakozás..
De te hallgasd a hegedű dallamát,
s csodáld a sokszínű szivárványt.
Bartha Ilona
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése