Kedves Csoporttársak!
Eljött az én szomorú órám. Értékelni kell! Először is nagyon köszönöm, hogy olyan sokan megtiszteltetek a résztvétellel, köszönöm élményt adó verseiteket. Ez nem túlzás, örömmel konstatáltam, milyen sokan írtatok Rengát, pedig-mikor megemlítettem a feladványban, kicsit szorongtam, hogy nem fog tetszeni ez a kihívás. De "vettétek a lapot ", ráéreztetek az ízére. Én ezeket a rövid versszakos verseket nagyon szeretem, mert néhány szóval elmondja azt, amit Kati néni a kapu előtti padon fél napig mesél a szomszédnőnek (:D) és még el is lehet tűnődni rajta. De félretéve a viccelődést, most elárulom az én nagy értékelési módszeremet: szépen sorban elolvasom a verseket, leírom a szerzőket a vers címekkel egy papírra.Ha nagyon tetszik a vers, a papíron bekarikázom. De most póruljártam, mert mire végeztem, azt vettem észre, hogy minden vers be van karikázva. Mit lehet ilyenkor tenni? A karikát is bekarikázni! Igen, de melyiket? Szóval csak azt akartam jelezni, hogy nagyon szép versek születtek, szinte lehetetlen dönteni, az én szememben csak hajszálnyiak a különbségek. De nem regélek tovább, hiszen Ti is érzitek ezt...
Döntésem alapján:
I. HELYEZETTEK: Germán Ágnes: Vágyak
Nagyon tetszett Ágnes verse (Renga láncvers). Egy-a földön két lábbal álló ember szinte mindennapos vágyai, aki a kétkezi munkában leli meg az élet örömeit, a kreativitásban, az otthon melegében. Gyönyörű vers, gratulálok!
István Özvegy: Vágyévszakok
Szintén Renga.István álmai, vágyai a természethez kötődnek, kikelettől a hideg télig. " Kikelettel jön a mézédes remény"-csodálatos- de télen a vágy is hervadozik, szerintem csak várakozik.Mindig örömmel olvasom szépségesen írt természet-ábrázolásaidat. Sok ilyen szépet még, még...
Holdosi Tímea: Vágyom
Kedves Tímea, engem nagyon meglepett a Rengád. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de még nem olvastam Tőled verset, szinte felüdülés volt nekem az a fiatalos lendület, ahogyan adnád-kapnád a nevetést, örömet, vigaszt nyújtanál az elesetteknek, nagyon szépen ábrázolva. Megteheted, sokaknak szüksége lenne most mosolyra, bánatfelejtőre. Örülök a pozitív gondolatoknak, gratulálok!
II: HELYEZETTEK Tünde Havellantné Szerencsés: Vágyaim
Tünde, a versed (Renga) olyan, mint egy üde, friss lehelet.A gyermeki lélektől az érett asszonyon át a ráncos korig a korokra jellemző vágyakat fogalmaztad meg, tulajdonképpen azokat, melyekre mindnyájan vágyunk. Nagyon szép, gratulálok!
Kata Dusnokiné: Vágyom
Nagyon szép Renga, gratulálok, Kata! Kitártad a szíved, csendes, halk sóhajjal, egyszerű, mégis felemelő vágyaidat feltárva, többször is elolvastam, annyira tetszett!( Az utolsó versszaknál megjegyezném, hogy az "s" nem szótag, csak az "és".)
Ibolya Fejes: Vágyom
Drága Ibolya, Te le sem tudnád magad tagadni!A napi bosszúságaikat, bajainkat csökkentő gyógyírok utáni vágyakozások, az élhető élet feltételeinek, reményeinek a vágya nem csak a Te, hanem -nagy szívednek köszönhetően-mások számára is, ezek csendülnek ki szavaidból.Gratulálok!
III.HELYEZETTEK: Gabriella Kerekné: Még ebben az életben
Nagyon tetszik a vers, az egész Univerzum benne van ebben a néhány sorban! Nagy gratula!
Széll Magdolna: Vágy
A vágyak és a természet összefüggéseit ábrázolod Rengádban, nagyon szépen.Elgondolkodtató, szép, gratulálok!
Kovács László: Lista, talán bakancs
Egy életút során a meg nem valósult és elért vágyaid, álmaid jelennek meg, az idő haladtával, már kicsit a sorsra bízva, ebbe beletörődve befűzött cipővel várod az utolsó hajót.Nagyon meghatott, olyan emberi írás! Köszönöm!
KÜLÖNDÍJASOK: Ildikó Czink: Vágyakkal szálló
"Mert vágyak és álmok nélkül olyan vagyok, mint falkából kiűzött farkas"-ez a mondat mindent elmond..Nagyon szép, gratulálok!
Horváth János Kislord: nem renga, csak mocskos vágyak...1417
Egy kiábrándult , az életbe belefáradt ember keserű gondolatai, aki már a vágyaiban is képtelen szépet látni. Ne is tagadjuk, bőven vannak ilyen emberek sajnos, a kilátástalan helyzetek, társadalmi vagy magánéleti problémák "kitermelik" őket. Nekem nagyon tetszett ez a vers.Gratulálok!
Vercsek Györgyi: Vágyaim
Nagyon szép Renga! A melegség, fény utáni vágy, utazni, alkotni- örömeid,-mint mindenki,-ezekben lelnéd.Gratulálok, nagyon tetszett!
A gyűjtőben 23 vers volt, nagyon nehéz volt rangsorolni, mert,-mint említettem, egy hajszál választotta el őket egymástól. Én elsősorban szubjektív nézőpont szerint, a rám gyakorolt hatás alapján, főleg tartalmi szempontból döntöttem és kivétel nélkül minden játékosnak szívből gratulálok.
Megszeretném még megemlíteni Turza Sándor játékon kívül írt inspiráló csodálatos verseit és azt a nem kis munkát, amit verseibe fektetett.A néhányunk vágyairól írt "eposza" teljesen levett a lábamról, ahogy elnézem, belelát a lelkünkbe, kicsit meg is vagyok ijedve, mert rejtett titkaink is napvilágra kerülnek...(:D).Köszönöm, Sándor.
De köszönet illeti az admintársakat is, Edit, Erika, Zsuzsa , köszönöm kedves, inspiráló verseiteket!
A jövő heti játékot Edit Fekete fogja feladni.
Szeretettel: B Ilona Tóthné
2015. október 23., péntek
NINCS MÁR BENNEM
Még mindig a vágy...
Naponta kérdezem magam:
lehet-e még reményem, vágyam?
Mert van, amikor a szív bőszen buzog,
tam-tam,pergő ütő veri a dobot...
Viharvert napokon viszont alig dobban,
de nem csoda ez az én koromban.
Vágyak?- Ugyan, örülj, hogy élsz,
nincs már bennem semmi félsz,
megalkudtam magammal,
megbékéltem sorsommal...
Fáradt csendemmel összebújva
nesztelen múlik az idő,
csak álmodozom arról, esendő
kis életemben legyen még néhány év,
testemet ne kínozza gyötrő szenvedés.
Nem vágyom már nagy dolgokra,
legyen utódaimnak jó dolga,
előttük még ott van az egész élet,
ne veszítsék el soha a hitet...
Adjon Isten nekik mindig kenyeret,
s fejük felé biztos fedelet.
Ha ez vágy, akkor legyen az,
Jöjj el még, szép tavasz!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Naponta kérdezem magam:
lehet-e még reményem, vágyam?
Mert van, amikor a szív bőszen buzog,
tam-tam,pergő ütő veri a dobot...
Viharvert napokon viszont alig dobban,
de nem csoda ez az én koromban.
Vágyak?- Ugyan, örülj, hogy élsz,
nincs már bennem semmi félsz,
megalkudtam magammal,
megbékéltem sorsommal...
Fáradt csendemmel összebújva
nesztelen múlik az idő,
csak álmodozom arról, esendő
kis életemben legyen még néhány év,
testemet ne kínozza gyötrő szenvedés.
Nem vágyom már nagy dolgokra,
legyen utódaimnak jó dolga,
előttük még ott van az egész élet,
ne veszítsék el soha a hitet...
Adjon Isten nekik mindig kenyeret,
s fejük felé biztos fedelet.
Ha ez vágy, akkor legyen az,
Jöjj el még, szép tavasz!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2015. október 20., kedd
SÁNDOR TURZA: ILONA JÁTÉKÁRA
Ilona játékára
Vágyak, ahogy írtátok volna
Lord:
Ölelés, mosoly,
lehet az élet bármily komoly,
nem kell a csók mellé más,
csak egy pohár bor.
Ha vad szelek üvöltenek
nem mondom,
a pálesz is jöhet,
s ha meg voltak ezek,
kezembe sört veszek,
mondok nektek
néhány kedveset.
Fekete Edit:
Legényként járt oldalamnál a kikelet,
zsákba gyömöszöltem a vad szeleket,
sorokba szedtem a sok szétszórt szemetet,
vágyam volt ez oldal, itt panaszkodni lehet.
Azt vettem észre, szeretitek,
a vágyam annyi, oda se figyeljetek,
de boltomba néha betérjetek,
ezt-azt a polcon megnézzetek.
Özvegy István:
Óvárak tövében pihenni,
a csend útját sosem keresztezni,
a vihar elöl messze menni,
a vágyam csak ennyi,
a fél világot a karomba ölelni.
Kerekné Gabriella:
Fejemben egy álmodott vágy van,
nem nőtt még hozzá szárnyam,
de van tollam, szépen szóló szájam,
megpihenni köztetek, itt a tanyában.
Kocsis Erika:
Életet adni a röpke mondatoknak,
lelket a sebzett szárnyú gondolatnak,
bearanyozni a napot a holnapodnak.
Lehet-e vágyam több, mint illat az
akácvirágban, mint fény a napsugárban,
lehet, életemet dalban járjam.
Kovács Sándor:
Íz legyen a borban, számolatlan
dallam a mondatokban,
ritmusban élni szakadatlan,
cseppé lenni egy patakban,
egy gondolatra jót pihenni a szabadban.
Szerencsés Tünde:
Mellkasomon ajtót nyitni,
ki ott bent rab, nektek megmutatni,
szellő szárnyán szép ívű mondatokkal
szaladni, ki nem kérte, annak jó kedvet adni,
s míg lehet, e földön köztetek maradni.
B. Ilona Tóthné:
A harmónia, a virág illata,
a mosolygó nap, a földből
kibúvó mag, a ráncba szedett
gondolat, a szívemből leírott
szavak, hozzád eljussanak.
A vágyam ennyi, a lemenő nap
fényénél, szemem lecsukva
megpihenni, szeretni és nem feledni.
Széll Magdolna:
Szívemmel látok és érzek,
sósak, édesek az ízek,
de életembe kellenének fények,
nem kíván többet bennem a lélek,
tisztán lássam, amiben élek.
Vezendi László:
Nagy tereken tanyát verni,
vak szemekkel szembe menni,
magam megértetve nyugton megpihenni,
szeretné ezt, László Vezendi.
Hilda Katzler:
Apró csóknak lángja lenni,
öleden rózsabimbót teremni,
benned magamat látni szeretni,
a fullánkot kihúzva mélyen eltemetni,
veled együtt az égen bárányokat terelni.
Prilke László Ispaits:
Szerelmet írni, bút, bánatot,
kívánom, hogy rózsává váljanak a mondatok,
a mosoly, a jó szó nyisson rám ablakot,
szóljatok hozzám akkor is, ha én hallgatok.
Zsidi Mariann:
Voltam én már orkán, fekély,
szálka a mások torkán,
legyek én hang az ébredő hegedű húrján,
Voltam én már bántott és meghallgatott,
vegyétek ajándékba e néhány mondatot.
Gulyás Gyula:
Színeket adni a szavaknak,
hangot a mondatoknak,
vágyam az, hogy egyszer az ágyat
arrébb toljad, ha arrébb toltad,
hagyd, hogy én is szóljak.
Mert szívemet adom napról napra,
az alkotóknak, de nehezen bírom
hangját, folyton zavarom a pormacskát,
figyelem, nekem kinyílik-e a világ,
Én szürkeként a legszebb vagyok,
mert a fehérnek, sárgának hátteret én adok,
nem vágyom másra, elég ha adhatok.
Benczi Attila:
Maradni, szavakat alkotva
gondolatokat lopni magamba
másokra ragasztva, elmékbe tapad,
vagy féreg, vagy napfény lesz
------------------------------------------
értelme lennék én a kék égnek
Tokos Trinfa Ildikó:
Örökké tenni minden évszakot,
a gondolat alatt a vonal lehet
szaggatott, a vágott virág is
bocsát ki illatot, a legtüzesebb
nyári nap melege is sír hajnali harmatot.
Írni vágyom, írni sok szebbnél szebb mondatot,
örökké tenni a domb oldalát,
megfesteni a letört fa ágát,
csokorba szedni nektek Hargita virágát.
Kovács László
Hálót akarok, hálót mi örök,
mi nem hiteget, mi joggal viseli a face nevet,
min elétek önthetem szorgalmas lelkem,
min ott lehetek fájdalom, mosoly,
rózsaszín pír az arcokon, na igen,
a világháló lett úrrá vágyamon.
Novák Zsuzsa:
Mint kertemben lelkemben is rend legyen,
tollam hegyén dal folyjon át,
tűnjenek az árnyak, lapockáimra nőjenek
végre szárnyak, legyek én virága az életfának,
én emberként járok, bennem ilyenek a vágyak.
Bartha György:
A múzsámmal sörözni menni,
azt is hagynám, ha szeretne fejembe
szeget ütni,
elmerülni benne, arcában felderülni,
vele egy hangszeren szeretnék hegedülni,
szeretnék egyszer a rímek szárnyán repülni,
szeretnék Dávidka kezébe egy verset tenni,
amit Dávidka többé nem tudna feledni,
ezért ha kell, hajlandó vagyok
a múzsámmal táncra kelni.
Béres Judit:
Ha kimondom - megbánom,
tetvek, férgek másznak a vágyon,
ürülék folyik az álmon,
én mondtam:
ha kimondom - megbánom!
Ildikó Czink:
Arra vágyom, hogy az idő járjon ólomszárnyon,
mikor jó nekem, felettem meg is álljon,
ha jó előlem sietve menne, hát kővé váljon,
mosolyrózsa töve fakadjon szókincspalotámon.
Vercsek Györgyi:
Két kezem van, szemem van, fülem,
éltet a jelen, csendemben reményként virágzik a hitem,
talán odabenn szikraként pislákol még a szerelem,
vágyom arra, hogy egyszer hatalmas tűz legyen.
Germán Ágnes:
A kör szélén szegélynek lenni,
fehéren, feketén azt lásd, hogy én vagyok,
az univerzumban a remény,
sok közül egy vagyok e hatalmas földtekén,
kiben hatalomként él a regény,
az én vágyam, ily szerény.
Fejes Ibolya:
Mi sok, mi kevés,
mi a vágy, elérni kézzel
a napnak sugarát?
Létrát támasztani a holdnak?
Nem enyém ez, de vágya lehet
egy bolondnak.
Én igazán arra vágyom,
minden tyúkom tojjon meg holnap.
Kaszt Ibolya:
Ne fújjon port felém a szél,
legyen hideg, de ne legyen gond a tél,
mosoly, kenyér jusson annak, aki fél,
az állam háztartásában, hízzon meg
végre az egér, foga nőtt tavaly,
megdöglött akkor, lett ösztövér,
de a tegnap született, már legyen kövér.
Czibak Ili:
Szeretek nevetni, bút, bánatot,
míves mondatokba temetni,
szeretek szeretve lenni,
szeretni, a holnapnak is
szeretnék búzát vetni,
minden kalászt kezembe venni,
újra, újra vetni.
Kata Dusnokiné:
Van egy nagy nagy álmom, illatos rózsák
nyíljanak szerte a világon,
az élet ne fájjon, járjon a boldogság
büszke sólyom szárnyon,
amire én vágyom, égbe szökő pacsirtává váljon.
Mária Dufek:
Holnapot, tegnapot,
rövid rímekbe szedni,
a vágyam csak ennyi,
sose tudj elfeledni!
Hitka Péter:
A megértés a vágyam,
számtalan nőt vetkőztetve,
öltöztetve láttam,
néha csendben voltam,
néha eltátottam a számat,
de ezek olyan papucsban
járnak, hogy értelmét
veszik el a munkának,
megértés a vágyam,
miért van káromló szó
a szádban,
megértés a vágyam,
arcodba kiabáltam.
Nem szólt semmit,
hmm…többet nem is vártam
Marica:
Háborog a szél, tudj’ isten,
tán ha perel, véget is ér,
a magam fajta nyugalmat,
jókedvet remél, fújjon keletről
vagy nyugatról a szél,
a toll egyszer csak a vágyról beszél.
Mária HS:
Hatalmas tengeren vágyhajómat
hullámtarajára hányja a szél,
nyugalmat tétova tollamtól remél,
bízom benne, minden ráncot
kisimít a szél.
Sólyom Magyar:
Pöpikéim, ritkán röppenek ide be,
s ha jövök írok nektek izibe,
szentet fröccsentek a falra,
kormánytagokat akasztgatok
képként a falakra,
Látom, ti ettől meg vagytok riadva,
de tudom, régi a pockos néni mosolya,
öreg barátom rég óta hűti a sört,
jövök Bátyus, kérjed a kört!
A vágyam csak ennyi, közétek röppenve,
veletek röhögni.
Halyas Gyula hozzászólásban:
Mikor megpihenek a kútágas árnyékában, felpattintom a virtuális könyvet e tanyában, a kincset, a szépséget lássam, érezzem azt, hogy otthon jártam, hogy virág érintette meg a lábam, lehelet része voltam a versnyi sóhajtásban, hát ennyi az én vágyam, a maradást, a jó kedvet lássam. Na nem baj az sem, ha kinő a szárnyam. Nagy grati mindenkinek!
Vágyak, ahogy írtátok volna
Lord:
Ölelés, mosoly,
lehet az élet bármily komoly,
nem kell a csók mellé más,
csak egy pohár bor.
Ha vad szelek üvöltenek
nem mondom,
a pálesz is jöhet,
s ha meg voltak ezek,
kezembe sört veszek,
mondok nektek
néhány kedveset.
Fekete Edit:
Legényként járt oldalamnál a kikelet,
zsákba gyömöszöltem a vad szeleket,
sorokba szedtem a sok szétszórt szemetet,
vágyam volt ez oldal, itt panaszkodni lehet.
Azt vettem észre, szeretitek,
a vágyam annyi, oda se figyeljetek,
de boltomba néha betérjetek,
ezt-azt a polcon megnézzetek.
Özvegy István:
Óvárak tövében pihenni,
a csend útját sosem keresztezni,
a vihar elöl messze menni,
a vágyam csak ennyi,
a fél világot a karomba ölelni.
Kerekné Gabriella:
Fejemben egy álmodott vágy van,
nem nőtt még hozzá szárnyam,
de van tollam, szépen szóló szájam,
megpihenni köztetek, itt a tanyában.
Kocsis Erika:
Életet adni a röpke mondatoknak,
lelket a sebzett szárnyú gondolatnak,
bearanyozni a napot a holnapodnak.
Lehet-e vágyam több, mint illat az
akácvirágban, mint fény a napsugárban,
lehet, életemet dalban járjam.
Kovács Sándor:
Íz legyen a borban, számolatlan
dallam a mondatokban,
ritmusban élni szakadatlan,
cseppé lenni egy patakban,
egy gondolatra jót pihenni a szabadban.
Szerencsés Tünde:
Mellkasomon ajtót nyitni,
ki ott bent rab, nektek megmutatni,
szellő szárnyán szép ívű mondatokkal
szaladni, ki nem kérte, annak jó kedvet adni,
s míg lehet, e földön köztetek maradni.
B. Ilona Tóthné:
A harmónia, a virág illata,
a mosolygó nap, a földből
kibúvó mag, a ráncba szedett
gondolat, a szívemből leírott
szavak, hozzád eljussanak.
A vágyam ennyi, a lemenő nap
fényénél, szemem lecsukva
megpihenni, szeretni és nem feledni.
Széll Magdolna:
Szívemmel látok és érzek,
sósak, édesek az ízek,
de életembe kellenének fények,
nem kíván többet bennem a lélek,
tisztán lássam, amiben élek.
Vezendi László:
Nagy tereken tanyát verni,
vak szemekkel szembe menni,
magam megértetve nyugton megpihenni,
szeretné ezt, László Vezendi.
Hilda Katzler:
Apró csóknak lángja lenni,
öleden rózsabimbót teremni,
benned magamat látni szeretni,
a fullánkot kihúzva mélyen eltemetni,
veled együtt az égen bárányokat terelni.
Prilke László Ispaits:
Szerelmet írni, bút, bánatot,
kívánom, hogy rózsává váljanak a mondatok,
a mosoly, a jó szó nyisson rám ablakot,
szóljatok hozzám akkor is, ha én hallgatok.
Zsidi Mariann:
Voltam én már orkán, fekély,
szálka a mások torkán,
legyek én hang az ébredő hegedű húrján,
Voltam én már bántott és meghallgatott,
vegyétek ajándékba e néhány mondatot.
Gulyás Gyula:
Színeket adni a szavaknak,
hangot a mondatoknak,
vágyam az, hogy egyszer az ágyat
arrébb toljad, ha arrébb toltad,
hagyd, hogy én is szóljak.
Mert szívemet adom napról napra,
az alkotóknak, de nehezen bírom
hangját, folyton zavarom a pormacskát,
figyelem, nekem kinyílik-e a világ,
Én szürkeként a legszebb vagyok,
mert a fehérnek, sárgának hátteret én adok,
nem vágyom másra, elég ha adhatok.
Benczi Attila:
Maradni, szavakat alkotva
gondolatokat lopni magamba
másokra ragasztva, elmékbe tapad,
vagy féreg, vagy napfény lesz
------------------------------------------
értelme lennék én a kék égnek
Tokos Trinfa Ildikó:
Örökké tenni minden évszakot,
a gondolat alatt a vonal lehet
szaggatott, a vágott virág is
bocsát ki illatot, a legtüzesebb
nyári nap melege is sír hajnali harmatot.
Írni vágyom, írni sok szebbnél szebb mondatot,
örökké tenni a domb oldalát,
megfesteni a letört fa ágát,
csokorba szedni nektek Hargita virágát.
Kovács László
Hálót akarok, hálót mi örök,
mi nem hiteget, mi joggal viseli a face nevet,
min elétek önthetem szorgalmas lelkem,
min ott lehetek fájdalom, mosoly,
rózsaszín pír az arcokon, na igen,
a világháló lett úrrá vágyamon.
Novák Zsuzsa:
Mint kertemben lelkemben is rend legyen,
tollam hegyén dal folyjon át,
tűnjenek az árnyak, lapockáimra nőjenek
végre szárnyak, legyek én virága az életfának,
én emberként járok, bennem ilyenek a vágyak.
Bartha György:
A múzsámmal sörözni menni,
azt is hagynám, ha szeretne fejembe
szeget ütni,
elmerülni benne, arcában felderülni,
vele egy hangszeren szeretnék hegedülni,
szeretnék egyszer a rímek szárnyán repülni,
szeretnék Dávidka kezébe egy verset tenni,
amit Dávidka többé nem tudna feledni,
ezért ha kell, hajlandó vagyok
a múzsámmal táncra kelni.
Béres Judit:
Ha kimondom - megbánom,
tetvek, férgek másznak a vágyon,
ürülék folyik az álmon,
én mondtam:
ha kimondom - megbánom!
Ildikó Czink:
Arra vágyom, hogy az idő járjon ólomszárnyon,
mikor jó nekem, felettem meg is álljon,
ha jó előlem sietve menne, hát kővé váljon,
mosolyrózsa töve fakadjon szókincspalotámon.
Vercsek Györgyi:
Két kezem van, szemem van, fülem,
éltet a jelen, csendemben reményként virágzik a hitem,
talán odabenn szikraként pislákol még a szerelem,
vágyom arra, hogy egyszer hatalmas tűz legyen.
Germán Ágnes:
A kör szélén szegélynek lenni,
fehéren, feketén azt lásd, hogy én vagyok,
az univerzumban a remény,
sok közül egy vagyok e hatalmas földtekén,
kiben hatalomként él a regény,
az én vágyam, ily szerény.
Fejes Ibolya:
Mi sok, mi kevés,
mi a vágy, elérni kézzel
a napnak sugarát?
Létrát támasztani a holdnak?
Nem enyém ez, de vágya lehet
egy bolondnak.
Én igazán arra vágyom,
minden tyúkom tojjon meg holnap.
Kaszt Ibolya:
Ne fújjon port felém a szél,
legyen hideg, de ne legyen gond a tél,
mosoly, kenyér jusson annak, aki fél,
az állam háztartásában, hízzon meg
végre az egér, foga nőtt tavaly,
megdöglött akkor, lett ösztövér,
de a tegnap született, már legyen kövér.
Czibak Ili:
Szeretek nevetni, bút, bánatot,
míves mondatokba temetni,
szeretek szeretve lenni,
szeretni, a holnapnak is
szeretnék búzát vetni,
minden kalászt kezembe venni,
újra, újra vetni.
Kata Dusnokiné:
Van egy nagy nagy álmom, illatos rózsák
nyíljanak szerte a világon,
az élet ne fájjon, járjon a boldogság
büszke sólyom szárnyon,
amire én vágyom, égbe szökő pacsirtává váljon.
Mária Dufek:
Holnapot, tegnapot,
rövid rímekbe szedni,
a vágyam csak ennyi,
sose tudj elfeledni!
Hitka Péter:
A megértés a vágyam,
számtalan nőt vetkőztetve,
öltöztetve láttam,
néha csendben voltam,
néha eltátottam a számat,
de ezek olyan papucsban
járnak, hogy értelmét
veszik el a munkának,
megértés a vágyam,
miért van káromló szó
a szádban,
megértés a vágyam,
arcodba kiabáltam.
Nem szólt semmit,
hmm…többet nem is vártam
Marica:
Háborog a szél, tudj’ isten,
tán ha perel, véget is ér,
a magam fajta nyugalmat,
jókedvet remél, fújjon keletről
vagy nyugatról a szél,
a toll egyszer csak a vágyról beszél.
Mária HS:
Hatalmas tengeren vágyhajómat
hullámtarajára hányja a szél,
nyugalmat tétova tollamtól remél,
bízom benne, minden ráncot
kisimít a szél.
Sólyom Magyar:
Pöpikéim, ritkán röppenek ide be,
s ha jövök írok nektek izibe,
szentet fröccsentek a falra,
kormánytagokat akasztgatok
képként a falakra,
Látom, ti ettől meg vagytok riadva,
de tudom, régi a pockos néni mosolya,
öreg barátom rég óta hűti a sört,
jövök Bátyus, kérjed a kört!
A vágyam csak ennyi, közétek röppenve,
veletek röhögni.
Halyas Gyula hozzászólásban:
Mikor megpihenek a kútágas árnyékában, felpattintom a virtuális könyvet e tanyában, a kincset, a szépséget lássam, érezzem azt, hogy otthon jártam, hogy virág érintette meg a lábam, lehelet része voltam a versnyi sóhajtásban, hát ennyi az én vágyam, a maradást, a jó kedvet lássam. Na nem baj az sem, ha kinő a szárnyam. Nagy grati mindenkinek!
REPÜLJ EL
21 Ferencné Császár, Kovács Árpád Gábor és további 19 ember( A "vágy"-játékhoz, csak úgy...)
Fúj a szél, fázom,
melegre vágyom,
rózsa illatára,
teli süteményes tálra,
várok egy vendéget,
ki velem beszélget.
Fúj a szél, fázom,
melegségre vágyom,
kandalló tüzére,
vibráló fényekre,
egy kis boldogságra,
örömre, kacajra.
Fúj a szél, fázom,
tisztítótűzre vágyom,
szívem csordultig tele,
kísért félszáz év emléke,
kiborult, elég már,
repülj el, bús madár.
Fúj a szél és eső esik,
de bánatom oszladozik,
apasztom a szívemet,
kimerem sok emlékemet,
csak a szépek maradjanak,
legyen helye az újaknak...
Fúj a szél, nem fázom,
meleg a lakásom,
az ablak előtt egy fa ágon,
kékmadár gubbaszt , s a tollakon
eső cseppek koppanak,
s mint a gyöngyök, legurulnak...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
21 Ferencné Császár, Kovács Árpád Gábor és további 19 ember/2017.10.20./
Fúj a szél, fázom,
melegre vágyom,
rózsa illatára,
teli süteményes tálra,
várok egy vendéget,
ki velem beszélget.
Fúj a szél, fázom,
melegségre vágyom,
kandalló tüzére,
vibráló fényekre,
egy kis boldogságra,
örömre, kacajra.
Fúj a szél, fázom,
tisztítótűzre vágyom,
szívem csordultig tele,
kísért félszáz év emléke,
kiborult, elég már,
repülj el, bús madár.
Fúj a szél és eső esik,
de bánatom oszladozik,
apasztom a szívemet,
kimerem sok emlékemet,
csak a szépek maradjanak,
legyen helye az újaknak...
Fúj a szél, nem fázom,
meleg a lakásom,
az ablak előtt egy fa ágon,
kékmadár gubbaszt , s a tollakon
eső cseppek koppanak,
s mint a gyöngyök, legurulnak...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
21 Ferencné Császár, Kovács Árpád Gábor és további 19 ember/2017.10.20./
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)