2014. november 1., szombat

TEMETŐ CSENDJÉBEN




Temető csendjében, a reggeli ködben
Kőszobor áll, szelíd mosollyal ragyogva
Madarak repkednek körötte csipogva
Csipegetik az életmorzsákat .
Némán állok sírotoknál, szeretteim,
Kő fedte dermedt csontjaitok előtt
Emlékeimbe fagyva csorognak könnyeim,
Érzem, lelketek itt lebeg fejem fölött.
Álmotokat egy kőgalamb őrzi,
Mely ott ül a kőtáblán idők végezetéig,
Szikla szívében az én vérem lüktet, jelzi
Életem folyik tovább szívem szakadtáig.

Legyen békés, nyugalmas álmotok,
s a kőgalamb őrizze sírotok..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. október 28., kedd

Élet,-halál

Óh, mi értelme van ennek a világnak?
Annak, hogy élek és a harangok
zúgnak majd végül, én csak fekszem ott,
mereven, mint kivágott fa és halott
arcom hiába néz az ég felé, csak tetőt lát,
mely lezárja, semmibe veszi az élet viharát.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint vihar korbácsolta tenger, zavaros!
Az ember küzd, szenved, élvez,
rámegy egy egész viharvert élet..
Gondolataid cikáznak ide-oda,
s mindezt lezárja egy egyszerű faláda.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint kóbor kivert kutya, oly morgós!
Oly kevés az öröm, mindig csak remélni,
mindentől, mi ismeretlen, reszketni, félni..
De a halál sem más, mint az élet
végső szenvedése,-legyen bár hitem,
nem én döntöm el, szívem szerint maradok,
az életbe egyszer úgyis belehalok..

B Ilona Tóthné

2014. október 27., hétfő

ARANYSUGARAK

/Játék- emlék, remény, mező, sóhaj, láz/


Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.
Lázálom ez, vagy mélyről feltörő, oly vágyott kép?
Néha felém száll egy emlék, ilyenkor szépek az esték..
De elkopott már a reményem, hisz' oly sokat vártam,
sóhajtva kívántam, bárcsak lennél még itt a földön,
ölelnél, szeretnél, s nem a fényes égi mezőkön..

B Ilona Tóthné

Kép: Net