Vihar után
Nehéz napokon vagyok túl. Gondolom, sokunkat megviselt ez a szeles , esős időjárás..
Az ember egy-egy nehéz nap után sokszor úgy érzi, éveket öregedett..Hát
ez nekem egyáltalán nem hiányzik, mivel lassan már nincs hova
öregedni..Szóval van az itthoni kiskertem közepén egy óriási fenyőfa.Még a Bükkből hoztam 10-15 cm-es korában, kiültettem, azóta eltelt 15 év és az én kis csemetém majd majd 40 méteresre növekedett.Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen langaléta lesz, igaz, úgy féltettem, mint egy gyereket. A konyhaablakból pont rálátok, minden nap gyönyörködöm benne. Nos, az orkán kacérkodott velem, úgy belecsimpazkodott szegény fámba, hogy azt hittem, bármely percben tövestül kirántja. Arra már alig figyeltem, hogy a tetőmről potyogtak a palák és lent landolva összetörtek..
Ma-miután csendesült a szél, megállapítottam, hogy az én " fácskám" megállta a helyét..Ha nem ez történik, megsiratom és idővel megbékéltem volna. Mert a sors ellen hiába kapálózunk..Az idő szalad, kivel ez történik, kivel az. Közben menthetetlenül öregszünk.
Nézzünk időnként tükörbe és fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Nagyon szeretem Moretti Gemmát. Olvassuk el erről szépséges versét:
Moretti Gemma: Tükör
Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.
B Ilona Tóthné
Kép: Saját
