Nem szeretem a tömeget, így egy hétköznapi délelőttön mentem el a közeli bevásárlóközpontba,
Nézegettem a polcokat, már szépen minden fel van díszítve, az áruk szinte kínálják magukat. A játék osztály végén fényeit szóró, gyönyörű karácsonyfa állt, gyönyörködtem benne, mikor egyszer csak egy aranyos apróság, négyéves körüli kislány a csodálkozástól tágranyílt szemmel, szinte sírva felkiáltott.
-Nézd, Anyu, ide már megjött a Jézuska, hozzánk miért nem jött el?
Az anyuka kicsit megszeppent, óvatosan szétnézett. Én,-mint akinek épp' ott van dolga-ott tébláboltam körülöttük, kíváncsi voltam, mit válaszol az egyre izgatottabb gyereknek az anyuka.
Mert bizony nehéz erre a kérdésre válaszolni.
Felrévedtek előttem gyermekkorom titokzatos karácsony estéi, mikor a paplan melegébe burkolózva, félálomban, de nyitott szemmel a sötétben fel-fel villant egy-egy gyertya fénye, díszek lebegtek, elhaló suttogások és mi gyerekek tudtuk, hogy a Jézuska most hozta el a karácsonyfát.Aztán, mikor a csengő megszólalt, akkor mint a kis bolhák, úgy ugrottunk ki az ágyból, a fények kigyulladtak és mérhetetlenül boldogok voltunk.
Hogyan is lehetne megmondani egy pici gyereknek, hogy ezt a karácsonyfát nem a Jézuska hozta, hogy csak "előfutára" az ünnepi ráhangolódásnak, üzleti fogás, reklám, vevő csábítás és nem sok köze van a szeretethez, amit a karácsony jelent.Mert a mai világunk egyre inkább erről szól..
-Kislányom, hozzánk is jön majd a Jézuska. Nálunk akkor lesz karácsony, amikor otthon ragyog minden, kigyúlnak a fények.
Igen, a fények! A fények. a mi belső békénk, szeretetünk a család, az emberek, a környezetünk iránt,-a megváltó megszületése.
A fény ott van bennünk, csak meg kell látni..
Már sötétedett, mire hazaértem, az ablakokban világítottak a csillag formájú, pici égőkből álló képek, felvillantak, szórták fényüket..
Ilona B.T.
Kép: net
