TAVASZ
Tavasz,- virágok,
feltörő új hullámok,
bús-boldog álmok..
Tavasz,- virágok,
feltörő új hullámok,
bús-boldog álmok..
2018. április 21., szombat
Fűvágás
2018. április 17.
Vissza a naplóhoz
Vissza a naplóhoz
Tegnap meleg volt, de borongós az idő, pont kedvező alkalom a
fűvágásra. Látszik, hogy nekibuzdult a természet, egy hét alatt
ugyancsak megnyurgult a fű..Nálam a fűvágás mindig amolyan
lelki-gyakorlat is, ne nevessetek! Ilyenkor teljesen"kikapcsolok", nem
rágódom azon, hogy főznöm kellene valamit, ott a sok vasalnivaló, írnom
is illenék már, vagy hogy milyen bolond ez a világ, nem nézem a TV-ben a
sok rémséget és a neten sem meredezik a hajam a sok hiábavaló
hőzöngésen, acsarkodáson, aminek jó lenne, ha már vége lenne...
Helyettük élvezem a frissen vágott fű illatát, ha elfáradok, leülök és elszívok egy cigarettát, nézegetem a virágzó fákat és bokrokat, arra gondolok, hogy délután meglocsolom a már szépen kikelt zöldborsót, salátát és a kibúvó zöldségeket. Egyszóval e női kezeknek nem éppen könnyű munka nekem kész pihenés...
Két óra alatt így elmélázva végeztem az utcával, udvarral és kerttel. A "gyakorlatot" -ha ilyen marad az idő-egy hét múlva megismétlem...
A bejegyzést írta: Ilona
Helyettük élvezem a frissen vágott fű illatát, ha elfáradok, leülök és elszívok egy cigarettát, nézegetem a virágzó fákat és bokrokat, arra gondolok, hogy délután meglocsolom a már szépen kikelt zöldborsót, salátát és a kibúvó zöldségeket. Egyszóval e női kezeknek nem éppen könnyű munka nekem kész pihenés...
Két óra alatt így elmélázva végeztem az utcával, udvarral és kerttel. A "gyakorlatot" -ha ilyen marad az idő-egy hét múlva megismétlem...
A bejegyzést írta: Ilona
Hogy mik vannak
2018. április 18.
Vissza a naplóhoz
Tegnap a fűvágás után még maradt annyi erőm, hogy szépen kiflancoltam a
kocsit. Jóformán egész télen nem furikáztam, gondoltam, ha ilyen szép
marad az idő, jó lesz már kimozdulni egy kicsit.
Este aztán nézem a TV-t, mit látok, a gyönyörű napfényes időben mindenki a viharvert kocsiját pucolgatja, sárga sarat törölgetve. Mint kiderült, szaharai homokot hozott a szél, ami a nedves levegővel melegen egyesülve csorgó sárként ellepett mindent.
Én boldogan mosolyogtam, hogy végre valami furcsa csoda elkerült, meg olyan hihetetlennek tűnt az egész. A Szahara itt?
Reggel aztán, mikor félkótyagosan kimentem a kávémat szűrcsölgetni a nagy szélben, boldogságom egy pillanat alatt elúszott. Nekem nyitott garázsom van és az én szépen kipucolt kocsim tiszta sáros, poros volt, mint este a filmben.Elegem van Afrikából!
A bejegyzést írta: Ilona
Kép: Net
Este aztán nézem a TV-t, mit látok, a gyönyörű napfényes időben mindenki a viharvert kocsiját pucolgatja, sárga sarat törölgetve. Mint kiderült, szaharai homokot hozott a szél, ami a nedves levegővel melegen egyesülve csorgó sárként ellepett mindent.
Én boldogan mosolyogtam, hogy végre valami furcsa csoda elkerült, meg olyan hihetetlennek tűnt az egész. A Szahara itt?
Reggel aztán, mikor félkótyagosan kimentem a kávémat szűrcsölgetni a nagy szélben, boldogságom egy pillanat alatt elúszott. Nekem nyitott garázsom van és az én szépen kipucolt kocsim tiszta sáros, poros volt, mint este a filmben.Elegem van Afrikából!
A bejegyzést írta: Ilona
Kép: Net
Muskátlik és egyebek
2018. április 20.
Vissza a naplóhoz
Megjöttem! Mára beütemeztem a virágládákba a muskátlik beszerzését.
Télen ugyanis a futómuskátlik tönkrementek, hiába őriztem őket.
Az indulásom kicsit körülményes volt, ugyanis megint nyakig poros volt a tegnap kisuvickolt kocsim, de szerintem már csak a jó öreg magyar porral teritődött. El is gondolkodtam! Szerintem fogalmunk sincs, mi port szívunk mi be naponta a szennyes levegőből, a bagózásom eltörpül e mellett.Pedig egyebet sem hallok, szokjunk le róla, mert tönkreteszi a tüdőnket! No, de hogyan szokjak le a levegővételről??
Már megint elkalandoztam, pedig csak azt akartam írni, hogy sikerült a muskátlikat, petúniákat beszereznem, azt már nem is érdemes megemlíteni, hogy aranyáron, dehát csak egyszer kell megvenni egy évben.Hiába, a szépért áldozni kell!
Aztán bevásároltam a SPAR-ban, az volt legközelebb, de így is vagy harminc méterre sikerült leparkolnom. De nem baj, addig, míg a kocsihoz kicipeltem az 50 kilót, rájöttem, nem kell nekem semmiről leszokni, amíg ezt bírom...
A bejegyzést írta: Ilona
Az indulásom kicsit körülményes volt, ugyanis megint nyakig poros volt a tegnap kisuvickolt kocsim, de szerintem már csak a jó öreg magyar porral teritődött. El is gondolkodtam! Szerintem fogalmunk sincs, mi port szívunk mi be naponta a szennyes levegőből, a bagózásom eltörpül e mellett.Pedig egyebet sem hallok, szokjunk le róla, mert tönkreteszi a tüdőnket! No, de hogyan szokjak le a levegővételről??
Már megint elkalandoztam, pedig csak azt akartam írni, hogy sikerült a muskátlikat, petúniákat beszereznem, azt már nem is érdemes megemlíteni, hogy aranyáron, dehát csak egyszer kell megvenni egy évben.Hiába, a szépért áldozni kell!
Aztán bevásároltam a SPAR-ban, az volt legközelebb, de így is vagy harminc méterre sikerült leparkolnom. De nem baj, addig, míg a kocsihoz kicipeltem az 50 kilót, rájöttem, nem kell nekem semmiről leszokni, amíg ezt bírom...
A bejegyzést írta: Ilona
2018. április 18., szerda
A félkilós kenyér története /játékra/
"A kenyereskocsi menetrendszerűen minden hajnalban, nyitás előtt fél
órával, ötkor leteszi az élelmiszerbolt ajtaja elé az illatos, frissen
kisült kenyerekkel és péksüteményekkel teli rekeszeket.
Hevesen dobogó szívvel és reszkető térdekkel állt a szőke kisfiú a bolt mögötti sarkon, kezében a lopott félkilós kenyérrel.
A fejében vadul cikáztak a gondolatok, hogy visszamenjen és visszategye mielőtt kinyit a bolt, vagy inkább hazaszaladjon az éhező kishúgához, mielőtt az anyjuk felébred a szokásos reggeli másnapos kábulatból..."
Az öregasszony korán kelt, elfogytak a gyógyszerei és elhatározta, ma elmegy a gyógyszertárba. A patika a falu másik végén volt, jó messze, ami bizony egy fájóslábú idős hölgynek nagy kihívás, úgy gondolta, meg-meg állva, jóval korábban elindul, közben majd gyönyörködik az utcasor házai mögötti kertekben nyíló virágokban, nem űzi senki, nyitásra odaér.
Lassan bandukolva ért a falu boltja elé, érezte a friss kenyér illatát, még a szemét is lehúnyta, nagyokat szippantott a kenyérillatos levegőből.
Mikor kinyitotta a szemét, megdöbbent. Egy szöszke kisfiú riadt szemeibe pillantott, aki a bolt sarkában, kezében egy félkilós kenyérrel sután álldogált. Nyilvánvaló volt, hogy a gyerek "eltulajdonította" a kenyeret. Az asszony ismerte a gyerek családját, akik nehéz helyzetben életek, a férj két gyerekkel magára hagyta a feleségét, aki ezt nem tudta feldolgozni és bánatát időnként olcsó borba fojtotta.
Mikor a gyerek mellé ért, felrémlett előtte saját története.
Apró lányka volt még-olyan korú lehetett, mint most ez a szöszi kisfiú. Az anyja a bátyjával együtt elküldte a boltba, a legszükségesebb dolgok megvásárlására. Nehéz idők voltak, de ami kellett, az kellett, mégha kicentizve is. Míg a bátyja vásárolt, a kislány nem bírt ellenállni a kenyeres-rekeszből mosolygó kifliknek és egyet kivéve a ruhája alá rejtette. Amolyan gyerekes csínynek gondolta tettét, hiszen nagyon szigorúan voltak nevelve, a "lopás" szó soha elő nem fordult a családban.
Mikor hazaértek, a gyerek rögtön el is dicsekedett szerzeményével az anyjának, no, de amit kapott érte, azt egy életre megjegyezte. A vége az lett, hogy az anyja a kifli árával együtt azonnal visszaküldte a boltba, ahol a boltos néninek el kellett mesélnie, hogy mit tett. Az eladó elmosolyodott és egy barackot nyomott a fejére.
-Gyere csak, kifiam-mondta az öregaszony a szöszinek.-Tudod ugye, hogy mit tettél?
A gyerek sírásra görbült szájjal bólintott.
Az asszony kivett táskájából egy papízsebkendőt, rátette a kenyéhalom tetejére.
-Ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet, mert ez lopás!
A gyerek megszeppenve bólintott, az asszony kivette a pénztárcájából a kenyér árát és a papírzsebkendőre helyezte.
-Most menj szépen haza és ha anyád felébredt, mesélj el neki mindent!
A kisfiúnak nem kellett kétszer mondani, hóna alatt a félkiló kenyérrel elszaladt.
Késő délután-az asszony éppen TV-t nézett, mikor csengettek.
A kapu előtt a kisfiú állt az anyjával...
Bartha Ilona
Hevesen dobogó szívvel és reszkető térdekkel állt a szőke kisfiú a bolt mögötti sarkon, kezében a lopott félkilós kenyérrel.
A fejében vadul cikáztak a gondolatok, hogy visszamenjen és visszategye mielőtt kinyit a bolt, vagy inkább hazaszaladjon az éhező kishúgához, mielőtt az anyjuk felébred a szokásos reggeli másnapos kábulatból..."
Az öregasszony korán kelt, elfogytak a gyógyszerei és elhatározta, ma elmegy a gyógyszertárba. A patika a falu másik végén volt, jó messze, ami bizony egy fájóslábú idős hölgynek nagy kihívás, úgy gondolta, meg-meg állva, jóval korábban elindul, közben majd gyönyörködik az utcasor házai mögötti kertekben nyíló virágokban, nem űzi senki, nyitásra odaér.
Lassan bandukolva ért a falu boltja elé, érezte a friss kenyér illatát, még a szemét is lehúnyta, nagyokat szippantott a kenyérillatos levegőből.
Mikor kinyitotta a szemét, megdöbbent. Egy szöszke kisfiú riadt szemeibe pillantott, aki a bolt sarkában, kezében egy félkilós kenyérrel sután álldogált. Nyilvánvaló volt, hogy a gyerek "eltulajdonította" a kenyeret. Az asszony ismerte a gyerek családját, akik nehéz helyzetben életek, a férj két gyerekkel magára hagyta a feleségét, aki ezt nem tudta feldolgozni és bánatát időnként olcsó borba fojtotta.
Mikor a gyerek mellé ért, felrémlett előtte saját története.
Apró lányka volt még-olyan korú lehetett, mint most ez a szöszi kisfiú. Az anyja a bátyjával együtt elküldte a boltba, a legszükségesebb dolgok megvásárlására. Nehéz idők voltak, de ami kellett, az kellett, mégha kicentizve is. Míg a bátyja vásárolt, a kislány nem bírt ellenállni a kenyeres-rekeszből mosolygó kifliknek és egyet kivéve a ruhája alá rejtette. Amolyan gyerekes csínynek gondolta tettét, hiszen nagyon szigorúan voltak nevelve, a "lopás" szó soha elő nem fordult a családban.
Mikor hazaértek, a gyerek rögtön el is dicsekedett szerzeményével az anyjának, no, de amit kapott érte, azt egy életre megjegyezte. A vége az lett, hogy az anyja a kifli árával együtt azonnal visszaküldte a boltba, ahol a boltos néninek el kellett mesélnie, hogy mit tett. Az eladó elmosolyodott és egy barackot nyomott a fejére.
-Gyere csak, kifiam-mondta az öregaszony a szöszinek.-Tudod ugye, hogy mit tettél?
A gyerek sírásra görbült szájjal bólintott.
Az asszony kivett táskájából egy papízsebkendőt, rátette a kenyéhalom tetejére.
-Ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet, mert ez lopás!
A gyerek megszeppenve bólintott, az asszony kivette a pénztárcájából a kenyér árát és a papírzsebkendőre helyezte.
-Most menj szépen haza és ha anyád felébredt, mesélj el neki mindent!
A kisfiúnak nem kellett kétszer mondani, hóna alatt a félkiló kenyérrel elszaladt.
Késő délután-az asszony éppen TV-t nézett, mikor csengettek.
A kapu előtt a kisfiú állt az anyjával...
Bartha Ilona
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)