2019. április 8., hétfő

Boltba menet

Igazi, szép tavaszi idő volt ma, számítottam is rá, mert két napja lekapcsoltam a gázfűtést. De este  azért még hideg van, viszont nappal kinyitom az ablakokat, így némileg átmelegszik a lakás.
Szinte vágytam már ki, gondoltam, elsétálok a boltba, történéseim helyszinére, mert a boltban, ill.50 m-es körzetén belül velem mindig történik valami.
Gyönyörű ilyenkor a környék,-a bolt a központban van és míg a hosszú utcán végigballagok, be-be nézek az út melletti házak kertjeibe, ahol virítanak a piros tulipánok, sárgállik az aranyvessző, piroslik a japánbirs, nem is beszélve az út melletti virágbaborult gyümölcsfákról -mert itt ott is vannak Üdítő látvány volt, már majdnem a boltba értem, mikor hátulról rám köszönt egy biciklit toló hölgy, mondván: "Szervusz, Ilonka". -Szervusz mondtam mosolyogva és beléptem a boltba, ahol nem sokat időztem, mert csak egy-két dolgot kellett vennem.
Mikor kijöttem, a hölgy még mindig ott volt, tétován a karomra  tette a kezét és az érintéstől felbátorodva beszélgetni kezdtünk. Miről is? Természetesen korunkhoz méltó dolgokról, mint a láb-és derékfájás- bár ő némileg fiatalabb volt, mint én és ahogy ott állt a napfényben csillogó bicikli mellett, igazán jól mutatott...
Elmesélte, hogy a fia rengeteget dolgozik és ő felajánlotta, hogy amit tud, elintéz helyette, őrá mindig számíthat! Hát igen, ilyenek vagyunk mi asszonyok, amíg eészségünk bírja, segítünk, ahol tudunk.
Nagyon kedves, szimpatikus nő volt, igazán jól elbeszélgettünk, csak egy bajom volt, fogalmam sem volt róla, ki ez a hölgy! Ő ismerhetett valahonnan, hiszen a nevemen szólított, de biztos vagyok benne, én még az életben nem láttam.
Itthon is ezen morfindíroztam, míg a kertben fűrészeltem a fenyőágakat, miközben egy vörösbegy incselkedett velem csiripelésével a cseresznyefán.
Nem baj, őt sem ismerem, mégis olyan jó volt hallgatni...