2017. szeptember 30., szombat

Töprengés vásárlás kapcsán


2017. szeptember 28.

Kicsit leültem már pihenni! Tegnap ugyanis ideszólt a sógor, nem vinném-e el a Lidl-be, mert a szemeteszsák le van értékelve 259 Ft-ról 199-re, neki nagyon kellene azt most venni, de piszkosul fáj a lába, nem tud gyalogolni.Én általában a TESCO-ban vásárolok, mert az van hozzám legközelebb.Talán az eszébe sem jutott, hogy a fáradtságomon kívül az a 60 Ft még beszélő viszonyban sincs az én benzinköltségemmel. De jószívű vagyok, nem mondtam nemet, arra gondoltam, akkor már egyúttal lebonyolítom a nagybevásárlásomat.Így is tettem, a sógort hoztam-vittem szemeteszsákostul, majd elmentem a TESCO-ba, mindent megvettem, ami kell, ill. amit kaptam.
Visszafelé aztán két kamion közé szorulva eltöprengtem.Rájöttem, mi az, amit legjobban utálok az életben.Sose találnátok ki: hát a 9-esek!Jó néhány évre visszamenőleg van bennem ez az utálat, de ma még bele is borzongtam.Ugyanis a vásárlásom során bármilyen árú árára ránéztem, annak mind 9-es volt a vége, sokszor az eleje is.De hiszen nincs is 1 Ft-osunk, akarom mondani 99 filléresünk! De sok kicsi sok megy, vajon kinek a zsebébe vándorol ez a nem-létező sok egyforintos?
Megjelentek már az új pénzek, 2, 5, 10 és 20 ezresek. Kérdem én, naív nőszemély, nem lehetett volna pl. a 2 ezres helyébe 1999-et, a 20 ezres helyébe 19999 -et stb. nyomtatni? Mert igaz, az utált 9 -esek száma nem csökkent volna, de nem ringatnánk magunkat holmi illúziókban... Ami 1 Ft -ot sem ér...
A bejegyzést írta: Ilona
Töprengés vásárlás kapcsán
Kicsit leültem már pihenni! Tegnap ugyanis ideszólt a sógor, nem vinném-e el a Lidl-be, mert a szemeteszsák le van értékelve 259 Ft-ról 199-re, neki nagyon kellene azt most venni, ...
felesegek.hu
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

ŐSZI ESTE


az ősz már egybefonódott
a trombitafolyondár indáival,
nyári boldogsága rámvetült,
most sápadtan hullik kezembe,
elfáradt már és én lemetszettem
virágtalan ágait,
megritkult lombjain
hintázik a koraesti szél,
görcsösen kapaszkodik
kerítésem vasrácsaiba,
s az utcai tuja árnyéka
némán az éjbe ringatja...
Bartha Ilona
Kép: saját

2017.09.28.
2 megosztás
Hozzászólások
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Ma, 2017.09.30.

Most jöttem be a kertből és örömmel láttam, hogy az idén talán utoljára még mindig bimbózik a fehérrózsa, sőt van egy frissen kinyílt is közöttük. De a rézvirág és büdöske sem adta még meg magát...
Szeretettel küldök mindenkinek utolsó virágaimból, szép estét kívánva! :)


Bartha Ilona
Bartha Ilona fényképe.Bartha Ilona Köszönöm, Erzsike! :)

Bartha Ilona fényképe.Tetszik
· Válasz · 28 perce
Kezelés
Novák Zsuzsa
Novák Zsuzsa Szépek drága Ilona a virágaid! :)

Tetszik


Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm, Zsuzsám! :)

Tetszik
· Válasz · 28 perce
Kezelés
Olga Ottilia Szathmáry
Olga Ottilia Szathmáry Nagy büszkeséggel néztem virágaid Icus, mintha az enyémek lennének - ilyenkor úgy érzem, hogy a látvány is gazdagítja lelkem...

Tetszik


Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm, Olgi! :)

Tetszik
· Válasz · 26 perce
Kezelés
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkinek!
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2017. szeptember 28., csütörtök

Töprengés vásárlás kapcsán

Kicsit leültem már pihenni! Tegnap ugyanis ideszólt a sógor, nem vinném-e el a Lidl-be, mert a szemeteszsák le  van értékelve 259 Ft-ról 199-re, neki nagyon kellene azt most venni, de piszkosul fáj a lába, nem tud gyalogolni.Én általában a TESCO-ban vásárolok, mert az van hozzám legközelebb.Talán az eszébe sem jutott, hogy a fáradtságomon kívül az a 60 F még  beszélő viszonyban sincs az én benzinköltségemmel. De jószívű vagyok, nem mondtam nemet, arra gondoltam, akkor már egyúttal lebonyolítom a nagybevásárlásomat.Így is tettem, a sógort hoztam-vittem szemeteszsákostul, majd elmentem a TESCO-ba, mindent megvettem, ami kell, ill. amit kaptam.
Visszafelé aztán két kamion közé szorulva eltöprengtem.Rájöttem, mi az, amit legjobban utálok az életben.Sose találnátok ki: hát a 9-esek!Jó néhány évre visszamenőleg van bennem ez az utálat, de ma még bele is borzongtam.Ugyanis a vásárlásom során bármilyen árú árára ránéztem, annak mind 9-es volt vége, sokszor az eleje is.De hiszen nincs is 1Ft-osunk, akarom mondani 99 filléresünk! De sok kicsi  sok  megy, vajon kinek a  zsebébe vándorol ez a nem-létező sok egyforintos?
Megjelentek már az új pénzek, 2, 5, 10  és 20 ezresek. Kérdem én, naív nőszemély, nem lehetett volna pl. a 2 ezres helyébe 1999-et, a 20 ezres helyébe 19999 -et stb. nyomtatni? Mert igaz, az utált 9 -esek száma nem csökkent volna, de nem ringatnánk magunkat holmi illúziókban...
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2017. szeptember 27., szerda

A GOLD PEN ANTOLÓGIÁHOZ





Magamról:

Nyugdíjas vagyok, Miskolcon születtem,az ifjúságom nagyrészét is itt töltöttem, itt érettségiztem, majd a Műszaki Egyetemen elvégeztem három évet, de betegségem miatt megszakítottam. Gyógyulásom után a Borsodi Tervezőirodában dolgoztam, majd Pestre költöztem és szintén Tervezőirodában volt a munkahelyem, tanulmányaimat pénzügyi, gazdasági vonalon folytattam.
Férjhezmenetelem után Keszthelyen éltem, egy Épitőipari Vállalatnál voltam árszakértő, majd ugyanitt ügyvezető igazgató. Innem mentem nyugdíjba.
Férjem halála után visszatértem a gyökereimhez, szeretett városom és a Bükköm közelébe,Sajószögeden telepedtem le, közel a húgomhoz.Nagyon szeretem a természetet, kertészkedtem, termelgettem kis telkemen.
Verseket, prózákat 5-6 éve írok, miután megismerkedtem az internettel.A Facebbookon irodalmi csoportokban, néhány online-magazinban publikálok, van egy blogom is. Eredményesen vettem részt néhány pályázaton, antológiákban is jelentek meg verseim.

HOLDTÖLTE

/Töredék/

Emlékszel?
Holdtölte volt,
ültünk a pince előtt,
akkor virágoztak a cseresznyfák,
s ahogy hullottak a szírmok,
mint apró fehér pillangók
rászálltak kártyát tartó kezünkre,
s te Jokerként nevettél szemembe...
Szépek voltak azok az esték,
bárcsak ne lenne már emlék!
Lent az úton a sötétséget
egy-egy autó reflektor-fénye kettétörte,
aztán néma csönd,
őz ugrotta át az árkot,
majd eltűnt a bokrok mögött.
Meg-meg borzongtunk a szellőtől,
s ittunk egyet a rizligből..
Emlékszel?
Mindig azt mondtam,
én nem tudnék ilyen csendben élni,
valószerűtlennek tűnt elképzelni,
hogy nem hallom a városi zajokat,
s csilingeni a recsegő villamosokat.
Majd meglátod-mondtad nekem kedvesen,
-beszédes csöndben élünk majd, mint egy szigeten...

A mi szigetünk kapuja már bezárult.
Ösvényén elmentél,
lelkemre rátelepült a múlt.
Egyszer holdtölte volt...


A négy elem, nekem

Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett.
És én honnan? Soha meg nem tudom,
csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok,
születtem a Mindenségben, s visszatérek oda,
ha meghalok..
S mikor vörös lánggal tüzet gyújt a naplemente,
aludni  hívja a kóborló sugarakat,
égő tüzét az éj leple letakarja,
költő szemében is az álom a tüzet eloltja.
Ha a sors kegyes hozzánk, eljönnek
az éltető hajnalok,
fűszálak közt megbújik az égi harmat,
folyók, tengerek dobálják a hullámokat,
s az erdei forrásból előbukkanó
tiszta víz életet ad.  Nézem, ahogyan
a kis csermely patakká duzzadva tovahalad.
Amikor sétálok
úgy érzem, az egyetlen biztos pont az életemben
a föld a talpam alatt. Nekem az életet jelenti,
az érlelő búzát s ahová az ózondús fák gyökerei kapaszkodnak,
mezőket, réteket, ahol virágok illatoznak,
menedéke, táplálója állatoknak. Bár néha imbolyog alattam,
mégis, ha kezemben egy rögöt morzsolok, érzem, hogy
élek, vagyok..


Dúdolj el egy dalt

Ha azt érzed, az élet meggyötört,
belefáradtál mindenbe, nincs örömöd,
letargiába süllyedve nézel magad elé,
s már utad sincs a remény felé,

dúdolj el egy dalt.

Mikor a téli lucsokba beragad a lábad,
a gomolygó ködben nem hagyod el házad,
s a kandalló tüze sem melegít már,
ha elmégy, nincs, aki visszavár,

dúdolj el egy dalt.

Ha koldust látsz a sarkon, sírva fakadnál,
s még maszkban sem rólad szól a farsangi bál,
magányod tüskéket növeszt lelkedben,
az idő is semmivé válik kezedben,

dúdolj el egy dalt.

Dúdolj el egy dalt, hisz közeleg a tavasz,
a róka is kibújik vackából, a ravasz,
szétfutnak a felhők, fák, bokrok rügyeznek,
s a kis kék ibolya új színt ad létednek..


dúdolj el egy dalt.

Dúdolj el egy dalt, hisz közeleg a tavasz,
a róka is kibújik vackából, a ravasz,
szétfutnak a felhők, fák, bokrok rügyeznek,
s a kis kék ibolya új színt ad létednek..

dúdolj el egy dalt,
mikor az ibolya kihajt.




MARGARÉTÁK KÖZÖTT 

 (Egy kép margójára barátnőmnek, Valinak)

Azúrkék égen ontja sugarát a nap,
az enyhe szél margaréták illatát sodorja,
s te úgy állsz ott köztük, mint az istennő, Flóra...
Szinte hallom, mikor néhány bárányfelhő
egy sugárba kapaszkodva kíváncsian kérdi:
ki ez a nő?-Mivel válasz nem kapnak,
az ég kékjében továbbúsznak.
De én tudom, ki vagy-a barátnőm, már oly régen,
s most itt mosolyogsz a margarétákkal teli réten,
valahol, valamelyik országban éppen,
mert mindig hajtott a vágy, megismerni másokat,
én is így voltam,de az élet néha gátat szab...
Emlékszel, mikor mind együtt ültünk a diófa alatt?
Hol van már az a nyár, de az emléke megmaradt.

Most egyedül állsz a fehér szirmú margaréták között,
mint a virágok istennője, Flóra, de halvány mosolyod mögött
ott bujkál a féltve őrzött szabadság pillanata,
amely mulandó életünknek értelmet ad még,-ma..

Köszönettel és tisztelettel

                                         Bartha Ilona

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)