SORSTÖREDÉK

Régen,
mikor a felnőtt korba

léptem,
reméltem,
lesz majd egy társam,
kivel kéz a kézben
néha meg-meg állva
együtt hajtjuk majd
fejünket álomra.
Csodáljuk a világot,
alapítunk családot,
tervezünk,élünk,dolgozunk.
Örülünk a jónak,
bánatot adunk a búnak.
Az álom valóra vált,
mégis közben
féltem.
Ahogy az idő szaladt,
az örök reszketés
bennem maradt.
Tudtam,egyszer véget ér,
a sors soha nem henyél.
S Te,ki úgy szerettél élni,
virágokat nézni,
zenélni,dalolni,
élvezni mindazt,
mit a Teremtő adott,
ÉLNI, élni,
-most  minden elhallgatott.
A gyilkos kór elragadott,
s én maradtam félelmemben,
ki lesz majd mellettem,
Magatehetetlen éltemben?

B Ilona Tóthné
Kép:Net

HOL ÉS HONNAN

Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek,-kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható, a Mindenséget ölelő?
Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?
Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Gyula Halyas, Cserényi Tiborné Magdi, Erika Kocsis és további 15 ember kedveli ezt.

Hol és honnan
Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek - kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható a Mindenséget ölelő?
Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?
Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben...

B Ilona Tóthné: Hol és honnan

Honnan van a Mindenség, / a Hadak útja és a sötétség, / fekete lyuk, csillagok, bolygók, / a világ s mi emberek - kis pontok?

poet.hu

VÁLTOZÁSOK

Ha világunkra gondolok,
egy átlátszó üveggömböt látok,
benne a teremtés nagy eposza zajlik,
ahol mindig minden változik...
Csak egy érintés,
s mint galamb a varázsdobozból,
valahol dobban egy szív,
s repül a sírás egy újszölött ajkáról.
Talán ugyanekkor megkondulnak a harangok,
s egy kis ház köszöbén a halál toporog...
Olyan egyszerű ez, mégis égi-földi csoda,
a fény és a sötétség egymást váltja naponta,
hálás vagyok, mert megadatott, hogy részese lehetek
ennek az egyszeri, megismételhetetlen életnek...

B Ilona Tóthné
Ké: Net

Vali Karvász, Magdolna Barkó Péterné, Éva Meggyesi és további 22 ember kedveli ezt.

A ROSSZ ÉS A JÓ

Mióta a Teremtő megalkotta a Földet,
ezt az égő poklot, mégis csoda szépet,
a rossz és a jó szüntelen viaskodik benne,
legyen az ember, gondolat, irodalom, zene...
S ez olyan egyszerű,-nem árulok el titkot-,
magam is átéltem számtalanszor hasonlót,
hogy minden rosszban van valami jó,
s ez fordítva is igaz, hiszen a világ változó.
Semmi nem tart örökké, az élet egy hinta,
a jó és a rossz repül benne oda-vissza.
Az alfától az omegáig,-születéstől a halálig
hosszú az út, felhőkön ülve és rögökön át
minden belefér, néha sasként szeljük az ég alját,
máskor az alagsorban tapogatjuk a falakat,
örömtől vagy bánattól olykor a szív megszakad...

Nem berzenkedem, ez így van rendben,
hiszen ha a világ csak jó lenne, egy helyben lebegne.
Mikor bármi rossz ér, hálás vagyok egy érintésért
s béke lesz szívemben, ha egy andalító zeneszó
feledteti velem, hogy e jó-rossz élet is mulandó...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Magdi Béres, Zoltánné Várady, Magdi Csuka és további 23 ember kedveli ezt.

november 18., 19:20 Ma,16 óra

Színt váltott az ég,
tüzes haragra gerjedt,
mert a nap tündökölt még.
A szél mérgesen felhorkant,
jussát követelte az este,
a bajt a nap magának kereste,
sötétség ura letakarta, lefedte,
hajnalig alhat, majd lekerül leple...

Kép: saját

Szebenyi Judit, Gyula Halyas, Ibolya Fejes és további 15 ember kedveli ezt.