Ha világunkra gondolok,
egy átlátszó üveggömböt látok,
benne a teremtés nagy eposza zajlik,
ahol mindig minden változik...
Csak egy érintés,
s mint galamb a varázsdobozból,
valahol dobban egy szív,
s repül a sírás egy újszölött ajkáról.
Talán ugyanekkor megkondulnak a harangok,
s egy kis ház köszöbén a halál toporog...
Olyan egyszerű ez, mégis égi-földi csoda,
a fény és a sötétség egymást váltja naponta,
hálás vagyok, mert megadatott, hogy részese lehetek
ennek az egyszeri, megismételhetetlen életnek...
B Ilona Tóthné
Ké: Net
Ké: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése