Bemutatkozás:
Nem rövid életem folyamán sok helyen éltem. Miskolcon születtem, itt érettségiztem, jártam a Műszaki Egyetemre, majd Pestre kerültem, Keszthelyre mentem férjhez, itt egy építőipari vállalatnál dolgoztam mint építőipari árszakértő, majd ügyvezető igazgatóként innen mentem nyugdíjba.
Férjem halála után, már mint nyugdíjas visszatértem a gyökerekhez és Sajószögeden telepedtem le, most is itt élek.
Mindig szerettem a természetet, a kertészkedést, belső békét, nyugalmat adott és az internettel kitágult a világ, ekkor kezdtem el verseket, prózákat írni hat éve, a blogomban "tárolom" az írásaimat. Különböző iroidalmi csoportokban, online-magazinokban plublikálok, az ezek által szervezett pályázatokon is eredményesen résztvettem.Bár volt felkérésem könyvkiadásra, koromra való tekintettel ebben már nem gondolkodom, néhány antológiában jelentek meg verseim.
Egyedül élek, itt, a lakóhelyemen talán nem is tudják, hogy írok, nekem az írás önkifejezés, időm tartalmas kitöltése, mellyel magamnak és talán másoknak is örömet okozok.
AMIKOR ZENÉL
Amikor zenél a hegy és a tó
S a hegedű húrja vízválasztó
Aranyfák ringanak, lombjaik susognak,
A hegyek ekhóként búgják a hangokat,
Faágak lágyan pengetik a húrokat,
Szirének táncolnak a víz alatt.
Távoli harangszó töri meg a csendet,
Valahol fenn egy angyal integet..
A lélek is tiszta, mint a fehér hó,
Amikor zenél a hegy és a tó..
BÉKEKÖTÉS
újra-és újra feltépni!
Mi értelme van cipelni
hátadon a kérges terheket?
Ha megszakadsz is,vissza az időben
már semmin nem változtathatsz,
s a tehetetlenség dühével
mardosod-már hiába-önmagad...
Nincs ember, kit elkerült volna néhány
vérző sebet ejtő mérgező nyílvessző,
mely úgy roncsolja a szívet,
mint friss hajtást a jégeső.
Életem folyamán oly sokszor vert a sors,
sok fájdalom, keserv éget, mint a bors.
Akaratlanul halmoztam a hibákat,
de ok nélkül mások is rámkiabáltak...
S most? Nem gyűlölök senkit,
kik vétettek ellenem,
a tanulópénzt jócskán megfizettem.
Hőstelen ős lettem, békét kötöttem magammal,
az utódok ne vigyék az én termem magukkal...
B Ilona Tóthné
