2018. december 30., vasárnap

BUÉK

Kedves Férfiak! Most aztán kapjátok össze magatokat és legyetek Ti az elsők, akik boldog újévet kívántok. Mert én-mint már többször említetettem, babonás vagyok! Ebben az esetben ez azt jelenti,  hogy egy nő csak akkor  kívánhat hasonlót, ha már előzöleg egy férfi kívánta neki ugyanezt. Különben oda a szerencse! Hogy miért? Fogalmam sincs, ill. hogy is lehetne másképp' ? Én ehhez tartom magam és miután megkaptam, ami nekem jár, van bátorságom az én kívánságaimmal is előhozakodni...
Most magamban éppen búcsúzkodom ettől az évtől, bár őszintén szólva nem érdemli meg a búcsúztatást. Ugyani több volt benne a rossz, mint a jó. Már a januárom azzal kezdődött, hogy a feszültség-ingadozások következtében lerobbant minden elektromos kütyüm, a TV-től kezdve a mikróig, Aztán elhalálozások a családban, kutyám elvesztése és még sorolhatnám. De voltak jó-és említésre méltó esetek, barátságok és csalódások, amit azért említek a jók között, mert jobb előbb, mint utóbb...
Szóval azért nincs harag, békét kötöttem az ó évvel és most ezerrel főzöm a kocsonyát szilveszter estéjére engesztelésemül. De nagy reményim is vannak az új évre, ezért ma már megfőztem az újévi lencselevest némi szerencsében reménykedve. Ma még arra is gondoltam, hogy süteményként és jelképként máglyarakást készítek, ehető máglyára a sok rosszal, majd a gyomromban elég.Hiába, nálam már a kaják a legkifejezőbbek  minden tekintetben. Ugyanis minden a gyomromra megy...
Kívánok Mindenkinek szorgos készülődést és

                                              NAGYON BOLDOG, BÉKÉS ÚJ ÉVET!

                                          

2018. december 27., csütörtök

Újévre /Játékra /

Megadott szavak:újrakezdés, csalódás, megértő, fekete, csiklandós

Eltelt ismét egy év. Még néhány nap és elérkezik az újrakezdés. Bármilyen nehéz évet, sok bút, bánatot, örömet hagyunk magunk mögött, az elkövetkezendő év mindig reményekkel indul, vágyakozva egy szebb és boldogabb évre, mint ami volt, fogadalmakkal, tervekkel, nagy elhatározásokkal. Mert az ember boldogságra vágyik, de mint semmit, azt sem adják ingyen. Nekünk kell megteremteni boldogságunkat. Nekem már annak reménye is boldogság, hogy megérhettem egy újabb évet.

Az a szokásom-így év végén, hogy számbaveszem, mit kellene elvégeznem a jövő évben. Terveim között olyan dolgok is szerepelnek, melyeknek elvégzését néhány év óta halogatom, mert mindig úgy éreztem, meghaladja az erőmet. De most elhatároztam, hogy összeszorítom a fogamat, nem akarok csalódást okozni magamnak.
Ezen tervek egyike a kis kertem közepén álló égigérő-van 20-25 m-fenyőfa kivágása. Már a gondolatra is fekete felhők gyülekeznek felettem,vérzik a szívem érte, alig volt 15 cm, mikor a Bükkből hoztam, én neveltem. De az évek alatt óriássá fejlődött és én soha több telet nem akarok végigreszketni, hogy a ráfagyott, jéggédermedt hó hatalmas súlyától nehezülve mikor dől rá az épületre. Sajnos kosaras daru nem fér be a kertbe, így csak "alpinista"módszerrel próbálom majd kivágatni.
Aztán festetnem is kell, majd rémálmom, a jogosítványom megújítása és a  kocsi műszaki vizsgáztatása következik. Tehát semmi betegség,-egészséges életmód! Ennek érdekében néha elmegyek a körzetorvoshoz, hogy ott a falra kifüggesztett betű-sorok egymásutánját titokban bemagoljam, bizonyítva majd éleslátásomat. Eddig bevált ez a módszer, csakhát már benne vagyok a korban(kórban) és két év alatt elfelejtem...No, meg új szemüveget is kell csináltatnom.
De sorolhatnám még a tennivalókat és ez nem is baj, mert idővel rájön az ember, minél több a terv, annál jobb, hiszen szürke kis életünket ezek megoldása teszik értelmessé, változatossá.
De a leg lényegesebbről még nem is írtam. Még többet, még jobban szeretni,-a rokonokat, barátokat, szomszédokat, egyszóval embereket! Szeretni,-a szó nemes értelmében, csiklandozás nélkül.
Most például nagy meglepetés ért karácsony másnapján. Kicsit bátortalanul átjött a szomszédnőm egy nagy tál süteménnyel. Váratlanul ért, meglepett, tudva, hogy nem vagyok "szomszédolós" tipus,meglepett, végtelenül örültem. Szabadkoztam, mire azt mondta, mindenki azt ad, amije van. Milyen igaza van! Emlékszem, mikor még volt telkem, egyik évben rengeteg tököm termett.Elláttam az egész utcát, néhány napig kínálgattam a tökeimet, dehát nekem akkor az volt. Meg körtém minden mennyiségben. De lám, én is el lettem látva egész nyárra paprikával, paradicsommal a szomszédnőm jóvoltából. Mindebből csak azt akartam kihozni -és ezt már többesszámban írom, hogy nagy odafigyeléssel, szeretettel legyünk egymás iránt. A szeretet nem kerül pénzbe, ne fukarkodjunk vele. Figyeljünk egymásra, megértően nyújtsunk segítő kezet annak, akinek szüksége van rá, hiszen soha nem lehet tudni, sor kerül-e ránk is.
Szeressük egymást, gyerekek!

Új év kezdődik...
/BI/

2018. december 18., kedd

Az érkezés

Szonett

 A vonat ablakából integetett,
fehér arcán titokzatos mosolya
-hópelyhek között égő piros rózsa-
a komor, füstös csarnok rózsaszín lett.

Nézte, s köddé vált a gyötrő távolság
-a varjú is fázva ült már az ágon,
égő gyertya pislákolt az asztalon-
egyedül fáj az ünnep, várakozás.

Kedves nélkül nincsenek álmok, tervek,
jégvirág szövi az ablaküveget,
álmosan nyugszik az ünnep ködágyán.

De most rohan elé szédült boldogan,
ó, nem lesz már otthonában hontalan,
kézenfogták egymást a fényes utcán.



/BI/
Kép: saját

2018. december 14., péntek

Légy gyermek

Légy gyermek megint,
játsz velem odakint
a hátsó udvaron,
lengesd az ugrókötelet,
egyszer fent, egyszer lent,
s a kezemmel integetek.
Együtt a tűzkarikán is
átmennénk,
csak te fogd a kötél végét ...
-de te nem vagy sehol,
kereslek fenn és alul-
s én mégis ugrálok,
kötélsorsom tovább forog.
Lennénk gyermekek megint,
s nevetve futnánk a mezőkön,
kergetnénk a nyulakat,
s a felrebbenő madarakat.

De lám, tél van, a mezőket
fehér lepel takarja,
a fűszálak és virágok
jég alatt megfagyva,
a madarak  szárnyra kaptak,
fényes, meleg mezőkre vándoroltak,
oda, ahol talán most te vagy...
/BI/


2018. december 9., vasárnap

Tálcácskák (apró bűneim )

Meghasonlottam önmagammal! Olyan pap lettem, aki vizet prédikál és bort iszik. Nemrégiben írtam a műanyagokról, hogy mennyire károsak és szennyezik világunkat, az élő természetet és beláthatatlan következményei lesznek, ha rohamosan nem változtatunk ezen a "művilágon".
Hatásomra ki is dobtam az évek óta szorgosan gyűjtögetett kis-és nagy tejfeles, margarinos poharakat, őszintén szólva már nem is fértek el a kamrámban.Bemagyaráztam magamnak, hogy-mivel már nincs telkem-nem kell tavasszal az ablakok elé helyezett tejfeles poharakba paradicsom és-paprikamagokat dugdosnom. De azért fájt a szívem, mikor nagy sóhajok közepette a kukába dobáltam e műanyagokat..
És most mi történt? Szó szerint beleszerettem az eldobható műanyag-dobozokba, tálcácskákba!
Ennek az volt az előzménye, hogy befizettem az étdordós, házhoz szállított ebédre, nagyon elégedett vagyok vele, sok időt megtakarítok. De  a szombatok, vasárnapok! Akkor az éthordóm pihen és műanyag dobozokban szállítják az ebédet. Hát ez valami csoda! Már egyszeri ránézésre megállapíthatom, hogy szeretem, vagy nemszeretem kaját tartalmaznak-e. A reggel itt gyülekező macskákról nem is beszélve, akik rendszeres követelői lettek a leveseknek, májkrémes kenyérrel és egy kis táppal dúsítva az enyhén híg
 levet.Minden reggel örömmámorban úszva koncerteznek az ajtóm előtt.
Szóval hétvégeken nem kell tányéroznom, beteszem az ebédet tálcástul a mikróba és minden oké.
Most például kocsonyát főztem és a tálcácskákba mertem ki a levet, bele a húst és pici zöldséget. Micsoda boldogság látni a lében úszó disznólábakat alul, felül, oldalról...Merthogy a tálcácskák átlátszóak.
Újra csak azt mondom, ami már szokásommá vált, hogy milyen bugyuta az ember. Mármint én!
Képes vagyok havi 15 ezret fizetni az ebédért, csak azért, hogy hétvégeken kapjak néhány tálcácskát, ami mellesleg aprópénzbe kerül és egyébként soha eszembe nem jutott volna csak úgy vásárolni.
Már most aggódom az egyre növekvő készletért, hogyan lesz erőm egyszer ezt is felszámolni?
Majd az idő megoldja...
/BI/

2018. december 3., hétfő

Rosszban a jó

Esik. Csak csendesen szemerkél már reggeltől, de lehet, hogy éjszakától, amit csak a vállfájásom jelzett. Elég nagy baj nekem ez az eső, mert a hatalmas hortenziabokromat ma szándékoztam visszavágni, mert enyhébb időt jeleztek az időjósok. De ez megint elmarad, ki tudja miért. Én ugyanis babonás vagyok. Nem kicsit.
Egész délelőtt viszketett a jobb tenyerem. No, ez azt jelenti, hogy a pénz kibújik a pénztárcámból és kiadásaim lesznek. Magamban csak mosolyogtam, mert ilyen esős időben én a lábamat sem teszem ki a lakásból, a rezsim fizetve, a kaját házhoz hozzák, ugyan kérem, mit kéne fizetnem? Ezért szerényen megvakartam a tenyeremet, ma itt nem visznek tőlem el pénzt. Már a babonában is kezdtem kételkedni. Bezzeg, ha a bal tenyerem viszketett volna, egy percig sem hezitálok, bősz vakaródzásba kezdtem volna, mert ki az, aki nem örülne (így ünnepek előtt), ha csak úgy a'la pénz csurran a markába? Aztán arra is gondoltam, talán nem véletlenül a jobb tenyerem viszketett...Ilyen az ember...A jót természetesnek veszi és örül neki. De ahhoz már tehetség kell, hogy a rosszból is kihámozzuk a jót. Mégis babonás vagyok! Eszembe jutott, hogy holnap szándékozom bemenni a városba, beszerezni egy-két Mikulás-csomagot, hogy a gyerekekhez ne üres kézzel csoszogjon a Mikulás. És itt jön a képbe az én babonás elméletem. Remélem, mégse potyára viszketett az én jobb tenyerem és megérem, hogy holnap igenis lesznek kiadásaim! Ennek az az egyszerű kis feltétele van, hogy induljon el a kocsi, de reménykedem, nem lesz gond és a jobb-tenyérviszketésre vonatkozó babonában nem csalódom...Ja, és kiderül, hogy tehetséges vagyok-e? :)
/BI/

Kép: Net

2018. december 1., szombat

Ünnepek előtt


Haiku

ha nagy öröm ér
úgy beterít, mint pitypang
pelyhe a mezőt


ilyen öröm most
a várakozás nekem
ünnepek előtt
/BI/
kép: Net

2018. november 27., kedd

Rózsák a télben

Nem vágtam le ősszel vörös, vérszínű fejetek,
mert szirmaitok nem hullottak még a földre,
mint a sárguló őszi levelek.
Sőt- a lágy őszi napsütésben új bimbók születtek,
kinyiltak, illatot leheltek haláltusa helyett...
S most leesett az első hó, fehér leplet terített rátok,
de sápadó rózsa-fejetekkel onnan is kikandikáltok.
Szinte hallom amint suttogjátok: nem hagyjuk magunkat,
lehet, hogy most meghalunk, de tavasszal majd
újra láthatjátok pompás virágunkat...

A rózsák mindig újra születnek...
/BI/

Kép: saját, ma készült


2018. november 26., hétfő

Ilona Lakatos, Alkotások, alkotók a Creating's People Side 1.

Kedves Barátaim!
Az első összeállításban szerepelt csoporttársaink:
(Kérlek benneteket tegyétek fel ki,- mivel szeretne szerepelni a következő összeállításban.(December)
Szeretettel gratulálok Mindenkinek.)


lakatosilonaszerzoioldala950158161.wordpress.com
Kedves Barátaim! A világháló elterjedése azt is eredményezte, hogy sok ember előtt nyílt meg a lehetőség, például munkásságának…

Nem engedlek- kutyám halálára Haikuk

Akkor nem tudtam írni róla, most sem nagyon.Végtelenül fáj...
Haikuk

Nem engedlek

nem engedlek el
kaparod a szívemet
mert bezártalak

álmaimban még
mindig velem vagy és vársz
a kapu előtt

fájdalmad belém
költözött, vajon
engem ki altat majd el
/BI/
Kép: saját
Ibolya Cseke, Júlia Barna és további 62 ember

2018. november 24., szombat

Mélységek - Versem a Sumida folyó hídja Kulturális Magazinban

Köszönöm a Sumida folyó hídja Kulturális Magazinnak versem közlését!
Sumida folyó hídja Kulturális Magazin EGY PERC VERS
~~~~~~~~~~~~~~
Bartha Ilona ~ Mélységek
" Mert mélységbe vetettél engem,tenger közepébe,és körülfogott engem a viz:
örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvetettem a te szemeid elől,vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek lelkemig,mély ár keritett be engem,hinár szövődött fejemre. A hegyek alapjáig sülyedtem alá,bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! " (Jón 2.4-7 )


Mélységek

Ha nyílik a nagy vizek kapuja
két hullám között vakító kékségben,
feltárul Próteusz csodás birodalma
s a vízbe vájt homályos résen
a nap is beszökken.

Mennyire félünk a mélységektől!
Számunkra a pokol tüzes kínjait jelenti,
égni, hevülni a lélek sötét bugyraiban,
elveszni ott, vagy felszínre kerülni
megtörten, de tapasztaltan.

Pedig a mélységek csodákat rejtenek!
Égi napot soha nem látott növények,
korallok ezer színű kertjét, melyek
úgy pompáznak, mint itt fent a rétek.

Kis- és nagyhalak bújnak meg
tenger mélyén rejlő sziklák résein
mint a tág égi térben
madarak fák lombjain..

A tengerek világa káprázatos, mély,
s ha megszűnik minden fény
Néreusz, az idős tengeristen
hullámok hátán elpihen..

Bartha Ilona fényképe

2018. november 21., szerda

Azért vannak a jóbarátok


2018. november 21.

Vissza a naplóhoz

Tegnap borzasztó napom volt. Mérgemben bele is rúgtam Rencike hátsófelébe, akarom mondani hátsó kerekébe, mert megint cserbenhagyott. Eddig csak becézgettem, de hálátlan volt.
Mivel havaseső esett, kaptam magam, gondoltam, jobb, ha most megyek el a bevásárlást megejteni, míg nem lesz fehér minden, ugyanis nem szereltettem fel téli-gumikat, minek, csak ide megyek a közeli városba, aztán meg ha most bevásárolok, egész decemberben itt pihenhet Rencike az udvaron.
Szépen el is indult, két utcával odébb beszaladtam a nemzetibe bagóért, még öt perc sem volt. De Rencike tojt elindulni. No,a szemben lévő ételbárból kiszaladt vagy hat ember, tolták-vonták, hogy ők majd megmutatják, közben kaptam a jótanácsokat, hol szerezhetek be akkumulátort, ami jó is, meg olcsó is, csak 15500 Ft. De a kocsi megmakacsolta magát, így nem a legjobb kedvvel hazaballagtam. Gondoltam, szólok a szomszédomnak, mert ő ért hozzá, meg bikája is van. De pechem volt, mert sajnos az unokáját kellett kórházba vinnie.De milyen a sors! A keresztfiam pont telefonált, mondtam, nagy a baj, jött is azonnal, visszamentünk a tetthelyre, de már csak vontatásról lehetett szó.Kicsit vakaróztam, mert eddig ilyet nem csináltam, én ültem be Rencikébe, tehát engem húztak. Ment is ez szépen az első kanyarig, amikor is enyhén szólva lesodrótam az útról, félig az árokba egy villanyoszloptól 20 cm-re, de a kézifék megmentett. Amíg ott latolgattunk, hogyan is lehetne megmenteni a helyzetet, mejelent Pistike, a másik szomszéd, épp' munkából tartott hazafelé. Nem szaporítom a szót, Isten áldja meg Pistikét, végül csak az udvaron landolt Rencike, biztonságos helyen, akkor rúgtam a hátsójába...
Már elbúcsúztam a téli kocsikázástól, mikor reggel a kapu előtt állt hozzáértő szomszédom, ő nem a szavak embere, azonnal a tett mezejére lépett és megvette a "jó és olcsó" helyen az akkumulátort, be is szerelte és én azonnal meghallottam a számomra legszebb zenét, a motor hangját. Lekopogom, szépen beindult Rencike aranypofa, remélem, holnap is beindul majd, mert ma már nincs erőm kipróbálni, holnap talán nem lesz semmi baj és a városban megvehetem a 3 kg napraforgómagot a madaraknak, mert már a diójuk elfogyott és itt a tél...
/BI/
Kép: net

2018. november 18., vasárnap

FÉSZEK, pályázati zsűrizéshez

Bartha Ilona

Véleményem, ill. értékelésem a versekkel kapcsolatban./ Témakör: szerelem /

1.)

Csak figyelek.:  
Érdekes volt számomra ez a vers. Szó szerint az első és utolsó sort leszámítva, olvasásakor nekem az volt a benyomásom, mintha mindvégig igyekeztél volna meggyőzni valakit,-mintegy rábeszélni magad valakire szép szavakkal,-közben egy-két szép metafora és allegória felhasználásával. De Te így éled meg a szerelmet...A versben kicsit sok a bokorrím (tévedek, élvezheted, gyöngyszemek, neked, elmegyek...)


2.)Bosnyákné Harpauer Márta
Szerettelek: 
Első ránézésre szonettnek véltem, de nem jelőlted. A vers címe múlt időt takar..Tovább olvasva  vált világossá, hogy együtt indultatok el az úton, egymást szeretve, az utolsó tercinában derül ki a jelenidejűség s a jövő reménysége. Kölcsönös szerelem.
Tetszett, a vers rímelése jó.




3.)
Szathmáry Olga Ottilia
Lélekkarcolatok harca: 


 Inspiráció, nem véleményezem.


4.)Bartha Ilona
NEM SÍROK:

Saját vers, nem véleményezem.


5.)
Kiss Koppány AMIT ADTÁL
Szép vers, jó volt olvasni egy férfi gondolatait-talán nem túlzok-az igaz szerelemről.Az érzések komolyságát jelzi,hogy egyes szavak jelentőségét nagybetűkkel indítva is érzékeltette a költő.
Nagyon tetszett a befejezés, megható, szomorú és aki hasonlókat élt át, tudja, mennyire igazak ezek a boldogságból keserűségbe fult érzések...


"A Csoda, mit velem tettél:
Mindig csak Adtál és Sohasem Kértél,
De egyik napról a másikra nagyon Más lettél . . .

. . . Elmentél és a Végén Mindent,
Mindent Magaddal vittél."




6.)Anna Dáma Lovag Erdős
A lángsugarú nyár emléke:
Nagyon szép vers, emlékként visszagondolva a szerelemre. A  rímelés tökéletes, a címre vonatkozólag egyetértek Olgival.



7.)Tamás Reményi Szenvedélyem a szerelem!
Szép, szerelmes Ronsard-szonett, szótagszámokat és rímelést tekintve rendben van. Én jelöltem volna, hogy szonett, de így is gratulálok!

Akai Katalin - Vágy:
A vers szenvedélyes szerelemmel indult, majd "Sürgető vágyunk szelíd szerelem lett". Nekem tetszett, van a versnek ritmusa.
 9.) Magdi Csuka Csuka Magdolna - Úgy, mint a nap
A feltétel nélküli igaz szerelem példája. Azt gondolom, mindnyájan erre vágyunk. Szép vers, gratulálok!
 .)VargaZJulianna
Pokoli paradicsom –
A vers nem lett beszámozva, valamiért kimaradt(a szerkesztőnek)
A vers szenvedélyes szerelemmel indul, majd beteljesedés, végül jöttek a "viharfelhők". Bizony, nem minden szerelem örökéletű, annak a példája ez a vers, de ami tetszik, a csalódás után sem halt meg a remény, "Vihar után szivárvány jő". Tetszett a vers felépítése, dallama.
(4. versszak kezdete helyesen:szerelmünket...)
1o.) Rita Kis Teleki : Emlékszel?
Van, aki fél a nagy érzésektől-márpedig a szerelem az. Hiszen az életünk tele van félelemmel, mindendentől, ami ismeretlen számunkra. Miért lenne a  szerelem kivétel? Rita verse (talán az első szerelem) is ezzel a félelemmel indul. Ahhoz, hogy mi lesz a szerelemből, a másik fél hozzáállása, érzései is szükségeltetnek. Rita versében a szerelem kiteljesedett, hiszen "varázslatba öltöztettél". Nagyon tetszett ez a vers, nem hosszan ömlengő, de a lényeg maradéktalanul benne van.



11.) Edit Ötvösné Németh Mert szeretlek
Kedves Edit! A szerelmet-az én felfogásom, élettapasztalatom alapján nem lehet akarni! Lehet kívánni, vágyni utána, epedezni ezért a gyönyörű érzésért. Az "akarom" egy követelés, nem méltó a szerelemhez...Maga ez a szó eleve sejteti, hogy itt-a realitás talaján mozogva-csak egy 50%-os szerelemről lehet szó.Hangsúlyozom, szerintem. Mert hogy mi lesz az "akarom"-szerelemből, az élet dönti el.  A vers ritmikája jó!


12.) Ildikó Szegény Mi a szerelem ?
Amilyen hosszú a vers, olyan rövid az értékelésem. Mert minden benne van ebben a versben, ami a szerelem. Sóvárgás, gyönyör, bánat, alázat...A tökéletes dolgokat nehéz néhány szóval megfogalmazni...Gratulálok, nagyon szép vers, tartalamilag, formailag egyaránt!


Véleményem szerint a helyezési sorrend:

I.) Ildikó Szegény
     Tamás Reményi
      Rita Kiss Teleki

II:) Kiss Koppány
      Anna Dáma Lovag Erdős

III.) Magdi Csuka
       Bosnyák Harpauer Márta

Köszönöm Mindenkinek a játékban való résztvételt! Tisztelettel: Bartha Ilona












2018. november 17., szombat

Kavicsok /Játékra /

Megadott szavak: Kavics, Kontroll, Kenyér, Kutyasétáltatás, Kulipintyó

Kavicsok...A természet egyik legcsodálatosabbb ajándékának tartom. Vajon elgondolkodott-e valaki azon, hogy -darabszámát tekintve- a legtöbb talán kavicsból van a világon és mégis, nincs közöttük egyetlen olyan sem, ami alakban megegyezne a másik kaviccsal? Még színekben sem.
Engem teljesen elvarázsolnak a kavicsok, gyerekkoromtól kezdve gyűjtöm őket, amik az utamba kerülnek, a legszebbeket alakban és színben, akár kutyasétáltatás során a tóparton, miközben néhányat beledobok a vízbe és nézem az így keletkezett vízgyűrűket, vagy a parkban cipőm orrával megbökök egyet-kettőt, de itthon a kertben a nagyobb kavicsokból képzett ágyás-szegélyeket is gyakran tapogatom, sőt, még képes voltam a tengerpartról is cipelni egy szatyorral...
Magamban olykor elmosolyodom- sokan biztos félnótásnak tartanak,-mert én ilyen piti dolgokon is képes vagyok töprengeni.Jó lenne már kicsit kontrollálni magam, dehát mit tegyek, ha nekem még egy darab kavics is titok, mert megmutatja és sejteti a természeti erőket, energiákat, melyek létrehozták ezeket a számokban ki sem fejezhető apró alakzatokat.
Talán jobb is lenne, ha a realitás talaján mozognék és inkább azon töprengenék, amin a városszéli kulipintyóban meghúzódó szegény ember: -miből és honnan lesz holnap kenyerem?
Azt tudom, nem csak a kulipintyóban, de a városi regetegben és sokan mások a világon kérdezik ezt maguktól...
Úgy vélem, erre jobban tudnám a választ, mint arra, hogyan "születettek" a kavicsok...
/BI/

Kép: Net

2018. november 13., kedd

Az igaz ember



Ma valahogy elöntött a fáradtság. Csoda tudja, miért, se többet, se kevesebbet nem csináltam, mint máskor. Csak hát az idő...Elhatároztam, holnap lazítok egy kicsit, nem seprem se a leveleket, nem festem sem az ajtókereteket, nem főzök és nem is takarítok, sőt- nem is írok. Csak úgy lazán leszek...
Persze ismerve magamat, mindez nekem olyan, mint egy büntetés. Ugyanis a fizikai munkák mellett kevesebb idő jut elmélázni egy-két dolgon. Előlegben már eszembe is jutott valami.
Egyszer egy régi ismerősöm azt mondta nekem, te egy igaz ember vagy. Valami apropóból...Akkor csak elmosolyodtam, de nem kérdeztem rá, mire alapozza ezt a kijelentését. Én, meg az igaz ember, hmmm...Egyáltalán, ki az igaz ember? Az valóban igaz, hogy őszinte vagyok és nem hazudok. No, de ez sem volt mindig így! Mert amikor dolgoztam, igenis voltak olyan helyzetek, hogy kompromisszumokat kellett kötnöm a cél érdekében. Ma már nem vagyok erre rászorulva, megengedhetem magamnak, hogy őszinte legyek, kifejtsem a véleményemet, ha valakit érdekel. Ettől lennék igaz ember? Nem! Szerintem nincs is 100 %-ban igaz ember. De vannak néhányan- köztük én is,-akik megpróbálnak nagybetűs EMBER-nek lenni, maradni, a gyarlóságok mellett is. És azt gondolom, igaz ember "kérdésben" ez a fontos, a lényeges. De ez csak az én véleményem..
/BI/.

Kép: Net

2018. november 6., kedd

ROXYKÁM EMLÉKÉRE


Nadányi Zoltán: A kutyám

A kutyám
halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.

Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsimogassam,
ő hátára fordul erre lassan
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!
Néha aztán – vannak külön utak –
otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.
Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál körül!
nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
ott megáll és hűség és remény
csillog a szemén:
hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
de oly szépen néz rám. Jöjj be, kedves,
jöjj be, ha ez neked gyönyörűség.
Ne csalódjék a Remény, a Hűség.


Nadányi Zoltán (Feketegyörös,1892. október 9.– Budapest,1955. február 2.) költő, író, műfordító.
Kép: Vladimir Yanaki festménye

Fotó: saját

Őszi hangulat/Játékra

Száguldanak az évek fejem felett
s közben látványosan lopják a szineket.
Ezüstősz lett hajdan sötét hajam,
szaruhártyámon sem a régi csillogó kék van,
de ugyanakkor gazdagít is lila-barna foltokkal,
árkot ásott arcomon mély ráncokkal...
Türelmes, nyugodt természetem is elmúlt már,
hova lett az önfeledt, vidám nyár?
Futkározik bennem a félsz,-mint kóbor áram,
máladozó kövekből építgetem félelem-váram.
Mégis,-mint egy felfedező, ha új tájat lát,
öröm tölt el, hisz' életem folyik tovább,
s boldog vagyok, ha egy tövis  megszúrja a kezem,
mert ereimben még piros vérem csörgedez
/BI/
Kép: saját

2018. november 2., péntek

Ne legyen kiszámíthatatlan

Azt gondolom, a mai nap, Halottak napja sorsdöntő az életemben. Miért?

Úgy indult a napom, mint máskor, álmatlan éjszaka után a reggeli kóválygás, derék-egyengetés, kávé ivás...A többi naptól eltérően megbeszéltük a keresztfiammal, hogy ma megyünk el Miskolcra a temetőbe, ahol a szüleim nyugszanak. Minél jobban telik az idő, annál jobban örülök, hogy e látogatást egy évben egyszer-kétszer még megtehetem. Mindig végtelen megnyugvást érzek, valahányszor túl vagyok ezeken az utakon. Készülődtem, úgy volt, hogy az én kocsimmal megyünk. Egész nyáron semmi gondom nem volt a kocsival, egy kedves ember,-talán nevezhetem barátomnak-tanácsára ha megjöttem valahonnan, levettem a negatív sarut, ha mentem, visszatettem. Ugyanis valami lopja az áramomat, még nem jöttem rá, hogy mi...Tehát ma is beindult, megálltam a keresztfiam háza előtt, vártam, majd jött, elhelyezkedtünk, aztán hajrá!-lett volna, de a kocsi megmakacsolta magát, eszébe sem volt beindulni. Végűl az ő kocsijával mentünk.
Az úton aztán elgondolkodtam és itt adok választ a saját kérdésemre. Mi történt volna, ha mondjuk egyedül megyek, leparkolok Miskolcon a temető előtt, aztán a látogatás végeztével ottmaradok mozdulatlanul? Még indító-kábel sem volt nálam. Egyébként már az előző napon történteken is elgondolkodhattam volna, mert akkor biciklivel tettem meg egy elég nagy utat, aminek a vége egy nagy esés lett, mert a nadrágom szára beleakadt a pedálba. Barátnőm többszöri figyelmztetése felett mindig elsiklottam, aki többször megróvott, hogy az én koromban már nem ajánlatos tekerészni.Tényleg, mi történt volna, ha eltörik a combcsontom vagy egyéb "alkatrészem"? És még számtalan esetben tehettem volna fel a kérdést: mi történt volna, ha...?
Most halt meg egy velem egyidős barátnőm, volt osztálytársam. Hirtelen, -nagyon megrendített.
Egyébként nem értek egyet azzal a mondással, hogy éljünk a mai napnak, adjunk meg mindent magunknak a lehetőségekhez képest, éljünk úgy, mintha ez lenne az utolsó napunk. Ezek szerint ne tervezzünk semmit előre, ne legyenek céljaink arra a kis időre sem, ami még hátra van? Csakhogy másnap kezdődik minden előről! Akkor már csak cél nélkül ténferegjünk?
Kedves kortársaim, azt gondolom, éppen ideje, hogy egy kicsit magunkbanézzünk. Többesszámban írtam, mert szerintem nem vagyok egyedül...
Tehát épp' ideje átgondolnom-mégha talán a sors közbeszól is, hogy  a hátralévő kis időnket korunkhoz igazítva, meggondoltan éljük. Vegyük figyelembe, mit bírunk el és mit nem.Mert "belül" ugyan fiatalok maradtunk, de kívül?- gondoljuk csak meg! Mert másnap is felkelünk, ha e szerint élünk. Túlélünk...
/BI/

2018. október 24., szerda

Találkozás

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Kép forrása: Internet
youtube.com
... Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan....
8Rita Kiss-Teleki, Katalin Rencsisovszky és további 6 ember

Fohász

Itt járt a múló idő
Oly nesztelen jött,
Észre sem vettem
Pszt...Súgta halkan
S mint egy sóhaj
Messze tovalebbent
Én maradtam egymagamban
Sűrű ködben tétován bolyongva
Keresgélek a kusza zűrzavarban
Rejtőző emlékek közt kutatva.
Átlépve a múlt kapuján
Ti jöttök felém fényárban
Kiket úgy szerettem hajdanán,
Létetek megszűnt itt a földön,
Nem vagytok már
Testetek por.
De lelketek itt bolyong
A fényben és sötétben
A hulló levelekben
Ott vagytok a csillagokban
Az óceán vizében
A felhők közt repülő sasban
Havas hegyeken,
Fénylő napsütésben
És itt,a kezemben égő
Gyertyafényben.
Hálatelt szivvel fordulok hozzád,Uram.
A legnagyobb ajándék,mit adhattál nekem
Fájdalmasan szép,gyötrő életem.
Áldásod kérem én Istenem
Azokra is,kik már nem élhetnek velem.
/BI/


deviantart.com
Bartha Ilona: Fohász

2018. október 22., hétfő

Műanyagok /Játékra /

Megadott szavak: Furgon, Jóképű, Fazon, Alakul, Lassan

A furgon megállt Kovácsék háza előtt, a sofőr kiszállt és bepakolta a majd tíz zsák műanyagkupakkal teli zsákot. Magas, jóképű fazon volt, divatos, kakastaréjos-frizurával és mosolygott. Magában örült ennek a munkának is...
Kovácsék kisfia mozgássérült volt, így született, havonta kezelték és gyógyszerezték, operálni kellene, de az milliós tétel. Szegényeknek honnan lenne ennyi pénzük a havi 60-70 ezres gyógyszerekre,  az operációról nem is beszélve? Anyagi gondjaikon próbáltak enyhíteni a kupakok gyűjtésével, ami jó, ha az utazási költségeket fedezte.

Próbáltam utánanézni,-bevallom, fogalmam sincs-mi a csodát csinálnak ezzel a rengeteg kupakkal. Adatot nem találtam, így azt gondolom, újra feldolgozzák műanyagként, újabb kupakokra. Őrület!
Lassan már minden műanyag lesz körülöttünk és mi is műanyaggá válunk.
Nemrégiben láttam egy filmet, ahol az óceánokban, tengerekben szigetek alakultak ki a műanyagszemétből, alatta fuldokoltak a halak, bálnák és cetek és műanyaggal teli elhalt testüket a hullámok partra sodorták. Mindez a mi művünk, embereké! Mivé alakul világunk, ha ezt a folyamatot nem állítjuk meg?
Elgondolkodtam, hogy én, idős ember vajon mit tehetnék a saját környezetemben ennek érdekében? Egyet tudok tenni, ellenállok!
Nézem a bevásárlóközpontokban a drága, de csicsásan csomolt árukat, például a műanyagtálcában virító zöldségeket. Nem veszem meg! Ha már sokan nem vennék meg, az is segítség lenne, elvégre lehet válogatni a tálca nélküli zöldségekből is. De miért nem lehet ezeket a zölségeket olyan papírdobozokban árulni, mint  mondjuk a kétszázas filtereket? Miért kell mindent műanyagba csomagolni, az ásványvizes üvegektől, az eldobható műanyagdobozos ételektől kezdve a műanyagba csomagolt műanyagjátékokig? Emberek, ezeket ne vegyük meg!
Ha a kereskedők nyakán maradnának ezek a termékek, előbb-utóbb a gyártók is elgondolkodnának azon, ennek mi az oka...
Nem mondom. a termékek nélkülözése áldozatokkal járna, elsősorban a kényelmünket veszélyeztetné. De valamit valamiért, most, amíg még tehenénk, mert mindennek van egy határa, világunk létének is...
/B//

Kép: Net


2018. október 17., szerda

Rogyadozó aktivitás

Rogyadozó aktivitás

2018. október 17.
Azon gondolkodom, mi is az, amit még ma nem csináltam? Ó, igen, nem főztem! Holnaptól ugyanis hozatom a kaját, állítólag nagyon jó, -nekem biztos.
Még nincs 17 óra, de már kifűrészeltem magam, ástam is, de a legfontosabb, hogy nekikezdtem a kőkerítés javításának, festésének. Nagy munka, mostanáig bírtam, majd holnap folytatom. Tavasszal akartam elkezdeni,de olyan szép az idő, most pont jó erre.
Nem csak a fáradtság miatt hagytam abba, hanem azért, mert a frissen festett részre a macskák ráugráltak. Mióta Roxyka eltávozott, valahogy hirtelen megnőtt itt az utcában a macskaállomány. Eddig csak néha láttam egyet-egyet lóhalálában kereszűlrohanni az udvaron..Nagyon soványak, nem tudom, kiéi, de néha teszek ki egy kis kaját, ami rögtön eltűnik.De már némelyik odáig merészkedett, hogy leücsörgött a bejárati ajtó elé...
Szóval nem unatkozom, jót tesz nekem a munka, ha nem kényszer. Most pihenek...
Kellemes délutánt mindenkinek!
A bejegyzést írta: Ilona

2018. október 13., szombat

Valami hiányzik

valami hiányzik, úgy telnek a napok,
sokszor azt érzem, egy helyben toporgok,
mert valami hiányzik, nem tudom, micsoda,
bárcsak a kutyám mellettem csaholna...
vagy hallanám rekedtes hangod, amint mondod,
régen nem símogatta meg senki az arcod...
hiányzik az ősz langyos esőt síró kedve,
-jó, vagy nem- de helyette fűt a nyár melege,
úgy hiányzik valami, nem tudom, micsoda,
szorongásomat nem oldja a percről-percre munka,
egyre préselem az értékes napokat,
s a hiány ott fekszik a hulló levelek alatt...
/BI/

Kép: Net


2018. október 12., péntek

Külső-belső/ játékra

Megadott szavak: szilvafa,nagyszájú, barna, árvácska, elképedt

A kis sárga-kék virágú árvácska olyan volt az öreg szilvafa alatt, mint egy fellegekről lerepült angyalka. A szines szirmai, mint az angyalszárnyak, üditően terültek el a barna földön és szinte világítottak...
- Ugye jó az öreg fa árnyékában meghúzódni?- kezdte a beszélgetést a nagyszájú szilvafa, aki irigykedett a szines virágra.
- Ó, szilvafa, tudod, én árva vagyok, egyedül élek ebben a kertben és olyan jó tartozni valakihez, felnézni rá. Mert te olyan hatalmas és szép vagy s az én kék szinem sehol sincs a gyönyörű, nagy szilváidhoz képest!
A szivafa elképedt, mindjárt meg is bánta, hogy olyan lekezelő volt az árvácskával. Neki még senki nem mondott ilyen szépeket, legfeljebb a helyi kricsmiben dícsérték meg olykor az ivócimborák a terméséből készült pálinkát iszogatás közben.
A szivafa elgondolkodott és kicsit szégyellte magát. Soha nem sejtette, hogy egy ilyen pici, szerény árvácskában nagyobb lélek lakozik, mint az ő hatalmas termetében.
Rájött, hogy nem a külső alapján kell ítélni...
/BI/

2018. október 8., hétfő

A munka

Ma szinte októberi nyár van itt, gyorsan neki is estem remélhetőleg az idei utolsó fűvágásnak. Magad Uram, ha szolgád nincsen...
Közben el elmélkedtem néhány dolgon, mert nem tudom, ki hogy van vele, nálam kifogyhatatlan a révedezésnek való.
Most például arra gondoltam, hogy nem hitegetem tovább magam, tényleg megöregedtem és visszatekintve néhány évre, úgy érzem, mintha már nem is ebben a világban élnék. Úgy megváltozott minden és én alig vettem észre.
Úgy döntöttem ugyanis, hogy hű társam, barátom,szeretett kutyám halála után bepótolok itt a ház körül egy-két dolgot, amit közel húsz év alatt nem tudtam miatta megcsináltatni. Mert,hogy őszinte legyek, nemigen ugrálhattak itt körülöttem a mesteremberek, amit én nagyon jól tudtam és lemondtam sok mindenről. Megkötni nem akartam, viszont meg volt az önálló véleménye, amit  "köreinek zavarása" ürügyén harapással kinyilvánított.
Szóval most, hogy nincs, hozzákezdtem intézkedni.Aztán rájöttem, kutya nélkül sem értem én ezt a mai világot. Telefonok, egyeztetések, árajánlatok, előleg, adók stb...Csak ezek után készülhet el valami, ha elkészül.Mert olyan is előfordul, hogy mindezt átevickled, de közben elfogy a fránya pénz és te nézed a plafont.
Ha visszaemlékezem, valamikor ez nem így volt,-mondom a mai fiatalságnak, hogy legalább valami sejtésük legyen.
Ha szerettünk volna elvégeztetni valami munkát, szóltunk egy szakembernek, aki megnézte,hümmögött, közben kettogott az agya, végül megmondta, mikor és mennyiért. A lezárás egy kéznyújtás volt,-itt a kezem, nem disznóláb, oszt annyi. Ezzel a bürokrácia el volt intézve, a mű idejében elkészült és vége.
Dehát azóta sokat fejlődtünk, én megöregedtem és a négydioptrás szemüvegemmel tekingetek vissza, úgyhogy nem tudom, más is így látja-e a múltat. Valahogy hiányzik az a kéz...
De legyünk modernek: ez van, ezt kell szeretni...
/BI/

2018. október 6., szombat

Játék,-vagy nem

Az élet játék-mondogatjuk. Valóban? Akkor én nagy játékos vagyok, hosszú ideje játszom, hol nyerek, de inkább vesztek, mert e rengeteg időben sem tanultam meg taktikázni. De szerintem az élet nem is játék, hanem kötélen egy nagy csomó, amit életünk végéig próbálunk kibogozni. De ez sem sikerül mindenkinek.
Nagyon nehéz hetek vannak mögöttem. Elmúlások. Mire feleszméltem,, rádöbbentem, hogy az "öreg" csalásból én vagyok az utolsó, aki még él. Nagyon nehéz utolsónak maradni, de egyben felemelő is. És felelősség! Már csak én regélhetek az utódoknak az ősökről, az elődökről, egy nagy utazásról vissza  az időben.
De vajon érdekli-e őket? Megértem az érdeklődés hiányát is, mert e zaklatott, anyagias világban inincs idejük ezen rágódni. Reménykedem abban, hogy az én távozásom előtt még sikerül a békepipát elszívnunk és megértetnem velük, honnan jöttek, hiszen majdan,majd nekik is tovább kell adni gyerekeiknek.
Ma kicsit már magamhoz tértem a bajokból, a szép őszi napsütésben dolgozgattam a kertben, ami nekem terápia.A benti matatás olyan, mint a lustaság.Csinálnék is valamit, meg nem is. Takarítgatok, főzögetek, de kedvtelenül, majd összegubancolom magam és ledőlök egy kicsit a hidegben, mert még a fűtés beindítását sem volt időm elintézni. Ilyekor elrágok néhány naspolyát és eltöprengek.
Most például azon, hogy írnom  kéne a játékra. De a megadott szavak között van egy, amivel nem tudok mit kezdeni. "Lepedőakrobata"...Valamikor tudtam, mit jelent, de most csak bosszankodom rajta. Mit kezdjek vele?
Tudjátok mit? Semmit... Tetszik, nem tetszik, sajnos képtelen vagyok beilleszteni a mostani gondolat-menetembe. Hagyom a fenébe az egészet, kimegyek és aprítok néhány ágat, annak legalább van értelme. Mert azzal pihenek...

2018. szeptember 25., kedd

Kérdés- Haiku


jöttél vagy mentél
lábnyomokat látok a
szív partjainál
/BI/




Válasz
"voltam is nem is
leszek is még talán ha
hív a szív dala"
/TF/
Kép: net