körútját járva lassan éjfélt mutat,
egy szívdobbanás még és vége
nemcsak az évnek,
hanem az eddig leélt életednek.
Átlátszó függöny mögé bújik a múlt,
-boldog, boldogtalan út-ami eddig volt,
a titokzatos kapu előtted kitárul,
s te ott toporogsz a térben bizonytalanul,
nem tudod, sima lesz, vagy rögökre lépsz-e,
-mert még sohasem jártál erre.De menj,
mindig csak előre!
Légy Te, Uram habzó tengeren a világítótorony,
fényed világítson, ne hánykolódjak a hullámokon,
egyedülélőknek légy remény, egy kinyújtott kéz,
családoknál szeretetkötél, mely erős és összeköt,
kis hazámban és a viágon legyen béke
s összetartás az emberek között...
Kép: Net
/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése