Köszönet
Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik
születésnapomon felköszöntöttek. Igazi meglepetés és öröm volt számomra a
mai nap. Egyrészt azért, mert 1-2 év óta már sehol nem jegyzem a
születési dátumomat, arra gondolva, hogy idősebb korban az ember már
legszívesebben elfelejtené, ennek ellenére olyan sokan gondoltatok rám.
Tudjátok, ha az ember öregszik, már minden baja előjön. Itt fáj, ott
fáj, Uram bocsá' elfelejt dolgokat, kétszer annyi idő alatt csinálja
meg azt a munkát, amit korábban szinte észre sem vett és már elkészült
vele.Mindezt nem panaszként írom, adja Isten, Nektek is legyen módotok a
sors kegyelméből megtapasztalni.
Mégis: érdekes, néha magam
csodálkozom a legjobban , hogy már ebben a szép korban vagyok. Ugyanis a
testi bajokat leszámítva mintha ugyan olyan lennék, mint fiatal
koromban. A humoros dolgokon hagosan és szívből kacagok, a fájdalmas
esetek éppúgy megviselnek, mint régen.Sőt, az idő jóvoltából rámrakódott
tapasztalatoknak köszönhetően még kiegyensúlyozottabb,nyugodtabb
lettem.
Ma felhívott egy barátnőm és az előbbi dolgokról
beszélgettünk. Akkor magyarázatként a következőket mondta, amit Kóbor
János említett egy interjúban: az előbbiekben leírtak azért vannak így,
mert "egy idő után a test és a lélek különválik".Ezt eddig is sejtettem,
hiszen sokat hallottam, hogy a lélek nem öregszik, de ilyen módon
megfogalmazva még nem hallottam. Még mondja valaki, hogy az ember nem
tanul a sírig!
Mégegyszer mindenkinek köszönöm!
Köszönöm a FACEBOOKNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése