a mindennapok,
még Isten sem kegyelmez, illatos május helyett
csak a könnye csorog,-talán engem sajnál.
Békák brekegnek a szögedi tónál...
- Jobb, ha most maradsz a négy fal között,
intett, -mert csak ő lehetett, s beletörött
a kulcsom a zárba, még kitörni sem tudok,
zaklatottan, beletörődve várakozok.
Mert ez az én sorsom már, gubbasztok,
mint szárnyain sebzett madár.
Valamit kéne tennem, hisz van még időm,
terveket szőni, célokat kitűzni,
de nem megy, nem megy...
Jég veri az ablakot, kopog,
a sok kis gyöngyjég, mint régen falusi utcán
kisbíró dobjának pergése, hirdetné tán,
hogy van itt egy öreglány,
terveket sző, de mit, az talány...
Majd holnap, ha kisüt a nap,
agytekervényébe egy gondolat belekap,
s a méhek sem hullanak le hajnalban fagyottan
a pünkösdi rózsa nyíló szírmairól.
Bartha Ilona
Kép: Google
