Nem törtek meg /játékra/

Megadott szavak:barbár,esőfelhő,zománcfesték,musztáng, kötél

Az amerikai pusztán perzselt, égetett a nap,
száraz fűcsomók kókadoztak,
szomjukat oltották volna a mezők,
és a vadlovak,-szikráztak a legelők.
Ó, a vadlovak, a musztángok!
A szabadság megtestesítői vagytok,
pedig de sokan erőszakos halált haltatok!
Barbár emberek, lőttek rátok,
kötéllel vontak, vágóhídon darálták husotok...
De nemhiába spanyol a véretek ,
oly vad és szilaj a testetek,
szőrötök fénylik a napon, mint a zománcfesték,
megcsillan rajtuk a testi verejték.
Szabad voltotok megmaradt,
nem törte meg a gyarló emberi akarat,
talán csak az indiánoknak hódoltatok be,
ők tudták, milyen a szabadság szelleme....

Végre gyülekeznek az esőfelhők,
sörényeteket lobogtatják a szellők,
felfrissül a puszta s ti, musztángok
új erővel, szabadon vágtáztok.

/BI/
Kép: Net

Toalettpapír

Korábban írtam, igyekszem aktuális témákról írni, elsősorban olyanokról, amiket a saját bőrömön is érzek, ezáltal sokunk is, mert ugye mi vagyunk a "nép fiai", azaz a többség. Előrebocsátom, nem politizálok, távol áll tőlem, nem értek hozzá.
Amiről most írok, már néhány hónapja nyomja a lelkem, gondolkodtam, kiírjam-e magamból, mert amolyan sz@r téma, lehet, hogy nincs is igazam,De mégis .megemlítem.
Havonta egyszer nagyvásárlást csinálok a közeli bevásárlóközpontban. Ilyenkor az élelmiszerektől kezdve a mosóporig mindent megveszek, amire egy hónapban szükségem van, addig, amíg ezt megtehetem. Most hallottam, magas az infláció, amit hallás nélkül is észrevettem, mert mindig többet fizetek ugyanazokért, mint az előző hónapban. A drágulásra mindig van ok.
Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az nem más, mint a WC papír.
Eddig mindig a legegyszerűbb fajtát vásároltam, az egyrétegű, nyoltekercses csomagolásút, ami kb.200 Ft volt. Nem kell nekem két-háromrétegű, amig trónolok, unalmamban elhajtogattam, lett belőle négy réteg.Szóval a boltban nyúlok a szokásos helyre a papírért,-ott állt mindig halomban-de mit ad Isten, eltűnt, nincs, helyette csodás csomagulású, két-háromrétegű, 16 tekercses csomagokat találtam, ezer forinttól ezerhatszáz, vagy még több áron.Aranylemezből vannak ezek? Némelyiknek illata is volt.Elgondolkodtam:  egy nagyobb családnak vajon hány ilyet kell venni egy hónapban, már ahol van mit enni és van minek kijönni? Én kérem vissza a régi WC papíromat, mindenféle illat és díszítés nélkül, egyrétegűen, a régi áron. No, jó, lehet kicsit drágábban, mert elvégre infláció van...a lényeg, hogy a célnak mgfelelő legyen és legalább ötödével kevesebbe kerüljön a mostaninál, mert én igénytelen vagyok, vállalom..
/BI/

Tüzes nyár

Még lomha sötétben is perzsel a nyár,
lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...

Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/

Kép: saját

Napi egyperces- A kézimunka

Sose tagadtam, hogy nagy bagós vagyok, nem mondom meg, hány éve cigarettázom, mert még kederül...és én beborulok. Tény, hogy húszéves korom óta.
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórólnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide  a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/

A rekordom

Olyan változatos az életem! Egyik munka követi a másikat, igazán nem panaszkodhatok. Persze, ebben a melegben csak módjával!
Tegnap késő délután- miután mára megfőztem az ebédet-leszedtem a körtét. Ennyi sok körtém még sose lett ezen az öreg fán. Viháncolt még egy kicsit, mielőtt összel majd jól megkurtítom, adok még neki néhány évet...Leszedtem hat ládával, még nem teljesen sárgán, hogy legyen ideje beérni. Egy nagy vödörrel, a gyönyörű szőlőfürtökkel a tetején át is tettem a szomszédnőmnek, merő jószívűségből, nem azért, hogy csak én kinlódjak az eltevéssel...( :))
Az érettebb

szemek közül jónéhány a földre esett, gondoltam, majd csinálok ma valami sütit, este készítettem belőle friss dzsemet. Mégis, mára meggondoltam, mert a sütőből kiáramló 200 fok valahogy éppen nem hiányzott.
Milyen jó, hogy így döntöttem, mert legalább megdöntöttem a saját rekordomat! Ugyanis palacsintát sütöttem, eddig a sütési idő lerövidítése érdekében, két palacsintasütővel végeztem e munkát, most előszedtem a harmadikat is. Csupa öröm volt, képzeljétek, néhány perc alatt vagy húsz palacsintát megsütöttem, igaz, ugráltam egy kicsit, viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hajlott korom ellenére még lehetne helyem a Balaton parti strandok büféiben, tán még fizetnének is érte...
Este majd locsolok, kókadt növényeimet és a kutyát-halottnak a puszi, mert a füvem már kiszáradt! De nem baj, jön még kutyára dér-no, nem most, de kivárjuk!
Jó lubickolást kívánok a Pestieknek a szökőkutakban, nekünk falusiaknak megteszi a locsolóslag végére barkácsolt zuhanyrózsa is!

Szép vasárnapot!
/BI/