lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...
Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése