ŐSZI RIGÓDAL

ÁPRILY LAJOS /1887 / CSODÁLATOS VERSE:

ŐSZI RIGÓDAL

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vaglud-ék húz vadlud-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritkalombu vadcseresznyefán,-
Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka-s gerleszó.
Ha pártalan s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?
Tán junius sugár-illúziója
remegett át a bíbor lom felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.
Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha hunyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.
A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amig a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

WASS ALBERT, CSAK CSENDESEN

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...

Kép: Net

BÚCSÚZIK A NYÁR

27Erzsike Soósné, Gabriella Oszvald és további 25 ember/ 2016 08.

Halkszavúak a nappalok,
érett gyümölcsökkel fáradok,
szelíden búcsúzik a nyár..
nap fénye is halványul már,
de az élet nem nem múlik el,
a földre meleg csókot lehel.

Évszakok mennek és jönnek,
mozgásban a természet,
ím, az ősz már kopogtat..
vándorolnak a madarak,
tücsök hegedűje hallgat,
gyík bújkál az avar alatt..

Óh, nyár, ne búcsúzz, maradj még,
kell még nekünk a fény, a fény!

Az éjszakák már hűvösek,
sárgulnak a falevelek,
a virágok szíromkelyhe
esőkönnyek temetője..
hullott gyümölcsön a méhek
még szívják az édes nedvet..

Ne szomorkodj, hogy a fáradt nyár
már csak piheg,
a nyomában ezer színű télelő,
az ősz liheg..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Anita Alimán, Ibolya Fejes, Ágnes B Erdei és további 17 ember kedveli ezt.

KRISTÁLYBA ZÁRVA

Szép napot, ragyogót, mint a kristályok!

Kristályba zárva

Kristályba zárt
végtelenség
a mindenség
óceánok kékje
nap fénye
föld barnája

idő ajándéka

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Vivaldi Four Seasons Autumn Sand Animation Ferenc Cakó

HAIKUK

Jó bor

bor dícsérete:
jókedv, együtt velünk a 
szikla is dalol

Minden elmúlik

minden elmúlik
tehát ami van az él
míg vége nem lesz

Szeretetforrás

virágok között
a lélek is megnyugszik,
szeretetforrás

B Ilona Tóthné
kép: Net

Aranyos történet

Üzen az őszi erdő

Ilona Bartha Tóth

Üzen az őszi erdő, csalogat
s én feledem a fáradt napokat,
piros szőnyegén, mint éltes királynő
tétován lépdele,s fejem felett
lombok között csillagokat lesek.
Fák koronáján varjak ülnek.
Tündér libben a fák között,
az ifjúság az, óh de szép volt!
Suhanó szele, mint elhaló sóhaj
még itt lebeg a dermedt levegőben..
Lelkemben nem érzem
a hosszú évek súlyát,
szabad vagyok és szárnyalok,
fentről nekem ne rikoltsa
egy varjú sem, hogy kár!
Mert a bogas erdei ösvényeken
-tapasztalatom erejével,
ha nem is ifjúi hévvel -
megtalálom a hátralévő utat,
melyet oly sok idős ember kutat.
Kiérek a kies tisztásra
s feltárul előttem
a tiszta látóhatár..

A varjak serege továbbszáll..

Kellemes, pihentető vasárnapot!

Felirat a kapun:
"Nem veszek semmit, nem adok el semmit, nem térek át semmilyen hitre. És ezt a kutya is tudja!!"