Üzen az őszi erdő

Ilona Bartha Tóth

Üzen az őszi erdő, csalogat
s én feledem a fáradt napokat,
piros szőnyegén, mint éltes királynő
tétován lépdele,s fejem felett
lombok között csillagokat lesek.
Fák koronáján varjak ülnek.
Tündér libben a fák között,
az ifjúság az, óh de szép volt!
Suhanó szele, mint elhaló sóhaj
még itt lebeg a dermedt levegőben..
Lelkemben nem érzem
a hosszú évek súlyát,
szabad vagyok és szárnyalok,
fentről nekem ne rikoltsa
egy varjú sem, hogy kár!
Mert a bogas erdei ösvényeken
-tapasztalatom erejével,
ha nem is ifjúi hévvel -
megtalálom a hátralévő utat,
melyet oly sok idős ember kutat.
Kiérek a kies tisztásra
s feltárul előttem
a tiszta látóhatár..

A varjak serege továbbszáll..