Barátaim

Van-e még valami olyan dolog,
Amit nem tudok rólatok?
Nemhiába voltunk mi barátok!
Még az a kis fehér folt a szívben
Ami csak az enyém, talán
Még az sem titok, érzem.
Mit tudtuk mi, hogy mi az az élet,
Ifjak voltunk, bohók és szépek.
Csak később értettük meg,
Mi a lényeg.
Útjaink elágaztak,
Voltak egyenesek és kanyargósak,
De az utolsó ponton mindig találkoztak.
Évtizedek teltek el,
Mégsem látom arcodon a ráncokat,
Hajadban az ősz szálakat,
Mintha nem is telt volna el
Egy élet.
Szabadok voltunk és most is azok vagyunk
Szárnyaltunk,elestünk és felálltunk.
Felálltunk oly sokszor!
Ez most már mindig igy lesz,
Mig a fene fenét esz!
Barátaim.

B Ilona Tóthné

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

Hozzászólás

Megosztom

21Ágnes B Erdei, Illésné Slezák Éva és további 19 ember

2 megosztás

Hozzászólások

További 5 hozzászólás

Edit Fekete smile hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 3 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Gabriella Kerekné

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 2 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm a jeleket! smile hangulatjel

Tetszik · Válasz · 1 · 2 órája

Illésné Slezák Éva heart hangulatjel

Lesz-e még valaha

2012. május 17., 18:23 ·

Lesz -e még valaha olyan idő
Ilona Bartha Tóth

Lesz-e még valaha olyan idő
mikor télen szánkózunk,hóembert építünk,
korcsolyázunk, mig ránk fagy a ruha
majd este behúzódunk a szobába?
Lesz-e még valaha olyan idő
mikor tavasszal a réten
a korai napsütésben
nézzük a virágfakadást,
a hazatérő madarakat
vetjük a magokat?
Lesz-e még valaha olyan idő
mikor nyáron fürdünk a habokban
túrázunk nagyokat kint a szabadban?
Nem tudom.
Május van és néhány napja még
nyári hőségben fulladoztam
mint az elvetett magok az ágyásokban
tétlenül hevertem az árnyékban.
De most fázom.
A hőmérséklet a felére csökkent
pedig a fagyosszentek már elmentek
mégis fázósan remegek és a
hidegben újra heverek.
A szervezetem is sokkot kapott
a reumám és a láz elkapott.
Lesz még valaha olyan idő,
mikor nyáron nyár lesz és
tavasszal tavasz
télen nem sár és latyak
hanem havaz,
ősszel nem fellendül az utószezon
hanem hulló levelek a teraszon.
Már csak remélem..
Hogy az emberek figyelik a természetet,
nem szennyezik a környezetet,
nem irtanak erdőt, állatot,
nem csinálnak mesterséges vihart,
nem várják meg, mig minden kihalt.
Talán lesz még valaha olyan idő,
a világ nem lesz temető.
Tiszteljük a természetet
Azt, amit ő ad nekünk:az életet!

10 hozzászólás

10Zoltánné Várady, Majorné Kovács Gabriella és további 8 ember

Hozzászólások

Medve Herczeg Remek! Ezt nevezem versnek! Minden elismerésem a tiéd! Nehéz szavakat találni... Annyira jó a témaválasztás, és a vers megalkotása is, hogy példaértékű! Gratulálok! Már nem az első nagy meglepetésem ez ma Ilona! Az a pazar szonett is nagyon bennem van! Ölellek!

2012. május 17., 18:28 · Mégsem tetszik · 2

B Ilona Tóthné Nagyon köszönöm,Medve! Látod, jó néha egy kis dicséret is, belelkesültem!:)))

2012. május 17., 18:29 · Tetszik · 1

B Ilona Tóthné Köszönöm,Évi!:)

2012. május 17., 18:37 · Tetszik

Julika Minyáné Nagyon szép, csodálatos!:))

2012. május 17., 18:45 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Köszönöm,Julika!:)

2012. május 17., 18:46 · Tetszik · 1

Xénia Szalkai Gratulálok Icukám ! Ez remek volt !!:)

2012. május 17., 19:15 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Kösönöm,Xénia!:)

2012. május 17., 20:36 · Tetszik

B Ilona Tóthné Köszönöm mindenkinek,hogy olvastátok!:))

2012. május 17., 21:38 · Tetszik

Erzsébet Pádár Jó, hogy megtaláltalak, hogy olvashattalak!

2012. május 18., 4:09 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Köszönöm Mindenkinek!:)

ÜZENET RECEPTTEL

(Csak játszadozom)

Kedves idegen, ki kezedben
tartod eme levelet,
olvasd el nagyon figyelmesen,
megosztok egy ős-

receptet..

Még jó, hogy van ez a kapszula,
különben sose tudod meg,
milyen az igazi puliszka!
Majd általam megismered.

Én írom ezt, a jó Juliska,
őseim székelyek voltak,
fő ebéd volt a puliszka,
átvészelték a viharokat...

Tehát: meríts egy kancsó vizet
a mi jó öreg Tiszánkból,
pici só adja meg az ízet,
forrald föl istenigzából...

Kukorica lisztet szórj bele
(nem ám gén-módosítottat)
benne van apám verejtéke,
te ezt már biztos nem tudtad.

Ezt aztán kavard egyfolytában,
hogy ne csomósodjon össze,
majd kiszaggatod egy tálba,
zsíros kanállal ,izibe'..

Ezen puliszka egy köret lesz,
tehetsz rá kolbászt, szalonnát,
ha van tehened, tejet fejhetsz,
friss tejjel igaz finomság.

Dobd el hát az ebéd-tablettát,
tereld össze a birkákat,
készíts juhtúróval puliszkát,
legyen hozzá jó étvágyad!

B Ilona Tóthné

JÖVŐM ZENÉJE

Már régen nem muzsikál bennem
a jövő zenéje, a hangok nesztelen
ott keringenek valahol az éterben,
s mint a disco-lámpa lidérces fénye
fel-fel villan egy csillag-térben
az időntúli messzeségben...
Engem ez nem tört meg, nem esedezem,
hogy maradj még,-ha fel is bukkan néha
egy-egy hang, mint az ekho, elhalóan..
De a szürke napok, mint falak az alapokra
úgy rátelepedtek  életemre és csak
a szív zöreje hallik már, maj elszáll,
mint fuldokló ember szájából a buborék...
Ó, mégis, mégis maradj még,
kell még e kis időmben valami szép!
Most nyílnak rózsáim s ne csak a
töviseket lássam s szúrásuktól
kiserkent vörös vércseppeket kezemen,
de lássam a színeket, érezzem az illatukat,
símogassam a piros, sárga szirmokat,
mielőtt végleg lehullanak,
s a rózsák zenéje tegye széppé
a mindennapokat...

B Ilona Tóthné

https://youtu.be/CwDUF1pyc44