Rainer Maria Rilke:SZERELMES DAL

Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.

De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.
Kosztolányi Dezső fordítása

Tetszik

HozzászólásMegosztás

31 Jutka Szimcsák, Bíró Antalné Marton Veronika és további 29 ember

Értékelés, Szép Jolika választása, Nógrádi Katalin: Téli magyar táj képéhez írt versekről.

A képen egy magas hóval borított falusi utca látható, hideg, téli időben, az ereszekről jégcsapok lógnak, füstölögnek a kémények.
A kép középpontjában egy feketekabátos, fejkendős idős nő próbálna menni az úton, láthatóan bokáig süppedve a hóban. Vajon mire gondol?
Előttem felrémlett gyerekkorom, amikor még a tél tél volt s mi kint szánkóztunk estig, amíg ránk nem fagyott a ruha.
De emlékszem egy olyan télre is, ami az igazi, kemény arcát mutatta.Egyszer lassan araszolva a nagy hóban autóztam a Rezi felé menő úton munkából jövet, mikor hirtelen egy hatalmas hófúvás kerekedett és rámszakadt a hóvihar. Elakadtam, szinte semmit nem láttam, kiszálltam a járműből és gyalog vágtam neki a még néhányszáz méternek, hazáig. Ott és akkor éreztem életemben először halálfélelmet. Megdermedve, nyakig hóval borítottan értem el a kaput, rátámaszkodtam és sírtam volna, de az arcomat sem éreztem.
Elnézést, hogy kéretlenül kitártam az érzéseimet, de a kép láttán nekem ez jutott eszembe, de mindez nem erről a képről szól..

De nézzük a verseket:

1. Margit Szabó Kila: Táli magyar vidék-Szép téli képek, tetszik a rímelése és gondolatilag is egyezik az általam írottakkal...
 "Ha a szél tombol, sípol, hóbuckákat alkot.
Utazni nehéz, az út síkos, nem ajánlott.
Öregnek bot kell! Nélküle ne menj, elcsúszol!"

2.Orosz Piroska: Téli magyar táj-Nagyon jó leírása és érzékeltetése a képen látottaknak. Köszönöm inspiráló versedet!
"Jégcsap lóg az ereszalján, hegyes mint a tüske
Megmutatja a magyar tél, van neki ereje.
Öregnéne bandukol a kijárt földúton,
A botjára támaszkodik, messze még az otthon."

3.János Horváth

: hópihék násza- János ez a vers a Te zenélő lelkedből jött, a képen nem látni násztáncot járó hópihéket, de elképzeljük...Ettől függetlenül szép téli vers...

4.Zsuzsa Kalocsa: Téli esték- Sajnálom, de a versedet nem értékelhetem a hosszúsága miatt, nem felel meg a kiírásnak.

5.Éva Hirth: A téli táj szépsége
 "Hófehér subán jár táncot a szél,
fehérbe öltöztek a fák,bokrok,
a zúzmara nehézkesen lehull,
csillognak az ereszen a jégcsapok"
Könnyed, szép vers, jó rímeléssel és még egy jótanáccsal is, érdemes megfogadni..
"Hosszú síkos út vezet a templomhoz,
cipőmre egy szakadt zoknit húztam,
így majd nem kell félnem,hogy elesek,
a távolban ,már a harangok zúgnak."

6. Ágnes Tihanyiné Tamás: Téli varázs- Saját érzéseid keveredtek a tél szineivel, valójában a vers nem a képről szól. Ha tehetek  egy észrevételt: a harmadik versszak mindkét sorában szerepel a "takarta" ige, az egyik helyett írhatnál fedte, vagy valami mást, hiszen bőven van választék gyünyörű nyelvünkben...
"Tompa hófelhő takarta a napot,
terhét leszórva takarta előlem a holnapot.

7.Joli Szép: Téli magyar vidék- Gyerekkori emlékekre utalva írtad téli versedet. Igen, mások voltak azok az idők még télen is.
"Nem voltak hótakarítók, maguk az emberek
taposták ki, a hófedte ösvényet."

8. Ildikó Lukácsné Alföldi: Téli magyar vidék- Nem értékelhető a versed a hosszúsága miatt, nem felel meg a kiírásban foglaltaknak.

9.Birta Angéla Angi: Öreganyó temetőbe ballag- Megható verset írtál a hóban temetőbe(?) csoszogó öreganyóról, miért is ne mehetett volna oda? Ami érdekes, itt nálam a kert tele van madárral, de télen egy sem énekel. Mindig tanul az ember...
"Némán csiszeg csoszog a cipellő,
kankosbót a támasz, reszkető kéz.
Minden gondolat Kedvesen merengő,
mikor még az élet tejföl volt, méz!"
Angika, a rövid -és hosszú magánhangzókkal gondjaid vannak, kérlek nézz utána a Googlén, érdemes..(Nem csodálkozom rajta, valószínű úgy írod, ahogyan Nálatok mondják.Pl. "kankosbót"-a bot rövid magánhangzó, a  kutat szintén...Megkérdezném még: a Kedvesen  miért nagybetűvel kezdődik? ) 

10.Edit Szabó: Faluban a tél ereje-Tökéletes vers a képről...Minden benne van, a táj, az öreg néne, jó a vers rímelése...
"Haza várja a lakóját,
falu szélén a kicsiny ház,
öreg mama út közepén,
bottal segítve a léptén.

Szikrázik a fehér acél,
napsugára aranyat ér,
eresz szélén a jégcsapok,
tél ereje holnapot hoz."

11.Márta Bosnyákné Harpauer: Azok a téli telek- Amire a vers címében is utaltál, a régi-gyerekkorodra visszanyúlóan írtál a télről, annak szépségéről.A végén említetted meg emlékeid között a szomszéd nénit, talán azonosítható lehetne a képi nénivel.Szép téli vers...
"De azért segíteni is mindig készen áll,
A szomszéd néninek ki bottal ját,
Keresi hol van még szűz hó, mi nem csúszik,
Elveszi szatyrát és helyette viszi."

12. Olga Kristóf:Téli magyer vidék- Szépet írtál a vidéki télről, nagyon tetszik   részben hasonulva  a képen látottakkal...

13.Eleonóra Kertészné Rotter:Téli magyar vidék -a versben elsősorban szociális érzékenységed érezhető az idős emberekkel kapcsolatban, az, hogy hogyan élik meg a vidéki telet. Nagyon szépek a rímek, jó vers.
 
"Nagy itt az egymásrautaltság:
Elhúzott innen az ifjúság!
Tél haván vagy nyár vizén,
Elkel az önzetlen segítség
A házukba rekedt nenéknek."

A játékot Gyöngyi Salláné kedves szavai zárták
"Delet ütött már az óra, öreg néne hazaballag, kályhájába befűt, hosszú úton elfáradt, ideje megpihenni. Kívánjunk neki nyugodt délutánt."
Úgy legyen! 

A verseket az alábbiak szerint értékeltem:

1.Helyezettek megosztva: Margit szabó Kila, Orosz Piroska, Edit Szabó,Olga Kristóf, Eleonóra Kertészné Rotter
2.Helyezettek megosztva: János Horváth, Éva Hirth, Ágnes Tihaniné Tamás, Joli Szép, Birta Angéla Angi, Márta Bosnyákné Harpauer

Sajnálom, hogy két versíró társunkat nem értékelhettem, felhívom a figyelmet a kiírás pontos betartására.Továbbá megemlíteném, hogy itt-ott találhatók helyesírási hibák és elütések. Kérem, hogy a versek feltevése előtt nézzétek át azokat.

Szeretettel gratulálok a helyezetteknek és mindenkinek, aki résztvett a játékban!

Bartha Ilona

Tehetetlenség

"Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. Gondol és vigyáz rá. Akit nagyon szeret. Gondolataival. Érzéseivel. Szívével. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel."
(Csitáry-Hock Tamás)

 tehetetlenség

lassan megszelidül várakozásom
helyét a vágyakozás méla búja tölti be
s mindkettő belezúdul a meredekpartú folyóba
tehetetlenül hömpölyög, keringve az árban...
ennyi volt hát? -még el semkezdődött s már vége
bizalomért ne menj az üzletbe
ott nem kapható,-mondhatnám, de minek...
résnyire nyitott ajtón nem férek be
én kitártam kapumat szívembe'
meredten néztem, amint egy varjú szemez velem
-okos madár, nem károg, de csőrében tartja
a lelkemből kitépett reményvirágot,
végre megszólal: kár, kár,
elrepült, nem is látom már
majd holnap, mégis várok még
összeszorul a torkom....sírhatnék...

/BI/
Kép: Net

Lélekdícsérő, XII. szonett

/Aranycsillag Irodalmi és MűvészetiCsoport
3.szonettkoszorúból/


A lélek nem más, mint Isten szikrája,
lángolva élni, Isten kegyelméből,

földi létben szeretve lenni szívből,
nem belefúlni reménység árjába.

Legyen minden nap lelkünkben szeretet,
s este, ha kinyitom ablakomat,
az égi sötétben látom az arcodat,
lélektükrömben illatok közt lebeg.

Minden gondolatod, kis mozdulatod
tükör- mutatja belső világodat,
a hitedet, mely szerelmed nektárja.

Ne hullócsillag legyen szerelmünk,
mennyei húrokon pendüljön lelkünk.
Testünket égi fénye dajkálja.

Bartha Ilona
Kép: saját