Te is nyiló rózsa voltál, anyám,
rózstestedből születtünk mi bibók, gyerekek,
tüskéiddel védted létünk, illatod volt a szeretet,
homlokodról csorgott a veríték, mint rózsáról a harmatgyöngyök,
az élet meggyötört, s egy őszi napon testedet fedték földrögök.
Szírmaid az enyészetté lettek, de vörös rózsavéred
a bimbókban csörgedez...
Az idő sodrában ők is kinyíltak, éltek,
fényben és árnyékban, mint a rózskertek,
s az őszi temetőben most egy közülük hullat érted könnyeket...
Bartha Ilona
