Mint orvos a boncasztalon
a tálcában lévő testet,
úgy boncolgatom magamban
az érzelmeket.
Mert valahol, valami hiányzik!
Nézzük csak,-félve tapogatom a szívet
(te nem látod, tán' nem is hiszed).
Érzékeny szerv, benne az élet lüktet,
kordában tartja a vékonyka ereket,
s azok, mint szorgos rabszolgák
az éltető nedvet szállítják,ontják.
De a főverőér hirtelen azt mondta,
hagyjatok egy időre magamra...
Az érzelmeim összekúszálódtak,
mint testben az erek. Most mit tegyek?
Valami hiányzik, döntenem kellene,
körülfon a bizonytalanság, hová, merre?
Hiszen az erek is,-további dolgukat nemtudván,
a vért a testben szerte-széjjel szórják...
Rendet teszek majd magamban,
csak találjam meg az okot,
mégsem lesz már semmi olyan,
mint azelőtt volt...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016. augusztus 12., péntek
2016. augusztus 10., szerda
VELED IS MEGTÖRTÉNHET / Rondo /
Zsuzsa játékára
Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
B Ilona Tóthné
Kép: net
Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
B Ilona Tóthné
Kép: net
2016. augusztus 7., vasárnap
MÚLT TÜKRÉBEN EGY VASÁRNAP
/Sándor játékára. Megadott szavak: strófa, szófa, szalétli, verenda, vecsernye
Még a nyárfa lombjai sem rezdültek
e fülledt hőségben, egy nyári vasárnapon,
a mama szelíd hangján szólt: gyertek,
gyerekek,-s a szalétliben a terített asztalon
ott gőzőlgött az aranyköröcskés húsleves...
A papa az asztafőn csendre intette
a mohó pulyákat, kik egyre csiviteltek,
majd bajszát pödörve fáradt tekintete
mosolyra váltva nézett az étkező családra,
s ebéd után elmerengve rágyújtott pipájára.
A mama ledőlt a szófára, s délután
mikor zúgott a harang,-ó, srófába illő szavak!
kiöltözve állt a család az árnyékos verendán,
majd, mint egy békemenet vecsernyére indult a főutcán...
Múlt tükrébe tekintve példám lett örökre: ilyen egy család.
B Ilona Tóthné
Kép: net
Még a nyárfa lombjai sem rezdültek
e fülledt hőségben, egy nyári vasárnapon,
a mama szelíd hangján szólt: gyertek,
gyerekek,-s a szalétliben a terített asztalon
ott gőzőlgött az aranyköröcskés húsleves...
A papa az asztafőn csendre intette
a mohó pulyákat, kik egyre csiviteltek,
majd bajszát pödörve fáradt tekintete
mosolyra váltva nézett az étkező családra,
s ebéd után elmerengve rágyújtott pipájára.
A mama ledőlt a szófára, s délután
mikor zúgott a harang,-ó, srófába illő szavak!
kiöltözve állt a család az árnyékos verendán,
majd, mint egy békemenet vecsernyére indult a főutcán...
Múlt tükrébe tekintve példám lett örökre: ilyen egy család.
B Ilona Tóthné
Kép: net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)