Újra itt az este,
a pihenés ideje.
Sötétedik, a nap behúzta szárnyait,
valahol egy másik féltekén világít.
Oh, ezek az esték egy dolgos nap után,
fáradtan fogyasztom vacsorám,
egy jó fürdés majd feüdít,
úgy hiányzol, nem vagy itt..
Múlik az idő, élek, vagyok,
néha magamnak is hazudok,
hogy egyszer megbékélek majd,
de a nemfelejtés egyre hajt.
Talán holnap..Lefekszem,
ágyam szélén ül az Isten,
s lehúnyt pilláim mögött,
álmom új világba szökött..
B Ilona Tóthné
kép: saját
