Az én életem

Az én életem már csak ilyen,
Nyarak   után az ősz liheg
De az idő azt is tovább hajtja
Jön majd a tél, a fehér árva.

Tavasz lesz-e, még nem tudom,
Ha igen, fogom a kalapom,
Teli tüdőből szivom majd a levegőt
S bejárom az erdőt, a réteket, mezőt.

Élek a változó évszakokban,
Néha fényben, néha árnyékban,
Járom az utam, végét még nem látom,
Sirok és nevetek e furcsa világon..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Nagy a vétkem

Nagy az én vétkem, Uram!
Mert barkácsolt szavakkal
káromoltam a létet!
Tudom, hogy ez nagy vétek,
de oly nehéz az élet!
Sok vágyam semmivé lett,
testem, lelkem kiégett..
De álmaim még vannak,
örülök a holnapnak,
kezdem mindig előről,
míg a daráló felőről..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Istvan Ozvegy, Sztancsik Éva Lambrozett, Eleonóra Kertészné Rotter és további 36 ember kedveli ezt.

Játékra: GYENGESÉG

Út végén ballagók belső nyugalmával
morzsolom az időben napjaimat,
esténként szeretteimért telt imával
zárom a fáradt, csendes nappalokat.

Úgy gondoltam, nem érhet már váratlanság,
Istenem az én őröm, ad még kis fényt,
örömet, s nem lesz átokká a valóság,
álmodoztam ibolyaszínű reményt...

Hirtelen, mint torony tetején a rozsdás
szélkakas csikorgása, úgy hördült fel
a keresztény világ, nem tudathasadás,
barbár, pogány ciklon játszik a néppel.

Nézem arcomat a tükörben, s mit látok?
Őrület, tükörképem egy eltorzult arc!
Tele vagyok félelemmel, nekem már sok,
gyenge erőmet meghaladja a harc...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Novák Zsuzsa, Sándor Turza, Katalin Fehér és további 19 ember kedveli ezt.

Hozzászólások

A SZÓDÁSÜVEG

Év végén a pincében rakosgattam,
s mélyen lent, a vakablakban
néhány régi szódásüveget találtam,
hosszú évek óta meghúzódtak
a homályban.
Azóta már nemzedékek
váltották egymást,
s letakarta őket az égi palást,
de az üvegek még vannak,
öregek és divatjamúltak,
tanúi az ezt megelőző kornak.
Üresek és átlátszóak,
csak tiszta víz kellene,
és egy patron, mely beléjük
új életet lehelne...
Olyanok, mint én, így év elején,
üresnek érzem magam,
nem pezseg bennem remény,
hűtlenek lettek céljaim,
az alkonyt várom,
talán a láz színe
pirosra festené világom.
Bárcsak lenne egy patron,
ami újdonságot adna,,
s nem lennék üres, kopott
szódásüveg az ablakba'...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Széll Magdolna, Istvan Ozvegy, Jolán Surányi és további 27 ember kedveli ezt.