A SZÓDÁSÜVEG

Év végén a pincében rakosgattam,
s mélyen lent, a vakablakban
néhány régi szódásüveget találtam,
hosszú évek óta meghúzódtak
a homályban.
Azóta már nemzedékek
váltották egymást,
s letakarta őket az égi palást,
de az üvegek még vannak,
öregek és divatjamúltak,
tanúi az ezt megelőző kornak.
Üresek és átlátszóak,
csak tiszta víz kellene,
és egy patron, mely beléjük
új életet lehelne...
Olyanok, mint én, így év elején,
üresnek érzem magam,
nem pezseg bennem remény,
hűtlenek lettek céljaim,
az alkonyt várom,
talán a láz színe
pirosra festené világom.
Bárcsak lenne egy patron,
ami újdonságot adna,,
s nem lennék üres, kopott
szódásüveg az ablakba'...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Széll Magdolna, Istvan Ozvegy, Jolán Surányi és további 27 ember kedveli ezt.