A 49. heti játék értékelése

Kedves Csoporttagok!

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy értékelhetem a jelzett hétre feltett két képre írt verseket.Igyekszem rövidre fogni mondandómat, hiszen itt az ünnepi készülődésben már mindnyájan kicsit fáradtak vagyunk.

Az első kép címe: A GÖMB

A képen,-mint megtudtam, Debrecen főterén található gömb-építmény látszik s rajta úgy ragyognak az égők, , olyan fényözönben tündöklik az egész szerkezet, mint egy égből jövő tűzgolyó.
Az első reakcióm az volt, mikor megláttam, hogy elmosolyodtam. Eszembe jutott egy humoros mondás, mikor valaki azt írta magáról:már majdnem olyan tökéletes vagyok, mint egy gömb. Van igazság ebben a mondatban, már ami gömbre vonazkozik.
Ez a gömb most a Karácsony jegyében született.Aki ide belép, az úgy érezheti,bűneit elégeti a sok sugár, megtisztul, lelkébe fény költözik.
Számomra ez a fényes gömb a szeretetről, az összetartásról, belső megtisztulásról szól, melyeknek karácsonykor nagy jelentősége van.
E szubjektív szemléletem alapján olvastam és értékeltem a verseiteket és nem meglepő, hozzám hasonlóan érzetetek.
Úgy gondolom, -bár mindkét kép egy feladványt képez-külön értékelek, képenként, mert csak az ünnep köti őket össze, de két külön témát képeznek.

A kiírásra 8 vers érkezett, a beérkezés sorrendjében néhány szót írok a versekről:

Ildikó Lukácsné Alföldi: Varázs. - Versedben az örök magányt véled felfedezni az álomvilág varázsában.Szép vers.

Margit Szabó Kila: Eljön a karácsony- karácsonyi zsongásban szeretetvárás, mert a karácsony a legszebb ünnep. -Szép szeretetvers, de a Gömbről nincs benne szó, általánosságban írtál erről az ünnepről., a várakozásról.

Joli Szép: A gömb -Igen, a Gömb jelkép, a fényes karácsony és Jézus születése. Röviden, szépen írtad.

Bíró Antalné Marton Veronika:A gömb, amelynek varázsa van.- Idézem az utolsó két sorodat: "Ha minden ember ezen átmehetne, A földön lérejönne a béke." Egyre gondoltunk, nagyon tetszik, ahogy az adventi készülődést levezeted december tükrében. Gratulálok!

Márta Bosnyákné Harpaur: Karácsonyi Fényben- Ismerve a verseidet, kedves Márta, most is hű lettél magadhoz. Amiről én is írtam, Te is fontosnak tartod a lélek tisztaságát,a megtisztult lélekkel teli karácsonyt. Szép vers, kár hogy túllépted a kiírásban szereplő húsz sort.

Edit Szabó: Fénylő gömb- Gratulálok, Edit, teljesen átérezted a GÖMB üzenetét, nagyon szépet írtál 
"Fényes gömb üzenete
szíveket öltöztet be,
ünnepvárás,születés,
Isteni lény megjöttét."

Orosz Piroska: A Gömb - "Ember-szemmel " nézted a gömböt, a külsőségekre koncentráltál. Nem baj ez, emberek vagyunk, ugyanazt a dolgot nem egyformán látjuk..

Mátyás Rita: Egy hajléktalan mennybemenetele- Mély érzelmekről tanúskodik versed, együttérezve a hajléktalanok kivetett életével , szembeállítva a  fényes ünnepi várakozással. Szép-szomorú karácsonyi vers, sajnos 1 versszakkal túllépted a kiírában foglaltakat.

Fentiek figyelembevételével az én helyezésem:
I.  Helyezett: Edit Szabó, Bíró Antalné Veronika,
II. Helyezett:Margit Szabó Kila, Ildikó Lukácsné Alföldi, Márta Bosnyákné Harpaur, Mátyás Rita

Jolika Szép és Orosz Piroska, köszönöm inspiráló verseiteket, Tiétek az Adminok Díja.

Vizió

Fent, a hatalmas sziklahegy tetején
a lenyugvó naptól vérvörösre szineződött ormon
néhány gépember állt, s amerre a szem ellát,
fortyogó vulkánokból kiömlő lávatenger,
forrón bugyborékoló, gözölgő hordalékot  kever
a süvöltő szél s a tenger partján
az éltető olaj kicsapódva, életnek semmi nyoma,
sehol egy fa, egy madár ezer év óta...
A gépemberek állnak, számukra a látvány megszokott,
úgyszintén a tenger másik partján a kihalt sivatagok,
csak homok, homok...
A gépemberek beszélgetnek azon az ősi nyelven,
melyet még az ember táplált beléjük
és mint az ereklyét, hagyományként őrzik,
bár szívet és érzelmeket nem kaptak valaha,
mert ezekből az ember is szűkölködött,
az arany-ókorban úgy vélték, életük mostoha,
s mindenik szívvel, lélekkel csak küzdött...
Ó, a lélek a világégéssel az emberrel együtt kihalt.
-De mi maradtunk, társaim, s ami még maradt,
itt ez az időkapszula a kezemben- mondta egyikük,
s benne egy papír. Papír! S néztek rá,
mint hajdan ember ember az aranyra.
Mi létezni fogunk, amíg a föld mélyéről feltör az olaj,
mert az a mi eledlünk, testünk mozgatója,
talán belőlünk is marad majd valami
az utókorra...

Bartha Ilona
Kép: google