Amikor a titkok ajtaja kinyilik

Első szerelem

Furcsa az élet. Hiszek abban, hogy a sorsunk előre elrendeltetett. Mi nem tehetünk  mást, mint néha-néha "szél-jegyzetet" írunk a sors könyvébe.

A lány 12-13 éves lehetett és ott állt az utcafrontot elválasztó kerítés mögötti bokrok ágai között.A szemközti házban lakott barátnője, iskolába is együtt jártak. Mivel a szülők dolgoztak, délutánonként a többi szomszédgyerekkel játszottak, élték a felhőtlen gyerekkor minden örömét. Játék után otthon rendetraktak, kitakarítottak, tanultak, mire az anya hazatért, már csak vacsorát kellett készítenie.
De mostanában valami megváltozott. Történt, hogy a szembenlévő házba egy fiatal pár költözött albérlőként.A férfi akkor végzett a műegyetemen, szemrevaló, csinos felesége is dolgozott valahol félállásban, mert többnyire sétálgatott, vagy valahol volt.Szép, napos időben kiültek a kertiasztalhoz, beszélgettek, vagy nézték a játszadozó gyerekeket.A férfi magas, fekete, jóképű ember volt és a lány szeme meg-meg akadt rajta, néha odamosolygott és a férfi felé intve, viszonozta.
Mennyire más ez az ember, mint Béluska-gondolta a lány. Ő mindig csak bosszantotta a hülye tréfáival és a vége az lett, hogy a lány jól odasózott neki, de Bélus még azt is élvezte.
A lányban egy új érzés kezdett mocorogni. Maga sem tudta, hogy mi, de egyre csak a bokrok mögé vágyott, hogy nézhesse a férfit.A levelek eltakarták, a túloldalról semmit nem lehetett észrevenni.
Igy telt el a nyár, majd a következő év,-a lány beleszeretett a férfiba.Ennek egyetlen bizonyítéka volt, a naplója.Ebben minden napjáról beszámolt, kiírta az érzéseit, még az egyoldalúság sem zavarta, talán kicsit természetesnek vette, hogy itt egyedül csak ő a főszereplő,-bár a vele egykorú lányoknak már voltak olyan Béluska féle udvarlóik, őt ez az érzés annyira eltöltötte, hogy senkivel nem akart osztozkodni, még egy beszélgetés erejéig sem.
Aztán megkezdődött a középiskola, a gimnázium egy másik városrészben, a gyárvárosban volt, ahová minden reggel villamossal utazott.
Az egyik reggel a meglepetéstől majdnem hanyattesett. A férfi jött mögötte, gyengéden a vállára tette a kezét, beszélgetve haladtak a megálló felé. A lány a gimibe, a férfi a gyárba tartott, ahol gépészmérnökként dolgozott.
Ez megismétlődött hetente egyszer-kétszer, a férfi érdeklődött, tanácsokat adott a tanulással kapcsolatban, egyszer véletlenül elárulta, hogy asszonya félrelépett, a házasságukat nemsikerűlt megmenteni, elváltak.A lányban-aki már-már feledte a "gyerekkori" fellángolást-most újra előtörtek a régi érzések, de mélyen titkolta és halgatott róluk. Szinte szégyellte.
A gimis évek végére a lányból gyönyörű, kisportolt nagylány lett, rengeteg középiskolai élénnyel és baráttal gazdagodva.Felejthetetlen évek voltak.
Érettségi után nem vették fel az egyetemre, orvos szeretett volna lenni.-így a gyárban helyezkedett el, két évig dolgozott ott.Reggelente néha együtt villamosoztak.
Két év után aztán a lány felvételt nyert a műegyetemre. Villamos helyett mostmár busszal járt, nagyon jó tankörtársai voltak, az egyikük komolyan udvarolt, együtt tanultak, készültek a vizsgákra, éltét az egyetemisták néha kicsit léha, olykor nehéz időszakát. A lány barátja vidéki volt, így mindennapos vendég lett náluk, szinte családtag.Bár eljegyzést is tartottak, bár a lány egyre jobban úgy érezte, ez a szerelem nem olyan, mint amit a férfi iránt érzett.
Aztán a férfi újra megjelent az életében, egy gyakorlati órán, ahol a legnagyobb meglepetésre ő tartott előadást.Mindketten nagyon meglepődtek, mikor meglátták egymást.Mint kiderült, a férfi otthagyta a gyárat és itt kínáltak neki megfelelő állást.Igy most az egyetem felé buszoztak együtt.
Aztán a lány megbetegedett, komoly operációt hajtottak rajta végre. Az operáció előtt azt mondta a főorvos, hogy hosszú gyógyulásra kell számítani, így a lány évhalasztást kért.
Mikor ennek tudatában utoljára ment az egyetemre, a buszon a férfival csendesen ültek a hátsóülésen és a lányban hirtelen valami elkeseredett düh feltört, maga sem értette, hogy miért és akkor ott életében először keményen a férfi szemébe nézett és elmondta neki a gyerekkorától benne izzó érzéseit, szerelmét, eltitkolt egész addigi életét, szenvedélyesen, zaklatottan. A férfi csak ámult, nem is tudott megszólalni, mikor a busz megállt és a  lány hirtelen leugrott.
Akkor látta utoljára a férfit.Nem tudta, hogyan élt ezután, mi történt vele, párhuzamos életüknek vége lett.
A gyógyulása után Pestre kerűlt, a tanulmányait is ott folytatta más vonalon, majd férjhezment-de nem a vőlegényéhez.
Azóta eltelt majd egy élet. Néha mosolyog, ha eszébejut első szerelme és arra gondol, nem bánt meg semmit...

B Ilona Tóthné

Tavaszi metszés

Ékt 15. szójáték
Megadott szavak: szőlő, tőke, részeg, darázs,vaddisznó, szüret,szerelem,hordó,őrület, szedni

sóhajtozik már a tél
az uralma véget ér
itt a tavaszi őrület
darázs sem marad kövület
gyere kislány a szőlőbe
ide fel, a hegytetőre
felül metszem a vesszőket
te meg alul a tőkéket..
ősszel, ha majd lesz a szüret
együtt szedjük a fürtöket
még a vaddisznó sem rest
hullott szemektől részeg lesz
a hodókban forr az újbor
szerelmes szám ég a csóktól
szüret volt ez a javából
Istenünknek jóvoltából..

B Ilona Tóthné
Kép: Saját