NEM ÉRDEKEL

Nem érdekel, ki vagy,
hogy' nézel ki, mi vagy,
éveidnek száma sem érdekel,
honnan jöttél, mit végeztél,
palotában vagy kunyhóban éltél,
szép-e a ruhád, vagy szakadt,
milyen színű a hajad,
szemed világít-e, mint a fáklya,
vagy mélabúsan nézel a világra..
szeretsz-e valakit,
vagy a magány beterít,
nem érdekel!
De egy úton megyünk, szembe
rád nézve villám vág szívembe..

elmentünk egymás mellett,
s fél lettem egész valóm helyett

B Ilona Tóthné
Kép:Net

TÖREDÉK

Egy különóráról tartottunk haza éppen,
a gyerek fáradtan bóbiskolt a hásó ülésen,
nesztelen suhantunk, a város házai eltüntek,
az út melletti földeken gépek dübörögtek,
talán éppen kukorica magokat vetettek..
mindig mosolygok magamban,
bárhogy is van, az élet ott van a magokban..
Mama mesélj,-riasztotta a gyerek a gondolataimat,
miközben kezében egy száraz szendvicset szorongat..

Elmesélem neked a mi szünidőnket az én papámnál.
Meséld, mama, legalább megtudom, milyen gyerek voltál..
Tudod, mi nyaranta falun, a nagyszülőknél voltunk,
s míg a papa a földeken kaszált, a réten játszottunk..

Lassan poroszkál a lovasszakér
a por lepte mezei úton,-kezdtem
s látom, a gyerek szeme örömmel megrebben..
Szemben már a lenyugvó nap
aludni készül felhő dunnába takarózva,
útszéli árokparton illatos virágok bólogatva
köszöntek el egymástól, már a tücsök sem hegedül,
a bakon öregapám ül
kérges kezében a gyeplő
szikár alakján az utolsó sugarak megtörtek..
hátra-hátra néz, a csenedet
vidám gyerekhangok törik meg.
Délceg már ismeri a járást,
nem kell neki a nógatás..
A faluba érve, szemben velünk
tehéncsoda közeleg,
a gazdák a kapuban várják őket,
mint hazatérő gyerekeket.
A tágra nyílt kapun át
Délceg büszkén hozza a sereget,
nagyanyám már megsütötte
az illatos kenyeret..
Készíti a vacsorát
s mi éhes szájjal kebelezzük
a fínom tejespuliszkát..

A nagyi kenyérsütő gépe meg van még?
S én elmagyarázom a kemence titkait.
És a puliszka sem egy csoda,
csak egy egyszerű kukorica kása..

Közben megérkeztünk, s a gyerek a lépcsőfordulóban
kezével ostor-suhintást utánozva visszaintett
mosolygó kék szemében huncut fény villant:
-a nagypapi varázsló volt, mint Harry Potter,-elmélkedett.
Meghatódtam, szemem valamiért nedves lett..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

MAGAM VAGYOK

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom."
/Tóth Árpád/

Országunkban a felnőttek majd egyharmada egyszemélyes háztartásban él, hatvan felett pedig egyre több az özvegyek száma. Róluk szeretnék most írni, magam is közéjük tartozom.

Bizony, korosztályomban egyre többen élünk egyedül.
Van olyan barátnőm, aki- míg egészségi állapota engedte-állandóan utazott. Szinte bejárta a világot.De ma sem unatkozik, időnként összejön barátnőivel egy-egy közös vacsorára, beszélgetésre.
Egy másik barátnőm Isten csapásának érzi az egyedüllétet, mindig más-más ismerőse  "nyakára akaszkodik" és néhány napot velük tölt. Egyszerűen nem tud egyedülleni.
Aztán van olyan,aki napjait megosztja a családjával, mai napig velük él, segít az unokák nevelésében, háztartási munkákban.
Egy másik barátnőm bezárkózik, él a négy fal között, morózus, kerüli a társaságot. Megkeseredett ember lett, állandó társa a külviágtól  való félelem, csendesen,magában őrlődve telnek napjai.

Van, aki az egyedüllétben teljesedett ki. Megtalálta az egyedüllét örömét, a szabadságot, felfigyelt sok olyan tulajdonságára, amiről eddig nem is gondolta, hogy benne rejtőzködik.Eddig lefoglalták a napi családi gondok, de most lett ideje önmagára is gondolni, befelé figyelni.
De sorolhatnám tovább, az egyedüllétet mindenki másképp dolgozza fel, a változtatásokra ebben a korban már nehéz tanácsot adni.

Szerintem csak az keseredik meg, aki önmaga számára rossz társaság.
Gondoljunk arra, hány ember szenved az elszigeltségtől, aki családban él, vagy egy rosszul működő kapcsolatban. Nem is próbálnak kilépni, változtatni, hiszen maga a társadalom is automatikusan a "vesztes" a "szegény" billogot süti rá az egyedülállóra.
Pedig az embernek élete folyamán szüksége van az egyedüllétre, a magánszférára,-alapvető igényünk.
Ma már a magány fogalma is megváltozott, benne vagyunk az események sodrában akkor is, ha egyedül élünk.

A legfontosabb,hogy szerethetőek maradjunk, nyitottak, legyünk összhangban magunkkal, keressük és találjuk meg magunknak azt, ami tartalmassá, élhetőbbé teszi világunkat. A "megkérgesedés" nem vezet sehová. Amíg céljaink vannak, a magány legyőzhető és az egyedüllét is nyugalmat, egyensúlyt hoz életükbe.

B Ilona Tóthné
Kép:Net

Amikor én még...
Kutakodtam, mit találtam!? Rég volt, tán igaz sem volt..smile hangulatjel
Amikor még voltak terveim..

Tetszik ·

· Megosztom

Ana Mercedes Muñiz Zambrano, Éva Lambrozett, Kocsi Imre és további 45 ember kedveli ezt.

HOL ÉS HONNAN

Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek,-kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható, a Mindenséget ölelő?

Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?

Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net