MAGAM VAGYOK

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom."
/Tóth Árpád/

Országunkban a felnőttek majd egyharmada egyszemélyes háztartásban él, hatvan felett pedig egyre több az özvegyek száma. Róluk szeretnék most írni, magam is közéjük tartozom.

Bizony, korosztályomban egyre többen élünk egyedül.
Van olyan barátnőm, aki- míg egészségi állapota engedte-állandóan utazott. Szinte bejárta a világot.De ma sem unatkozik, időnként összejön barátnőivel egy-egy közös vacsorára, beszélgetésre.
Egy másik barátnőm Isten csapásának érzi az egyedüllétet, mindig más-más ismerőse  "nyakára akaszkodik" és néhány napot velük tölt. Egyszerűen nem tud egyedülleni.
Aztán van olyan,aki napjait megosztja a családjával, mai napig velük él, segít az unokák nevelésében, háztartási munkákban.
Egy másik barátnőm bezárkózik, él a négy fal között, morózus, kerüli a társaságot. Megkeseredett ember lett, állandó társa a külviágtól  való félelem, csendesen,magában őrlődve telnek napjai.

Van, aki az egyedüllétben teljesedett ki. Megtalálta az egyedüllét örömét, a szabadságot, felfigyelt sok olyan tulajdonságára, amiről eddig nem is gondolta, hogy benne rejtőzködik.Eddig lefoglalták a napi családi gondok, de most lett ideje önmagára is gondolni, befelé figyelni.
De sorolhatnám tovább, az egyedüllétet mindenki másképp dolgozza fel, a változtatásokra ebben a korban már nehéz tanácsot adni.

Szerintem csak az keseredik meg, aki önmaga számára rossz társaság.
Gondoljunk arra, hány ember szenved az elszigeltségtől, aki családban él, vagy egy rosszul működő kapcsolatban. Nem is próbálnak kilépni, változtatni, hiszen maga a társadalom is automatikusan a "vesztes" a "szegény" billogot süti rá az egyedülállóra.
Pedig az embernek élete folyamán szüksége van az egyedüllétre, a magánszférára,-alapvető igényünk.
Ma már a magány fogalma is megváltozott, benne vagyunk az események sodrában akkor is, ha egyedül élünk.

A legfontosabb,hogy szerethetőek maradjunk, nyitottak, legyünk összhangban magunkkal, keressük és találjuk meg magunknak azt, ami tartalmassá, élhetőbbé teszi világunkat. A "megkérgesedés" nem vezet sehová. Amíg céljaink vannak, a magány legyőzhető és az egyedüllét is nyugalmat, egyensúlyt hoz életükbe.

B Ilona Tóthné
Kép:Net