E kábult, fülledt trópusi légben
már nem is érzem emberi lényem
szinte öntudatlanul lebegek
testemet átdöfik sugárkötegek
agyamat a forróság kiszippantja
ólomlábaimmal itt lent taposom
üres fejjel bambulok a nirvánába
történne már valami,-álmodom
a körtefa alatt mintha rezegne a levegő
szinte kúszva fáradt testem a fa alá huppant
emlékszem még,-fejemen egy lehullt körte
szerves bombaként szétloccsant...
B Ilona Tóthné
