Kavicsok /Játékra /

Megadott szavak: Kavics, Kontroll, Kenyér, Kutyasétáltatás, Kulipintyó

Kavicsok...A természet egyik legcsodálatosabbb ajándékának tartom. Vajon elgondolkodott-e valaki azon, hogy -darabszámát tekintve- a legtöbb talán kavicsból van a világon és mégis, nincs közöttük egyetlen olyan sem, ami alakban megegyezne a másik kaviccsal? Még színekben sem.
Engem teljesen elvarázsolnak a kavicsok, gyerekkoromtól kezdve gyűjtöm őket, amik az utamba kerülnek, a legszebbeket alakban és színben, akár kutyasétáltatás során a tóparton, miközben néhányat beledobok a vízbe és nézem az így keletkezett vízgyűrűket, vagy a parkban cipőm orrával megbökök egyet-kettőt, de itthon a kertben a nagyobb kavicsokból képzett ágyás-szegélyeket is gyakran tapogatom, sőt, még képes voltam a tengerpartról is cipelni egy szatyorral...
Magamban olykor elmosolyodom- sokan biztos félnótásnak tartanak,-mert én ilyen piti dolgokon is képes vagyok töprengeni.Jó lenne már kicsit kontrollálni magam, dehát mit tegyek, ha nekem még egy darab kavics is titok, mert megmutatja és sejteti a természeti erőket, energiákat, melyek létrehozták ezeket a számokban ki sem fejezhető apró alakzatokat.
Talán jobb is lenne, ha a realitás talaján mozognék és inkább azon töprengenék, amin a városszéli kulipintyóban meghúzódó szegény ember: -miből és honnan lesz holnap kenyerem?
Azt tudom, nem csak a kulipintyóban, de a városi regetegben és sokan mások a világon kérdezik ezt maguktól...
Úgy vélem, erre jobban tudnám a választ, mint arra, hogyan "születettek" a kavicsok...
/BI/

Kép: Net

Az igaz ember

Ma valahogy elöntött a fáradtság. Csoda tudja, miért, se többet, se kevesebbet nem csináltam, mint máskor. Csak hát az idő...Elhatároztam, holnap lazítok egy kicsit, nem seprem se a leveleket, nem festem sem az ajtókereteket, nem főzök és nem is takarítok, sőt- nem is írok. Csak úgy lazán leszek...
Persze ismerve magamat, mindez nekem olyan, mint egy büntetés. Ugyanis a fizikai munkák mellett kevesebb idő jut elmélázni egy-két dolgon. Előlegben már eszembe is jutott valami.
Egyszer egy régi ismerősöm azt mondta nekem, te egy igaz ember vagy. Valami apropóból...Akkor csak elmosolyodtam, de nem kérdeztem rá, mire alapozza ezt a kijelentését. Én, meg az igaz ember, hmmm...Egyáltalán, ki az igaz ember? Az valóban igaz, hogy őszinte vagyok és nem hazudok. No, de ez sem volt mindig így! Mert amikor dolgoztam, igenis voltak olyan helyzetek, hogy kompromisszumokat kellett kötnöm a cél érdekében. Ma már nem vagyok erre rászorulva, megengedhetem magamnak, hogy őszinte legyek, kifejtsem a véleményemet, ha valakit érdekel. Ettől lennék igaz ember? Nem! Szerintem nincs is 100 %-ban igaz ember. De vannak néhányan- köztük én is,-akik megpróbálnak nagybetűs EMBER-nek lenni, maradni, a gyarlóságok mellett is. És azt gondolom, igaz ember "kérdésben" ez a fontos, a lényeges. De ez csak az én véleményem..
/BI/.

Kép: Net