2015. március 20., péntek

Ismerd meg magad

Sokan úgy gondolják, egy életen Keresztül nem ismerik meg magukat. Én úgy vélem, tisztában vagyok magammal. Legalábbis eddig a pillanatig. Volt időm a megismeréshez.
Miért írtam, hogy eddig a pillanatig? Azért, mert az önismeret nem egy stabil állapot, az idő függvényében alakul ki, változik. A kor, a külső környezet, a különböző helyzetekre, történésekre való reagálásunk mindig újabb és újabb jellemvonásunkat hozza elő. Fiatal koromban például nem gondoltam arra, hogy fájó derékkal hogyan fognak telni a napjaim. Most már ezt is tudom, mert benne vagyok ebben a helyzetben. Mikor a férjemet, a szeretteimet elvesztetettem, akkor azt éreztem, nincs tovább, aztán mégis túléltem. De még mindig van olyan körülmény, ami bizonytalanná tesz, ami még előttem van. Ez nem más, mint az, ami minden ember életében bekövetkezik egyszer, azaz a végleges eltávozás. Mivel azt írtam, tisztában vagyok magammal, most úgy vélem, méltó módon, tiszta lelkiismeret
tel készülök majd fel az utolsó útra. De vajon így lesz-e? Nem tudom meg, csak majd az véső pillanatban..
 B Ilona Tóthné

2015. március 19., csütörtök

A négy elem, nekem

Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett.
És én honnan? Soha meg nem tudom,
csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok,
születtem a Mindenségben, s visszatérek oda,
ha meghalok..
S mikor vörös lánggal tüzet gyújt a naplemente,
 aludni hívja a kóborló sugarakat,
égő tüzét az éj leple letakarja,
költő szemében is az álom a tüzet eloltja.
Ha a sors kegyes hozzánk, eljönnek
az éltető hajnalok,
fűszálak közt megbújik az égi harmat,
folyók, tengerek dobálják a hullámokat,
s az erdei forrásból előbukkanó
tiszta víz életet ad.  Nézem, ahogyan
a kis csermely patakká duzzadva tovahalad.
Amikor sétálok
úgy érzem, az egyetlen biztos pont az életemben
a föld a talpam alatt. Nekem az életet jelenti,
az érlelő búzát s ahová az ózondús fák gyökerei kapaszkodnak,
mezőket, réteket, ahol virágok illatoznak,
menedéke, táplálója állatoknak. Bár néha imbolyog alattam,
mégis, ha kezemben egy rögöt morzsolok, érzem, hogy
élek, vagyok..

B Ilona Tóthné

18Magdi Béres, Erika Kocsis és további 16 ember


A négy elem, nekem
Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett....
Továbbiak

Harsányan csikorog a szélkakas, / vastorkába süvítő szelek fújják a hangot, / valahonnan az űrből érkezett. / És én honnan? Soha meg nem tudom, / csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok, / születtem a Mindenségben, s visszatérek oda, / ha meghalok...

2015. március 15., vasárnap

POROS PADLÁS






A gyűrött, komor homályban,
ahol a hang is nyöszörög,
száraz madár tetemek közt
megbújt a szú a gerendákban.

A padlás őrizte titkát,
mint a zárt hetedik szoba,
befedte már a porpárna,
talán szellem vert itt tanyát.

Pók szőtt függönyt az ablakra,
élettelen már itt minden,
mint pumának, oly nesztelen
a léptem, por száll hajamra.

Mozdulatlan a levegő,
száz éve már fülledtségben,
bezárva a sötét térben,
éjszaka zörög a tető..

Kitárom az ablakokat,
beözönlik a napsugár,
a párkányról egy galambpár
hív, turbékolva csalogat..

B Ilona Tóthné
Kép: Net