Jó leszek

Van nekem egy régi jóbarátom
(együtt cigarettáztunk az iskola mögött),
most messze, egy új hazába költözött,
egy esős,-soha ne bánd hajnalon.

Hiányzik, kevés a jóbarát erre,
mindent megtett, tudását árulta,
vevő nem akadt, az utcát koptatta,
széttört családja lett az út szegélye.

Elment hát, mint nagyapám száztíz éve,
ennyit változott a világ s nincs vége,
miért, miért hagytak el,drága hazám?

Kérdeztem,-vágod, pajtás, talán tudod,
fiad vár, esténként sír a mobilod,
jó leszek, gyere már haza, apám!

Bartha Ilona

Az évek

A meggyfa tetejére akasztottam sok-sok évet,
ott lógtak, mint öreg obsitos kabáján az érmek,
nem árulom el, mennyit, mert kit érdekel?
-elég, ha én tudom, míg nem felejtem el...
Ma létrára másztam, azt gondoltam,
levágok belőle néhány ágat,
megrítkítom őket, csökkentem számukat.
Már a létra is ingott allattam,
eltüntem a lezuhanó ágak lombjaiban,
egy-két faág a húsomba mélyedt,
mintha mondanák: -egy vagyok veled.
Piros véremmel a könnyem is kicsordult,
meghatódtam, a becsületem nem csorbult,
no lám, van, ki ragaszkodik hozzám,
az évek, ó, az évek, nem tagadhatom le,
rátelepedtek testemre, lelkemre..

Bartha Ilona
Kép: Google

VÁRAKOZÁS

Fellázadtak ellenem az elemek,
(az öreg gépeim sem akarnak már szolgálni nekem)
s már az őszi nap sem kacérkodik velem,
pedig de nagy szükségem lenne rá,
egyedül vagyok, az eső csendesen szitál...
Várok, mindig várok, történjen valami jó,
türelem! -int a sors, mert ő a hangadó.
Felőröl a várakozás, a tétlenség nem nekem való.
Hová sietek?-magam sem tudom,
csak bukdácsolok a sáros úton,
keresek valami kapaszkodót, oly jó lenne hinni még,
hogy hajam nem hiába vesztette el színét...
S mint egy kotrógép, kisímitom az út felszínét,
hogy követőimnek nem kelljen rögöket rugdosni
s mint nekem, valahol félúton megállni...

Bartha Ilona