Fellázadtak ellenem az elemek,
(az öreg gépeim sem akarnak már szolgálni nekem)
s már az őszi nap sem kacérkodik velem,
pedig de nagy szükségem lenne rá,
egyedül vagyok, az eső csendesen szitál...
Várok, mindig várok, történjen valami jó,
türelem! -int a sors, mert ő a hangadó.
Felőröl a várakozás, a tétlenség nem nekem való.
Hová sietek?-magam sem tudom,
csak bukdácsolok a sáros úton,
keresek valami kapaszkodót, oly jó lenne hinni még,
hogy hajam nem hiába vesztette el színét...
S mint egy kotrógép, kisímitom az út felszínét,
hogy követőimnek nem kelljen rögöket rugdosni
s mint nekem, valahol félúton megállni...
Bartha Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése