ujjam hegye végigsiklott
egy-két rakoncátlan ráncon..
Szeretem a ráncaimat,
idő szántotta arcutakat,
az idő egyre mélyiti
-bár kinézetem nem szépíti.
Nem kell nekem önéletrajz,
az arcomon ott a sok harc,
kis jó mellett a bő kudarc..
Jó lenne egy kis nyugalom,
mikor homlokom nem ráncolom.
Tükörképem nem hazudik,
arcom már nem dacoskodik.
Jól van ez így,-úgy vélem,
míg szemüvegem fel nem teszem..
B Ilona Tóthné
