2016. február 20., szombat

Haikuk



Télen

télen egyedül
kandallóban már hamu
képek a falon

Símogatás

kutyát símitva
hűségesen tekint rád,
oldod magányod

Tél vége

hóvirág nyilik,
talán vége a télnek,
metszem a fákat

B Ilona Tóthné
Kép: Net



2016. február 19., péntek

Esti közvilágítás


Haiku
gyér fények este
drága modern égőkből
sötéten látunk


B Ilona Tóthné
Kép: Net

BOLYONGÁS

BOLYONGÁS
Bocsánat uram, én eltévedtem,
az utamat járom, a végtelent keresem,
itt bolyongok a csillagközi térben,
miután a Földemről letértem a holdfényben..
De bármerre megyek, egy bolygón kötök ki,
most éppen a vörös bolylygón egy vulkán tört ki...
Megjártam már a Jupitert és Vénuszt,
higgyen nekem, amit mondok, nem rébusz...
Hogy Ön is a végtelent keresi? Menjünk hát együtt,
csak vigyázzunk,,ne a fekete lyukba tévedjünk,
mert az alattomosan beszippant bennünket,
s céltalanul kileheljük lelkünket...
Bár már kezdem azt hinni,-e sok fényév séta után,
nincs is végtelen, lecsúszott a lyuk torkán...
Legjobb, ha visszatérek jó öreg Földemre,
utamat és életemet rábízom Istenre...


B Ilona Tóthné
Kép. Net

Éjjeli merengés

Ezt a cikket napra pontosan négy évvel ezelőtt írtam. Változott valami?

Éjjeli merengés

Ilona Bartha Toth,
2012. február 19.·
Elszálltak az évek..Rakétasebességgel rohan az idő..
Az éjjel nem tudtam aludni,igy elméláztam a gyerekkoromon.Van abban valami,hogy idősebb korban az ember jobban vissza tud emlékezni a régi eseményekre,mint a tegnap történtekre.
Nehéz,de szép gyerekkorom volt,bár nekünk, gyerekeknek csupa öröm volt az élet,de a szülőknek..Közeledvén a hideg napok,eszembe jutott,hogy a téli napokon mi gyerekek,felváltva jártunk iskolába.Ugyanis a húgommal csak egy közös bakancsunk volt,igy amikor ő vette fel,akkor én melegedtem otthon és forditva.De amikor már mindkettőnknek lett bakancsa,az sem tartott túl sokáig.Akkor még volt tél és mi imádtunk szánkózni,főleg korcsolyázni.Kint voltunk addig,amig a ruha ránk nem fagyott.Hol volt még akkor műkorcsolya? Csavaros korcsolya volt,ami a sok használat után előbb-utóbb letépte a cipő talpát.Arra viszont nem emlékszem,hogy az iskolában hideg lett volna.
Az osztályban sok szegény gyerek volt és még többen a szegénytől is szegényebbek.A tanitónéni a legszegényebb gyerekeket "beosztotta" a valamivel tehetősebb családokhoz hétvégi ebédekre.Igy nálunk is minden szombat-vasárnap volt egy-egy kosztos,anyám valahogy előteremtette az ebédrevalót.Bizony,az ötvenes évek nem leány-álom volt.
Rendszeresen hallgatom a rádiót,megnézem a TV hiradót.Nagy megdöbbenéssel hallom,látom,hogy miután fűtés-szezon van, nagyon sok helyen a gyerekek nem mennek iskolába,mert hideg van,kikapcsolták a fűtést,a számlákat nem tudták kifizetni.Ahol pedig nincs iskolaszünet,ott a gyerekek télikabátban,kesztyűben fagyoskodva és fogvacogva ücsörögnek a padokban.Cipő tehát van,meleg nincs.
Aztán arról tájékoztatnak,hogy nincs mit főzni a gyerekeknek,mert nem jönnek ki a kosztpénzből,igy -aki nem tud magával vinni valami kis uzsonnát,az nem csak fázva,hanem éhesen is szivja magába a tudást.
Nem értem az egészet..Csak az idő szállt el,a körülmények maradtak?Érdekes..Több,mint fél évszázad telt el gyerekkorom óta..
Mintha megállt volna az idő..
Erzsébet Ecsedi
Erzsébet Ecsedi Nagyon megfogott,megosztom.
Novák Zsuzsa
Novák Zsuzsa hmmm... Emlékezést váltott ki nálam az írásod Ilona. A kérdésed jó.
Bernadett Székelyhidi
Mária Dufek
Mária Dufek Szomorú, de még a Szentírásban is azt olvassuk ,Jézus szavai ,szegények mindig lesznek veletek. Máté 26:11
Mária Albert
Mária Albert Nagyon jó cikk Ilona kedves. Én is így nőttem fel. A barátnőm anyukája meghámozta lányának az almát, és én megettem a héját. sokszor elgondolkodtam rajta: Én jártam jobban, mert több vitaminhoz jutottam. A kérdésed Jogos!
Éva Hirth
Sándor Turza
Katalin Fehér
Istvan Ozvegy
Istvan Ozvegy like hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, István!

2016. február 16., kedd

Szerelem múltidőben



Ó, de szép a szerelem
-ahogy visszaemlékezem-
égtem, lángoltam,
néha átkot szórtam,
s mindig, mindig kicsit
belehaltam..
Volt csalódás,
mely széttépett,
s újabb szerelem,
mi feledtetett.
Áhítva hírdetem:
éljen a szerelem!
Nekem már befalazva
haldoklik szívemben.
A szerelem számomra
már egy szép álom,
s hogy részem volt benne,
a sorsot áldom..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

" Ki vagyok én" pályázat eredmény

Gyula Gulyás  Szókincstanya
Beöthy Élő Hajnalka a Frezetto Alapítvány elnöke szavaival:
Kedves Tanyalakók, Csillag Fényével Érkezők!
A "KI VAGYOK ÉN" című pályázat
Első 10 helyezettjének névsora:
Turza Sándor,
Jeremy Jones
Reményi Éva
Kertészné Rotter Eleonóra,
Özvegy István,
Albert Mária,
Czink Ildikó,
Dufek Mária,
Berta Csaba,
Tóthné B.Ilona
Szívből Gratulálunk a Díjazottaknak!
Az első lépcsőfok a Parnassusra!
 
gyusziapu.deviantart.com

2016. február 15., hétfő

LEMONDÁS

Az asszony megállt a hatalmas kert kapu előtt, amely vas vázas volt, dróthálóval bélelve.
Szétnézett, hátha kint van valamelyik szomszéd, akivel válthat néhány szót, de mindenhol néma csönd terpeszkedett, amelyet csak mögötte, a fő úton elsuhanó autók zaja tört meg.
Kitárt két kezét beleakasztotta a dróthálóba és szemlélődött. A lelke sírt, amikor azzal szembesült, hogy az egész kert be van füvesítve, a fák megcsonkítva fagyoskodtak e télvégi napon és amin a legjobban megütközött, két oldalt hatalmas autógumik hevertek, melyeket talán virágágyasnak szántak. Az asszony soha nem állhatta a műanyagokat, gumikat egy természetes környezetben. Szerette és tisztelte a természetet.
A gumik ott hevertek két oldalt,ahol neki az ágyásai voltak, ahol a felásott földbe tavasszal elvetette a magokat és a gondos ápolásnak köszönhetően egész nyáron gyönyörködhetett a gyönyörű zöldségekben, paprikákban, paradicsomokban,uborkában, eperben. Minden megtermett itt, nem kellett a télire-valót a piacon, boltokban beszerezni.
A szélső ágyásokat csak középen választotta el egymástól egy füves terület, ennek a két szélén sorakoztak a gyümölcsfák, alma, meggy,körte...Ezt a füves részt most besüppedt kocsi nyomok szabdalták.
Az utcáról a telek középső részéig lehetett ellátni, ott volt az épület, most az is körbe volt kerítve raklapokból készített lécekkel, amely mögött öt kutya csaholt.
Az asszony arra gondolt, milyen boldog volt itt egy-két éve. Sokat dolgozott, már reggel kijött a telekre és sötétedésig itt kertészkedett.Estefelé, mielőtt hazament volna, lezuhanyozott, szerette a fúrt kútból jövő víz illatát. Aztán leült az épület előtti kispadra és bármilyen fáradt volt, béke és nyugalom töltötte el, különösen tavasszal, amikor virágoztak a fák, a kutya itt-ott kapirgált.Csodaszépnek látott mindent.
Volt olyan nyár, amikor itt, a természet ölén testvére családjával egy hónapig itt laktak nyári időben, mert ez nem csak kerti lak volt, hanem hétvégi ház, sőt, üdülő. Felállítottak egy nagy medencét, abban lubickoltak esténként. Boldog idők...
De az asszony már nem volt fiatal, a család is megfogyatkozott. Pedig gyakran mondogatta, hogy az ő számára az élet csak addig jelent valamit, amíg itt dolgozhat, pihenhet, hallgathatja a madár csicsergést, nézheti a kúszó gyíkokat, s a futkosó kutyát, amint elfáradva a lábai előtt hever.
Aztán le kellett mondania minderről, az élet gondokodott róla. Most itt áll a kapu előtt, a kutya nyűszit a kocsiban és nem érti, miért nem jöhet ki, miért nem szagolhatja a vakond nyomát, hiszen ez az ő területe, megjelölt minden fát, minden bokrot.És az asszony nem tudta neki elmondani, hogy azért, mert ez már nem az ő területe. Talán még egy-két évig az övé lehetett volna, de lemondott róla, mert másnak nagyobb szüksége volt rá. De a fájdalmas lemondásban ott bujkált az öröm is, mert adhatott és segíthetett.
Az idő elsodorta a boldog éveket, mint szellő a lehullott leveleket.
Mintha a természet is belelátott volna az asszony gondolataiba, sírtak a felhők és hozzákezdett esni az eső...

B Ilona Tóthné