Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas
készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást,
csendesen telnek nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust,
megetetem, elkészítem a szomszéd cicáinak is a reggelit, ugyanis a
szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd
eltünedeznek a háztól. Emiatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas,
egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta
kívül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell
tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott
egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban
vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amíg
vidáman röpdösnek, egészen addig, amíg meg nem jelenik a galamb-pár,
akik kisajátítják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a
cinkékkel a magokért.
Így telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató
délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit
főzzek ma magamnak? "
Így, ünnepek után feltétlenül csak valami vitamindús egyszerű étel
dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli csirkefar-hátból készült
pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kívül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy
igazán tartalmas legyen. A répát nem a Tesco-ban vettem, hanem a
piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig,
amíg fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét,
hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, így őkelmét répástul együtt
betettem a kukába. A "tartalom" tehát elmaradt.
Délben aztán a terített asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem
elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte
az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött
megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a
kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágított valami műszerrel a
két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még ahol
hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyílásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem. Nekem nem kell
szobabicikli és egyéb zsírégető gép. Miután a hó elolvadt, kézbe kapok
két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet. A
következő napi adag is biztosítva van, mert a talajvíznek az a
tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli
szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet.
Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hív, előadja nagy gondját a vízóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számítógép mellé, leírom ezt a csendes téli
napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra
gondolok, bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a
rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész
nap!
- Ilona B. T. -
2013. március 7., csütörtök
Mikor nem látlak
Mikor nem látlak
2013. március 7.
/ Renga láncvers/
mikor nem látlak
a napok csak szaladnak
nincs fényük, ékük
lézengek, épp' hogy élek
reménytelenül félek
ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség
az éjjel sem hoz
enyhülést, jössz és elmész
úgy vártalak, de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak
mikor nem látlak
virrasztó csöndet érzek
lebegnek szürke
füstkarikák, eltűnnek
az elmúlásba esve
Ilona B. T.
Kép. Net
2013. március 6., szerda
Töprengés
Töprengés
Szonett
Ha a napok gondjai összefutnak
Érzem, semmi sincs, ami felvidit,
Mindig van valami, ami keserit,
Gondok tégláiból falat raknak.
Töprengésem mögött háború dúl,
Csöndem belső hullámok feszitik,
Sok kárba veszett idő, csak zajlik
Baj-baj hátán, mint lavina elindul.
Jót tenne a türelem, megértés,
Ha bajban van az ember, segités,
Épiteni, nem rombolni kellene..
A teher is könnyebb, mit együtt visznek,
Közösen új falakat épitenek,
S téglák közt a habarcs szeretet lenne..
Ilona Bartha Toth
Szonett
Ha a napok gondjai összefutnak
Érzem, semmi sincs, ami felvidit,
Mindig van valami, ami keserit,
Gondok tégláiból falat raknak.
Töprengésem mögött háború dúl,
Csöndem belső hullámok feszitik,
Sok kárba veszett idő, csak zajlik
Baj-baj hátán, mint lavina elindul.
Jót tenne a türelem, megértés,
Ha bajban van az ember, segités,
Épiteni, nem rombolni kellene..
A teher is könnyebb, mit együtt visznek,
Közösen új falakat épitenek,
S téglák közt a habarcs szeretet lenne..
Ilona Bartha Toth
2013. március 5., kedd
Galambok
GALAMBOK
(Renga láncvers)
Ilona Bartha Tóth
ablakkal szemben
galambpár gubbaszt csendben
fel-fel röppenek
csőrükkel szeretkeznek
magokat csipegetnek
ablakkal szemben
egy galamb gubbaszt csendben
eső szemerkél
de ő csak ázik-fázik
párja eltűnt, bús a tél
ablakkal szemben
üres ágat ráz a szél
óh jaj a kertben
olvadó hónyoszolyán
tépett tollak hevernek
Kép: Net
(Renga láncvers)
Ilona Bartha Tóth
ablakkal szemben
galambpár gubbaszt csendben
fel-fel röppenek
csőrükkel szeretkeznek
magokat csipegetnek
ablakkal szemben
egy galamb gubbaszt csendben
eső szemerkél
de ő csak ázik-fázik
párja eltűnt, bús a tél
ablakkal szemben
üres ágat ráz a szél
óh jaj a kertben
olvadó hónyoszolyán
tépett tollak hevernek
Kép: Net
Mindennapi hősök
A hősök köztünk vannak
/ CARMEN/
Az idő fenséges úr,
néha oly kegyetlen!
Életekbe beletúr
s bősz dühe féktelen.
Olykor csak egy pillanat,
egy élet eltörik,
de van, ki nem latolgat,
segit, bár nem kérik.
Harcol ezer veszéllyel,
szembeszáll a tűzzel,
fuldoklót ment két kézzel,
beteg testet vérrel.
Éhezőknek étked ad,
hidegben meleget,
s ha a lélek elfárad,
lelki segitséget.
Hétköznapi hősök ők,
nevüket sem tudjuk,
nemes lelkek, segitők,
tetteiket áldjuk.
Köztünk élnek, emberek
életeket mentők,
emléket érdemelnek,
mindennapi hősök!
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
/ CARMEN/
Az idő fenséges úr,
néha oly kegyetlen!
Életekbe beletúr
s bősz dühe féktelen.
Olykor csak egy pillanat,
egy élet eltörik,
de van, ki nem latolgat,
segit, bár nem kérik.
Harcol ezer veszéllyel,
szembeszáll a tűzzel,
fuldoklót ment két kézzel,
beteg testet vérrel.
Éhezőknek étked ad,
hidegben meleget,
s ha a lélek elfárad,
lelki segitséget.
Hétköznapi hősök ők,
nevüket sem tudjuk,
nemes lelkek, segitők,
tetteiket áldjuk.
Köztünk élnek, emberek
életeket mentők,
emléket érdemelnek,
mindennapi hősök!
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
2013. március 4., hétfő
RÉVEDEZÉS
Révedezés
Miért tűnődök szüntelen
s valami miért sir bennem?
Régen volt önmagam
mint egy megszakadt dallam
bizonytalan jelenlegi énem,
mely oly merev, nesztelen,
hangtalan tűnő napok.
Felrémlenek a levendulamezők,
illatos nyári legelők,
tölgyfaerdők suhanó lüktetése,
talán szivem boldog remegése,
a vérem zubog, mint a patak.
Emlékek a hajdani létből,
ifjúságom boldog idejéből.
Látom a költöző madarakat,
amint V alakban szállnak,
a fecskéket az eresz alatt
piciny csőrükben fűszálakból fészket raknak,
s lenézve az avasi kilátóból
ott nyújtózik a város a mélyben,
kopott macskakövein elhalón kopog léptem.
S mikor felhangzik a deszka-templom harangja,
úgy sir valami bennem, feltör a fájó sejtelem
eltűnt, homályba veszett már régi létem.
Talán ott van az esőcseppben egy levélen,
mely lehullik s felszárad, mint könny a szememben.
Bár kuporgatom még az el-el szökő képeket,
a dal egyszer véget ér és a könyörtelen idő betemet..
Ilona Bartha Tóth
Kép: Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)