Kedves Csoporttársaim!
Engem ért a megtiszteltetés, hogy ismét játékot írhatok ki. Nem könnyű, mert oly sok mindenről írtunk már, ráadásul a hét végén lesz a találkozó, félek, hogy a készülődés miatt kevesebb idő jut majd a versírásra., továbbá félek attól is, hogy a választott témámmal némileg beárnyékolom a lelkesedéseteket.
A héten ásni fogunk, mint a jó régész, aki érzi, hogy valami régiség van a föld alatt és igyekszik a felszirehozni. Mi is ásunk majd, nagyon mélyre, a lélek berkeiben, mert ott lakozik az, ami velünk született és ami valamennyiünkben megvan valamilyen formában. Igen, a FÉLELEMRŐL, FÉLELMEINKRŐL fogunk írni,kiírni magunkból, mint egy régész a felszínre hozott ókori, korrodált, elpiszkolódott, időrágta ezüsttálat, aztán, megtisztítja, fényesre csiszolja és az ragyog a napfényben, megszabadulva a sallangoktól.
Szepes Mária írja a félelemről:
"A félelem a megnyilvánult létnek éppolyan misztikus eleme, mint a Lucifer-princípium. Rombol, kivezető út és kulcsok nélkül. Semmit meg nem old, és sehová nem vezet. Vak irritációként cirkulál benne az élet elpusztításának ösztöne; az a tartalom, hogy a létnek ez a formája végzetesen rossz. A félelem az univerzum anarchistája. Robbant, gyilkol, dúl, kiirt, mérgez, s ezzel szüntelenül nemz, mert a pusztítás a mélységi régiókban teremtő aktus. Aki öl, az démonokat nemz. A félelem őrjöngő rögeszméi testet öltenek a lélek alvilágában, és betegségfolyamatok formálódnak a testben."
Nem rövidke életutam tapasztalata az, hogy minden életkornak megvannak a félelmei.
Emlékszem, kicsi gyermek voltam még, mikor anyám kórházba került és én a keresztanyámnál megállíthatatlanul,kétségbeesve zokogtam egész éjjel. Féltem, hogy sose látom többé anyámat.
Az iskolaévek alatt, vizsgák idején verítékcseppekkel és reszketéssel jöttek elő félelmeim. Mikor dolgozni kezdtem, féltem és izgultam, hogy megfelelek-e majd?De igy ment ez végig az életemen, gondolom,mással is hasonlóan. Ma már csak a világi események folyásától félek és a haláltól...
Írjuk le gondolatainkat e témávak kapcsolatban, írjuk ki és szabaduljunk meg félelmeintől. Mit is ír Popper Péter?
"A félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket."
Semmilyen kötöttséget nem kérek,mindenki válassza a szívének kedves versformát,csupán 25 sornál ne legyen hosszabb
Szeretettel várom verseiteket péntek délig, mindenkinek kellemes, felszabadult hetet kívánok.
Inspirációnak egy régebbi versemet teszem fel, de ígérem, írok majd újat is.
FÉLELMEIM
rést tépek éveim sűrű hálóján,
hogy átlássam mindazt a sok tévhitet,
mely a félelmek világába vezetett.
Sok stressz, kiszolgáltatottság, kockázat,
megtudom-e védeni majd magamat,
ha legyűr egy betegség, lesz-e erőm,
vagy elesek, mint katona a harcmezőn..
Félelem a kudarctól, a magánytól,
a jövőtől, s legjobban a haláltól..
Döntenem kell, van szabad akaratom,
mélységből a kiutat megtalálom..
Ezért fogom a fekete zsákom,
s a sok félelmet beledobálom.
Még ábrándozom, de eldöntöttem,
új életemet mától elkezdem!
Zsákomat többé ki nem nyitom,
majd valahol az út szélén elhagyom..
B Ilona Tóthné
