Mosolygott a lelkem. Végre, végre végeztem a lekvárfőzéssel, a kutyaetetéssel, a berregő telefonhívásokkal, a zuhanyozással.
Jöhet a szórakozás!
Az eső csendesen szemerkélt, kitártam az ablakokat, de a függönyöket azért eléjük húztam a "betolakodók" ellen. Ömlött be az áldott, friss levegő!
Ilyenkor a szórakozásom tárgya a számítógép. Átnézem az e-mailokat, a feltett linkeket, ellátogatok az FB. csoportokba. Most is ezt tettem, közben békés nyugalommal hangolódtam a holnapi ünnepre.Éppen ütögettem a billentyűket, mikor a karomra rászállt egy légy. Szerintem ha a világon csak egyetlen légy lenne, az is a karomon kötne ki. Mi lehet az én karomon olyan érdekes és egyáltalán honnan tudja ez a légy, hogy én végre leültem? Rejtély! De ez rendszerint így van, egy darabig hessegettem, de mindig-mindig visszatért. Arra gondoltam, kiosonok a konyhába a légycsapóért, de a kutya itt fekszik mellettem és árgus szemekkel lesi minden mozdulatom. Márpedig, ha észreveszi a légycsapót, olyan siránkozásba kezd, hogy ember legyen, aki kibírja. Pedig sose bántottam vele.
No, akkor játszunk! Kinyújtottam mindkét karomat és lesállásba helyezkedtem Majd adok én ennek a légynek!
Két pillanat sem telt el, a légy már ott volt a karomon, szemtelenül mosakodott, majd ide-oda futkosott.Eljött a nagy pillanat, teljes erőmből a karomra csaptam, talán még a csontom is megrepedt. A légy palacsintává lapulva leeshetett, mert nem volt a tenyerem alatt.
Fájdalmas, de örömteli arccal, nyugodtan újra kényelembe helyezkedtem és éppen nyúltam a billentyűk felé, mikor az én holt legyem megint ott kíváncsiskodott a karomon.
A játéknak vége, a légy KO-val győzött.
Hiába, minden játéknak van győztese és vesztese.
Kikapcsoltam a számítógépet.
B Ilona Tóthné
Kép: net
