OKOSTELEFON

Végre barátaim, rokonaim unszolására vettem egy okostelefont! Eddig még a kezemben sem volt ilyen, mert bevallom, féltem tőle,mint a tűztől, meg mint minden ismeretlentől. Már másfél napja itt nyomogatom, tapintgatom, ismerkedem vele. Igen ám, csak dupla árat kellett érte fizetnem, ugyanis serény ténykedésem közben észrevettem, hogy a számítógépemen az internetnek nem tetszett a dolog és egyszerűen felmondta a szolgálatot. Szóltam a keresztfiamnak, nézze már meg, mi történt. Elszaladt és az okostelefont rákötötte egy kábellel a gépre és láss csodát, lett internetem. Tehát most ott tartok, hogy van okostelefonom, számítógépem is, csak függnek egymástól és lógnak egymáson, mint csecsemő az anya mellén... Hogy mi lesz ebből, gőzöm sincs, de valahogy majd lesz. Viszont ha én nem leszek pár napig itt, akkor ennek ez az oka. Vígasztalásul egy vicc:

Egy nő elmegy a farkaskutyájával az állatorvoshoz, mert a kutya éjjelente irgalmatlanul horkol.Mondja az orvos:- Kedves asszonyom, kössön a kutya farkára néhány babérlevelet, s nem horkol többet a kutya.A nő bár nem hiszi, mégis kipróbálja a tanácsolt módszert, s íme, a kutya az éjszakát horkolás nélkül átaludta.Elmeséli a barátnőjének, aki magában ezt gondolta: ha a kutyánál ez bevált,kipróbálja a férjénél.Így is tett a következő este.Reggel a férj bemegy a fürdőszobába, bepillant a tükörbe és megijed.Azonnal felhívja a barátját:- Te Karcsi, tegnap este tekézni voltunk és kicsit beb....tunk ugye ?- Igen.- Utána meg elmentünk a kupiba, igaz ?- Igaz.- Mondd, emlékszel te ott valamiféle díjkiosztásra ?( Net )

Pesti költészet-rólam

Nagyon szépen köszönöm Pesti költészet! . Pesti költészet 1t14pm0741nsh4fcm7me gfó3.f · . Vendégségben . Bartha Ilona . Ilonka látott vendégül ma. A mai sétánkon édesapjának állított emléket, az ő bölcs szavai mentén élt. Az élet értelmét keresve fedezte fel a szerelmet és végigkísérte egészen az elmúlásig. Majd szögre akasztott bakancsával a sajátjaihoz közel lelt békét. Ott alkot, onnan jöttek a versei is amiket most nektek szeretettel megmutatunk. Előtte még szót ejtett magáról, mitegy bemutatkozásképpen. Fogadjátok Ilonkát olyan békés szeretettel, amilyennel ő hozta el nekünk a költeményeit: "Nyugdíjas vagyok, Miskolcon születtem, az ifjúságom nagy részét is itt töltöttem. Később Budapestre, majd férjhezmenésem után Keszthelyre kerültem. Műszaki - gazdasági vonalon dolgoztam az építőiparban. Férjem révén - aki agrármérnök, tudományos munkatárs volt - a természet szerelmese lettem. Férjem halála után költöztem Sajószögedre, közel a gyökereimhez, a húgom közelébe. Már, mint nyugdíjas kertészkedtem, majd az internet bevezetésével megismerkedtem a számítógép rejtelmeivel, a közösségi oldalakkal, irodalmi csoportokkal. Hét - nyolc éve írogatok verseket, prózákat és nagyon örültem, hogy gondolataimat megoszthattam, megismerhettem mások írásait is." ------------------------------------------- . A tanítás . Még ma is fülemben cseng apám szava: Lányom, vigyázz, e fán most te vagy a korona! Én szomjasan ittam minden meleg szavát, s mutatta a vaskostörzsű családfát, hol az ágak ölelték az ősök neveit, melyek, mint testben az erek a szívig, a törzsön át éltető nedvként leszivárogtak a gyökerekig... Soha ne tépj ki egy gyökeret, és ne törj le egy ágat, mert csak így, egymásba fonódva fog élni örökké e fa, és hoz új hajtásokat, s a hajtások végén lesz mindig új korona, a szeretet az élet összetartó sugara. . E szerint élt a családom és én, idő és történelem tépázta életsíkon, egymáshoz tartoztunk, tartozunk, magyarok vagyunk, mint több millióan még, s kötelez e név, a család, mint a legkisebb egység alapja a nemzetnek, közösnek kell lennie az érdeknek, tenni magunkért, egymásért egy akarattal, még ha néha nehéz is, hisz` az élet csépel folyvást fakarddal... De a haza örök időkig szilárdan így áll. Köszönöm apám, hogy erre megtanítottál! ----------------------------------------------- . Halkuló zene . Már olyan vagy nekem, mint egy halkuló zene, lelkemben még rezegnek a hangok, de a fortisszimó régen elhallgatott. Lágy szimfónia lettél, szívem még pengeti hegedű húrjait, s amikor a hárfa szól, mintha öledben kucorognék megint. Karjaimmal ölellek fuvola hangjaira, klarinét nevetve suttogja fülembe pajzán huncutságod. . S most szemem mered a semmibe, maradt nekem a halkuló zene, néha még az ütősök verik a dobokat, remegek, és kutatom, keresem az okokat. S mint ahogyan lágy zenére patak vize folydogál, az utolsó taktusoknál könnyem csendesen csordogál. --------------------------------------------- . Szögre akasztott bakancs . Észre sem vettem, folyton csak mentem, s közben az idő elszállt felettem, feküdtem völgyben, megmásztam hegyeket néztem a csúcsokon tekergő fellegeket. Elmerültem olykor nyakig a sárban, megkapaszkodtam egy vékony hajszálban, küzdöttem mindig szívvel, reménnyel, de a célomat soha nem adtam fel. Ha sors kergetett, szedtem a lábam, részem volt ámulni sok-sok csodában, mélyen érintett mások szenvedése, s e gépies kor tehetetlensége. Elfáradtam. Elnyűtt bakancsomat a lét meredek falára akasztottam, az idő majd lemossa róla a port, mely rárakódott, mikor egy senki zarándokolt. --------------------------------------- Szerkesztette: BéZsé

Két Haiku

Őszutó Haiku szépkorú már az ősz, deresedik, de bizz, néha süt a nap A hit Haiku nem tudom, mi a hited, de az a tied -tiszteljük egymást- /BI/ Kép:saját