2013. február 13., szerda
2013. február 12., kedd
Várlak
Szonett
Oly fagyos most a világ, hidegek az
éjszakák, fekszem, mint fagyos jégszobor,
nem melegiti véremet forralt bor,
magányom szivem kamrájába falaz.
S mikor pirosan felbőg a hajnal,
kapaszkodom a semmibe dermedt
tagokkal, szemem a távolba meredt.
Hiányzol, várlak elfúló sóhajjal.
Lesz még tavasz, virágzó rétekkel,
lombok között hivó madárénekkel?
S lággyá szelidűl fagyott föld teteje?
Eljössz, tudom és érzem, jössz a fénnyel,
kelő nappal, tavasz igézetével,
a reggel szivárványszinnel lesz tele..
Ilona B.T.
Kép: saját
Oly fagyos most a világ, hidegek az
éjszakák, fekszem, mint fagyos jégszobor,
nem melegiti véremet forralt bor,
magányom szivem kamrájába falaz.
S mikor pirosan felbőg a hajnal,
kapaszkodom a semmibe dermedt
tagokkal, szemem a távolba meredt.
Hiányzol, várlak elfúló sóhajjal.
Lesz még tavasz, virágzó rétekkel,
lombok között hivó madárénekkel?
S lággyá szelidűl fagyott föld teteje?
Eljössz, tudom és érzem, jössz a fénnyel,
kelő nappal, tavasz igézetével,
a reggel szivárványszinnel lesz tele..
Ilona B.T.
Kép: saját
AZ ÉLET
AZ ÉLET
Születés, elmúlás. S a kettő közt mi van? Egy hosszú út: Élet
fény és árnyék, gödrök és rögök, por beterit..
Ilona B.T.
Kép: Net
2013. február 10., vasárnap
Keserűség
Keserűség
Keserűség
Villámlik vagy dörög,
Eső esik és mennydörög
Dér virágzik, hó esik
Tavasz van,rügyezik,
Mindegy nekem.
Magam vagyok, oly kedvtelen.
Éjjel és nappal
Beszélek magammal,
Nincs ki meghallgasson,
Kinek elsirjam bánatom.
Ülök a padon,
Egyre hallgatagon,
Mellettem vasember,
Kinek szive nem ver,
Néha galamb száll rája
De még ő is lecsinálja..
Kép: Net
A cikket írta: Ilona B. T.Villámlik vagy dörög,
Eső esik és mennydörög
Dér virágzik, hó esik
Tavasz van,rügyezik,
Mindegy nekem.
Magam vagyok, oly kedvtelen.
Éjjel és nappal
Beszélek magammal,
Nincs ki meghallgasson,
Kinek elsirjam bánatom.
Ülök a padon,
Egyre hallgatagon,
Mellettem vasember,
Kinek szive nem ver,
Néha galamb száll rája
De még ő is lecsinálja..
Kép: Net
Ne félj
NE FÉLJ
Szonett
Ne félj, ha süvitenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.
Ne félj, ha fehér fényben fürdő réten
Róka kergeti a reszkető nyulat,
Patáikkal kaparják a havat
Szarvasok a kies erdőszélen.
Ne félj, ha hideg téli éjszakákon
Reccsen a padló, fény vibrál a falon,
Mert valaki akkor is ott van veled.
Ne félj, ha érzed, csak vagy a világon,
Téblábolsz céltalanul és vakon,
Mert van, aki vezet, fogja a kezed..
Irta: Ilona B. T.
Kép: Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)