Oly fagyos most a világ, hidegek az
éjszakák, fekszem, mint fagyos jégszobor,
magányom szivem kamrájába falaz.
S mikor pirosan felbőg a hajnal,
kapaszkodom a semmibe dermedt
tagokkal, szemem a távolba meredt.
Hiányzol, várlak elfúló sóhajjal.
Lesz még tavasz, virágzó rétekkel,
lombok között hivó madárénekkel?
S lággyá szelidűl fagyott föld teteje?
Eljössz, tudom és érzem, jössz a fénnyel,
kelő nappal, tavasz igézetével,
a reggel szivárványszinnel lesz tele..
Ilona B.T.
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése